A nyelv ártatlan!

A politikai kommunikáció természetéről készített interjú (Mindannyian a fogalommennyországba vágyunk, ÉS, nov. 15.) egyik gondolatmenetében Szabó Márton politológus professzor olyan állításokat tesz a nyelv működéséről, amelyek, jóllehet többé-kevésbé igazak, valójában inkább elfedik, mintsem feltárják a dolgok természetét. Szabó ezt mondja:
"Az érzelmi dimenzió nagyon fontos ezen a területen is [azaz a politikában]. Olyan ez, mint a szerelem. Tudok érvelni amellett, hogy miért szeretek valakit, de ha igazán őszinte vagyok, a válaszom csak az lehet, hogy: csak! Nem igaz, hogy a politikát a szimbólumok irracionálisabbá tennék. A politika ugyanis szimbólumok nélkül elképzelhetetlen, hiszen minden szó, hely épület, cselekvés szimbólumértékű. Félrevezető tehát [!] a racionális-szimbolikus dichotómia, mert a racionális gondolkodás is szimbolikus. A nyelv segítségével születnek az érvek, a nyelv pedig maga is jelrendszer."
Ha jól értem, Szabó Márton ezt állítja: a szimbolikus gondolkodás érzelmi alapú, és mivel (máshonnan, például Saussure-től) tudjuk, hogy a nyelv jelrendszer, vagyis szimbólumokra épül és a racionális gondolkodás is ezt a nyelvet használja, a racionális gondolkodás (is) tulajdonképpen érzelmi gondolkodás.
Ami itt történik, az egy olyan szóhasználati bűvészmutatvány, amitől a jó Ferdinand de Saussure a koordináta-rendszer minden tengelye szerint pörög a sírjában. Szabó professzor először is bevezeti a szimbólum szót, és azt körülbelül úgy határozza meg, hogy "érzelmi töltéssel bíró jelentése van". Majd hivatkozva a ma már közhelylyé vált megállapításra ("A nyelv jelek, azaz szimbólumok rendszere"), amely szerint egyébként a szimbólum szó "csupán" annyit tesz, hogy "hangalak és jelentés önkényes és megegyezésen, konvención alapuló kapcsolata", a két szimbólumfogalmat megengedhetetlen módon egybesöpri, és ennek révén az általa "racionális gondolkodásnak" nevezett köznapi vagy tudományos gondolkodást azonosítja az érzelmi mellékjelentéseket (konnotációkat) bőven alkalmazó politikai kommunikációval, illetve annak egy szeletével, hiszen szerinte éppen azért nem lehetséges racionális politikai diskurzus, mert minden nyelvhasználat "szimbólumalapú".
Dehát racionális gondolkodás és nyelvhasználat érzelmi töltésektől mentesen is lehetséges, mert ha például azt mondom az úttesten átkísért vak embernek, hogy "Most tessék fellépni a járdára!", akkor az itt alkalmazott számos szimbólum ellenére minden érzelmi töltés nélkül felemeli a lábát és nem botlik el a szegélyben. Következésképpen még a politikai kommunikációban is lehetséges racionális diskurzus, mert vannak tények és értelmezések, amelyekről lehet érzelmi konnotációk nélkül is tárgyalni. Ha például ellopok néhány millió forintot, akkor ez a tett csupán abban az értelemben "szimbolikus", hogy (copyright by Moldova) a bankjegyeken a Magyar Köztársaság szimbóluma látható. Különben a bíróság is csupán szimbolikusan (értsd: érzelmi alapon) ítélhetné el a sikkasztókat és egyéb bűnös lelkeket. Politikai hovatartozásunktól függően azután persze értelmezhetjük a bírósági ítélet tényét így vagy úgy, de - gondolom - a tudományos társalgás lényege az, hogy megállapodjunk bizonyos alapelvekben és (adatolható) tényekben, majd tisztázzuk a különböző hiteinkből és/vagy nézetrendszerünkből következő eltéréseket. Máskülönben marad a hitvitázó indulat és (ne adj' isten!) a gályarabság.
Szabó Mártonnak abból a félmondatából, hogy "minden szó, hely épület, cselekvés szimbólumértékű" (értsd: érzelmeket keltő), hiányzik ugyanis egy szó: a lehet. Így pedig egészen más helyzettel állunk szemben, amelyben a nyelvet a tisztelt bíróság kénytelen felmenteni a racionális gondolkodásra és diszkusszióra való alkalmatlanság megalapozatlan vádja alól.