A "feudalizmus"-ról

VISSZHANG - XLVI. évfolyam 48. szám, 2002. november 29.
Kedves Hermann Róbert! Önnek teljesen igaza van, elnézését kell kérnem. A bánkódó férj című verset valóban Kisfaludy Károly írta, s a XVIII. századi Bostontól északra valóban volt egy Charleston nevű település [Előzmények: Hahner Péter: Ezt üzente, ÉS, nov. 8.; Hermann Róbert: Magamnak kompromissziója, ÉS, nov. 22.]. Amerikában sok hasonló nevű város van, nem véletlenül szokták a városok neve mellett az államot is feltüntetni. Azt is sejthettem volna, hogy a "kompromisszió" szó nem az ön alkotása - bár továbbra is úgy vélem, az olvasókra való tekintettel az efféle régies szavaknak inkább mai alakváltozatait érdemes használnunk (amennyiben nem idézetekben bukkannak fel).
Ami viszont a feudalizmus fogalmát illeti, hadd vessek fel néhány gondolatot. Régi vesszőparipám ez, de talán két okból is érdemes lovagolni rajta. Egyrészt annak érdekében, hogy történetírásunk egyértelmű és világos fogalmakat használjon, másrészt azzal a céllal, hogy kisöpörjük szaknyelvünkből a marxista-leninista formáció-elmélet maradványait.
Ez a kifejezés a különböző történelmi művekben a legkülönbözőbb jelentéseket hordozza. Egyeseknél a vazallus és dominus szerződéses viszonyán alapuló társadalmi rendszert jelenti, másoknál a jobbágyrendszert, földesúri rendszert, rendi társadalmat vagy éppen fejedelmi abszolutizmust. (Ez utóbbi jelentés tűnik a legabszurdabbnak francia történész kollégáink számára, akik szerint éppen az abszolutizmus vetett véget a feudalizmusnak, vagyis a politikai hatalom szétaprózódásának.) A marxista történelemszemlélet szerint pedig a feudalizmus a középkorra általánosan jellemző társadalmi formáció, termelési mód, amely a parasztság kizsákmányolásán alapul. (A parasztságot persze a középkor előtt és után is kizsákmányolták, nem egyszer a középkorinál is hatékonyabban.) Ennek következtében mindmáig gyakran a "középkor" szinonimájaként használták a feudalizmus fogalmát.
Ha viszont egyszerre ennyi mindent jelent és jelentett ez a kifejezés - egészen bizonyos, hogy alkalmas arra, amire Ön a saját bevallása szerint használja, vagyis "a XIX. század eleji magyar viszonyok", a "magyarországi társadalmi, gazdasági és politikai viszonyok összességének leírására"? Ha volt is valami az Árpádok idején, amelyet feudalizmusnak nevezhetünk (bár sokan vitatják) - lehet-e, van-e értelme ugyanezzel az elnevezéssel illetni a reformkori Magyarországot? Önnek teljesen igaza van, ha nem tartja elég átfogónak a "keresztény magyar királyság", "középkori magyar állam" vagy "rendi állam" kifejezéseket. De vajon miért nem használjuk a nemzetközi szakirodalomban olyannyira elterjedt "régi rend" kifejezést? Rövid, egyszerű, egyértelmű és sokkal többet jelent a középkornál vagy az újkornál. Európa múltját jelenti, azt a régi Európát, amelyben ókori, középkori és újkori struktúrák rakódtak egymásra, s amelyben e struktúrákat még nem próbálták tudatosan átrendezni, megújítani, modernizálni. Pierre Goubert francia történész találó megállapítása szerint "a régi rendszer egy óriási, iszapos folyam, amely terjedelmes fatörzseket, a távoli partokról elsodort növényeket, a legkülönbözőbb korú és méretű, élő organizmusokat hömpölygeti magával. Jelentősebb veszteség nélkül egyesítette magában a középkor nagy folyóit, a barbár korok, s még az állandóan felidézett Római Birodalom hordalékát is. Nem feledkezhetünk meg persze távolabbi forrásairól sem, a társadalom három rendre való felosztása talán ősi, indoeurópai eredetű... Hatalmas folyam ez, amely az "új rendszerek" óceánjába ömlik, de még sokáig látszanak nyomai, színei és lerakódásai." (Pierre Goubert-Daniel Roche: Les Français et l'Ancien Régime. Párizs, 1984, Armand Colin. 24. o.)
Tudom, Kossuth és kortársai gyakran használták a "feudalizmus" fogalmát. Az Ön könyvéből is úgy tűnik számomra, hogy egyszerűen rendi társadalmat értettek alatta. Történészként azonban nem követhetjük mindig a kortársak szóhasználatát. Lenin és társai például proletárdiktatúrának nevezték az általuk létrehozott politikai rendszert, mégis furcsállom, amikor mai történészek használják ezt a kifejezést a "kommunista diktatúra", "egypártrendszer" vagy más elnevezések helyett. Nem tudják, hogy egyetlen név használatával is lehet hazudni? Távolról sem hiszek el mindent a posztmodern híveinek, a dekonstruktivistáknak és társaiknak, abban azonban valószínűleg igazuk van, hogy a szóhasználat, a nyelvezet is üzenetet hordoz. Ez nem puszta terminológiai kérdés, ahogy azt oly sokan állítják. A "feudalizmus" fogalmának minden tágabb értelmű (tehát a vazallus-dominus viszonyrendszernél általánosabb) használatával óhatatlanul is egy lépést tettünk a marxista-leninista történelemszemlélet elfogadása felé. Olyasmit sugallunk, hogy mégiscsak leírható egy-egy "termelési mód" felidézésével az ókor, a középkor és az újkor, mégiscsak volt valaha "egy társadalmi rend, amelyet feudalizmusnak neveztek. Szörnyeteg volt, és kastélyban lakott, de aztán a burzsoá Óriásölő Jakab a gazdasági fejlődés csodababján felkapaszkodva a francia forradalom során végzett vele, és a helyére állított valamit, amit polgári társadalomnak vagy kapitalizmusnak neveznek. Csak az különíti el a tündérmesétől a történteket, hogy főszereplői nem éltek boldogan azután sem." (Alfred Cobban: Aspects of the French Revolution. New York, 1970, Norton. 95. o.)
A fenti idézet szerzője 1954-ben támadta meg elsőként a francia forradalom hagyományos marxista értelmezését, mely szerint az végső soron a polgárság társadalmi forradalma volt, amelyet a kapitalista rend megteremtése érdekében vívtak a feudalizmus ellen. Fél évszázad elteltével és egy rendszerváltás után tizenkét évvel a magyar diákok még mindig ilyesmit tanulnak tankönyveikből. Volt egyszer egy rabszolgatartó ókor, egy feudális középkor, egy kapitalista újkor... csak éppen azt nem teszik hozzá mindehhez, hogy melyik is lesz a következő korszak.
Talán nem csak történész kollégáim értenek egyet velem abban, hogy mindent meg kell tennünk az efféle leegyszerűsítő történelemszemlélet ellen - nem (csak) azért, mert marxista-leninista, hanem azért, mert elavult, idejét múlta, a történettudomány régen meghaladta már. Ne használjuk hát nyelvezetét sem! Ezért lenne jobb az 1945 előtti magyar hagyományokat és a mai külföldi tudományos gyakorlatot követve meghagyni a "feudalizmus" fogalmának legrégebbi és legszűkebb jelentését (vazallus-dominus viszony, földért teljesített katonai szolgálat). Ha pedig más jelenségeket kívánunk megnevezni, nyugodtan használhatjuk a "középkor", "régi rend", "jobbágyság", "földesúri rendszer" vagy "rendi társadalom" elnevezéseket. Meg vagyok győződve róla, hogy az ön kiváló könyvei is csak nyernének e jóval pontosabb, egyértelműbb s marxista "áthallásoktól" mentes fogalmak használatának következtében.
A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 34. szám, 2020. augusztus 19.
LXIV. évfolyam, 24. szám, 2020. június 12.
LXIV. évfolyam, 7. szám, 2020. február 14.
Élet és Irodalom 2023