Törökülés Bakuban

A Török Nyelvű Országok Együttműködési Tanácsa, amit nálunk röviden Türk Tanácsnak hívnak, ülést tartott Bakuban. Bár Magyarország nem török nyelvű, megfigyelőként ott volt a magyar delegáció is. Orbán Viktor, talán, hogy indokolja jelenlétét, elmondta, hogy „sok magyarban van kipcsak vér”, a kipcsak vérű magyaroknak van önkormányzatuk, majd – mintegy zavarában megigazgatva inggallérját – közölte, hogy „Nazarbajev úr elnöke a mindenkori magyar kipcsak törzseknek is, és minden évben küldünk neki üzenetet, amikor a kipcsakok éves gyűlése van Magyarországon”.

A bakui videót idehaza önfeledt kacaj fogadta, pedig tulajdonképpen, logikailag minden szava igaz. A kunok egy Kárpát-medencébe – illetve a mai Románia és Moldova területére – vetődött török, ezen belül nyugati kipcsak csoport voltak, sok magyarban van tehát kipcsak vér, és bizonyos értelemben önkormányzatuk is van, ideszámítva a Bács-Kiskun és a Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlést. Magyarországon ugyan néhány száz éve nincsenek kipcsak törzsek, de ha bármikor lennének, Nurszultan Nazarbajev nyugodtan lehetne a mindenkori elnökük. (Apróság, hogy Kazahsztánnak már nem elnöke, idén márciusban hivatalosan lemondott. A bakui tanácskozáson mint „alapító elnök” vett részt, de ez önmagában nem volna akadálya a Duna–Tisza közi és Közép-Tisza-vidéki törzsfőségnek.) Továbbá valószínű, hogy a magyar kormányzat minden évben küld neki üzenetet, már csak udvariasságból is; lehetséges, hogy nagyjából akkor, amikor a Kunszövetség nevű civil tömörülés – van ilyen – éves gyűlését tartja. Orbán Viktor mindig igazat mond.

Hír

Paul Lendvai-díj

2019-09-10 00:00:00

Paul Lendvai 2012-ben díjat alapított olyan magyar újságíróknak, akik magyar nyelven, a magyar nyomtatott és internetes sajtóban kiemelkedő politikai-közéleti-társadalmi témájú cikkeikkel azt kiérdemlik. A nettó ezer eurós díjban évente egy újságíró részesülhet.

A pályázatot 2019. november 15-ig lehet beadni olyan cikkekkel, amelyek 2018 szeptembere és 2019. november 15-e között jelentek meg. A díjat 2019 decemberében adja át Paul Lendvai. Egy szer­ző maximum két cikkel nevezhet, amelyet négy példányban kell beküldeni a következő címre: Élet és Irodalom szerkesztősége – Lendvai-díj. 1089 Budapest, Magyarok Nagyasszonya tér 10. vagy Budapest, 1450 Pf. 84., www.es.hu. A kuratórium elnöke Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, tagjai Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője és Lipovecz Iván, a HVG korábbi főszerkesztője. Korábban Doros Judit, Matkovich Ilona, Albert Ákos, Rádi Antónia, Tódor János, Urfi Péter és Balavány György kapta meg az elismerést.

Tovább
Esemény

ÉS-kvartett

2019-10-30 17:00:00

2019. október 30-án, szerdán délután 5 órakor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45).

Závada Pál Hajó a ködben című regénye.

Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, Szolláth Dávid és Visy Beatrix.

Tovább >>>

Tovább

Skizofrén tartományok

Dr. Schrödinger és Mr. Miéville

China Miéville az Agave jóvoltából nálunk is jól ismert és olvasott angol szerző, aki műveire a weird fiction jelzőt aggasztotta. A krimi, a cyberpunk, valamint a dark fantasy peremműfaji eszközkészletét a kafkai víziókkal átfertőző, a Ray­mond Chandler és Philip K. Dick nevével fémjelzett monstruózus alternatív kánonokban immár stabil helyet elfoglaló író – mi sem mutatja jobban – A város és a város között című regényével (fordította: Juhász Viktor) elnyerte a Hugo‑, az Arthur C. Clarke-, a World Fantasy- és a Locus-díjat. A magyar kiadás remek frontborítóján a protagonista Tyador Borlú felügyelőt látjuk egyfelől a nyugati metropoliszokra jellemző üvegtornyokkal és neonok sokaságával büszkélkedő Ul Qoma városában, fejjel lefelé tükrözve pedig ugyanazon az utcán, de a kelet-európaiasan régies, kissé lelakott, csörgő-zörgő villamosokkal és atavisztikus épületekkel teli Besźelben, a rendőrnyomozó eredeti lakhelyén. Hogy lehet egyazon utca egyszerre két városban, azonos lokuszon?

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Beszélgetés Végel Lászlóval

Végel László különleges kötetet jelentetett meg a könyvhétre. A Temetetlen múltunk remek önéletrajzi regény, vagy ahogyan az író most mondja, autofikció (a könyvről lásd Benedek Szabolcs és Károlyi Csaba írását, ÉS, 2019/24., június 14., illetve ÉS, 2019/25., június 21.). A poszt­trianon-traumás szülők leszármazottai a Tito-rendszer gyermekei lettek, baloldaliként lázadtak szüleik és a kommunisták ellen, majd maguk is csalódtak, még saját lázadásukban is. Végel a kisemberi, paraszti világból jött plebejus ember nézőpontjából írja meg új művében is a sajátos jugómagyar létet: „többnyelvű fattyú lettem”, mondja, aztán leszögezi, hogy „győztünk”, azaz végül „vesztettünk”. Nem túl vidám.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2019