Felzárkózunk

2030-ra utolérjük Ausztriát, mondta Lázár János a miniszterjelölti meghallgatásán, a jelenlevők pedig bizonyára feketén bólingattak, mint az eperfa lombja, nem is igen tehettek volna másképp. Orbán a sógorokhoz való felzárkózást öt esztendeje megjósolta, mi magunk pedig már látni is véljük, ahogy a gyorsnaszádunk elhúz az ő ócska bárkájuk mellett, amely a nyomdokvizünkben hánykolódik és a szétesés réme fenyegeti. Tegyük azonban hozzá, hogy Ausztriát nem öt vagy ötven éve akarjuk utolérni, hanem legalábbis a kiegyezés óta, sőt talán a tizenötödik század vége óta folyamatosan. Előtte csak azért nem akartuk, mert Bécsnek büszke vára Mátyás bús hadát nyögte, vagyis az osztrák örökös tartományok nem voltak abban a helyzetben, hogy méltó versenytársaink lehessenek.

Aztán telt-múlt az idő, országunk primátusa menet közben valahogy elkúratkozott, mi azonban ehhez a körülményhez is a magyar ember természet adta derűjével közelítettünk. „Úgy látszik nemsokára utolérjük Ausztriát a czivilizáczióban” – ezt az örvendetes tényt a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzet című „politikai, társadalmi és közgazdászati lap” adta hírül 1891. júliusában, holott az előzmények ismeretében az lett volna magától értetődő, ha a sógorok akarnak utolérni minket.

Hír

Közlemény

Az Élet és Irodalom Alapítvány e közleménnyel tesz eleget az 1996. évi CXXVI. törvény 6. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének megfelelően közöljük, hogy 2019-ben az alapítvány számára érkezett 4 570 816 forintot teljes egészében az Élet és Irodalom nyomdaköltségeinek fedezésére fordítottuk. Az erről szóló bizonylatok az alapítvány székhelyén megtekinthetők.

Tovább

„Van, ami a Halál Országánál is erősebb”

Orbán Ottó utolsó verseskötetéről

Húsz éve jelent meg Orbán Ottó utolsó még általa összeállított (de már posztumusz megjelent) verseskötete, az Ostromgyűrűben. Ilyesformán ez tekinthető utolsó teljes értékű munkájának, hiszen ez még nem csupán a benne foglalt művek milyensége, hanem a kompozíció és szerkesztés szempontjából is bír a szerzői autenticitás teljes körű hitelesítő értékével. (Szemben a szintén posztumusz megjelent és már nem Orbán által összeállított és megtervezett Az éjnek rémjáró szaka kötettel.) Az Ostromgyűrűben életműlezárásként láthatóan tudatos gesztusok által formált mű. Megnyilatkozásai, állapotának alakulása és halála körülményeinek ismeretében vélelmezhető, hogy Orbán Ottó nem volt, nem lehetett bizonyos benne, hogy az Ostromgyűrűben lesz majd az utolsó még életében elkészített verseskötete, viszont kialakítása során, minden kétséget kizárhatóan, számolt ennek lehetőségével, megalkotásakor tehát bizonyosan releváns befolyásoló erővel, lényeges szempontként hatott a kötet esetleges lezárásként is érvényesülhető, különleges szerepe. Ezek miatt annak tudatában is „az utolsó szó jogán” kelt, lezárásnak szánhatott műegészként tekintek rá, ha egy esetleges újabb, hasonló szereppel bíró verseskötet lehetőségét (reményét) vélhetően maga Orbán sem zárta ki.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2022