Nemes Nagy Ágnes utazása tökéletesen beleillik az akkori hidegháborús magyar–amerikai puhatolózásba. Számos írótársával ellentétben ő ugyan nem tett nyilvánvaló engedményeket, mégis eljutott 1979-ben Iowa írói programjára, és ez kiváltságnak számított, olyan nyugati útnak, ami nem volt bárki számára hozzáférhető. László Szabolcs részletes kutatásai körbeírják a korabeli külügyi viszonyokat. Alaposan elemezte, hogyan épült fel az iowai Rezidencia, mi volt a politikai célja, kik finanszírozták, és kik/mely országok vehettek részt a programban. A magyar külügyi hozzáállás progresszív volt. A kiutaztatható írók névsora közös lista, a magyar külügy ajánlott és lehúzott embereket, de az USA pénzügyi erőfölénye végül nagyot nyomott a latba, így a minisztériumi káderek fanyalgása ellenére jutottak ki nem kollaboráns írók. A kiutazónévsor tehát kompromisszum, a kimagasló teljesítmény nemzetközi jutalmazása.

Saras Sarasvathy indiai–amerikai közgazdász, a virginiai egyetem professzora, a vállalkozói világ elemzője. Tavaly a tekintélyes Globális Vállalkozáskutatás Díjával (Global Award for Entrepreneurship Research) tüntették ki. Kutatásai alapvetően változtatták meg a vállalkozások vizsgálatának szemléletét, a laudáció szerint „a vállalkozói döntéshozatal és a vállalkozási folyamat úttörő kutatásáért” részesült az elismerésben. A közelmúltban ő tartotta Bilbaóban az Európai Unió kis- és középvállalatok éves konferenciájának nyitóelőadását, amelyben ismertette a vállalatalapítás folyamatának öt alapelvét. Vallja, akárkiből lehet vállalkozó, de egy dolgot szem előtt kell tartania: „nyitottnak kell lennie a változásokra, és együttműködőnek partnereivel”. A kkv-kat sújtó késedelmes kifizetések problémájának megoldásához a nemzetközi bankokat igyekszik meggyőzni, hogy nyújtsanak alacsony kamatozású áthidaló kölcsönöket. Csakhogy „a bankokat nem ösztönzi semmi arra, hogy szerepet vállaljanak szociális problémák megoldásában”.