Három módja van annak, hogy bölcsességet tanuljunk – vélekedett Konfuciusz. Az első a reflexió, ami a legnemesebb; a második az utánzás, ami a legkönnyebb; a harmadik a tapasztalat, ami a legkeserűbb. Ami a reflexiót, meg annak kétszeres formáját: az önreflexiót, valamint a keserűséget illeti, Cyrano nem hagy kívánnivalót. Bár a szarkazmus nem szükségképpen párosul iróniával, nála elválaszthatatlanok. Kegyetlen, keserűséggel teli pergő poénjaival úgy teszi szóvá az arcát „szétdúló harmóniát”, hogy önmaga helyett ellenfelét és a sorsot teszi nevetségessé. E szakaszt három lakonikus megjegyzéssel zárom. A legrégebbit a melankóliaszakértő Burton mondta: „Nem gondolhatsz rosszabbat rólam, mint én magamról.” A másik Churchilltől való: „Holnap én józan leszek, de te akkor is ronda leszel.” És végül (mármint életünk végéül) Alzheimer fiktív sírjáról: „Alois, sosem fogunk elfelejteni!” 

Az év legfontosabb egészségügyi konferenciájának hirdetett tanácskozásra a szervezők azzal csináltak hírverést, hogy az eseményen a kormányzat vélhetően bejelenti majd, hogy a jövőben a betegek az állami mellett a magánegészségügyi szolgáltatást is igénybe vehetik. A számlát pedig – s ez volt a szenzáció – az egészségbiztosító fizeti. A nagy bejelentés azonban elmaradt, miközben az egészségügyi államtitkár már az év elején ígérte, hogy a kormány mielőbb megalkotja a szükséges jogszabályokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a betegek magánkórházakban nyújtott szolgáltatásra is felhasználhassák eddig befizetett járulékaikat. De miért maradt el a bejelentés? – A kérdésre az egykori gazdasági miniszter, egészségügyi vállalkozó, a Doktor24 magánszolgáltató igazgatósági elnöke nyilatkozik Kardos Ernőnek.