Kormányárnyék

Múlt csütörtökön az Európai Parlament elfogadott egy jelentést, mely szerint Magyarország nem demokrácia. Az EP sajtóközleményének szerkesztője mintha megrettent volna az egyértelmű konklúziótól – hogyhogy van olyan tagállam, amelyik nem demokrácia? –, valószínűleg ezért illesztette be az angol címbe a full, azaz ’teljes’ szót: Magyarország nem tekinthető teljesen demokráciának. Ez viszont nem hangzik elég gördülékenyen magyarul, úgyhogy a hazai híradásokba már az a változat került: „Magyarország nem tekinthető teljes értékű demokráciának”, azaz demokrácia, csak kicsit el van rontva, másod­osztályú. (A szókapcsolatot eddig csak kutyakajás dobozokon láttam: „teljes értékű állati fehérjéket tartalmaz”, és jobb szeretek nem belegondolni, hogy mit takar.)

De hát a közlemény végén szó szerint idézik is a raportőr, Gwendoline Delbos-Corfield szavait: „A jelentés következtetése egyértelmű és visszavonhatatlan: Magyarország nem demokrácia.” Picit bővebben fogalmaz a jelentés vége felé: „...az EU határozott fellépésének elmaradása hozzájárult a demokrácia, a joguralom és az alapjogok összeomlásához, ahhoz, hogy az egyik tagállam választási autokrácia hibrid rezsimjévé váljon”.  A fogalomhasználatról lehet vitatkozni – a „választási autokrácia” szerintem önellentmondás, a választás ilyen rendszerekben nem lehetséges kiút, hanem a rezsimet megerősítő színjáték. A lényeg az autokrácia, illetve ahogy a hitelesített változatban ezt a mondatot tolmácsolják, „önkényuralom”. Valamint a „rezsim” szó, amit magyarra „rendszernek” szokás fordítani. Ez nem demokrácia, hanem egy másfajta rendszer.

Írók a ketrecben

Miről beszélünk, amikor elnőklapjásodásról beszélünk? (A szót Milbacher Róbert használja, Takáts József szíves szóbeli közlésére hivatkozva.) A Nők Lapja a legnagyobb hagyományokkal rendelkező családi magazin ma Magyarországon, amely valószínűleg a legszélesebb közönség számára tesz elérhetővé publicisztikákat, tárcanovellákat, néha irodalmi igényű meséket, ráadásul olvasásnépszerűsítő kampányokban is partner. Vagyis lehet, hogy nem az irodalom nőklapjásodott el, hanem például a Nők Lapja lett irodalmibb. Miközben a magyar sajtó sokszínűségének drámai csökkenésével, a kulturális sajtó elsorvadásával párhuzamosan egyéb női magazinok is átvettek olyan társadalmi és kulturális funkciókat, amelyek ezeken a fórumokon előtte elképzelhetetlenek voltak; persze ugyanezen okokból maguk az irodalmi szövegek is átvettek efféle funkciókat. Ha a közös dolgaink megbeszélésére nem lesz alkalmas a sajtó, akkor ezeket a témákat az irodalmi műveken keresztül tesszük szóvá.

Véleményem szerint a magazinok hatásánál validabb veszély a közösségi média nyelvhasználata és funkciói. Írunk-e még akkora verseket, amelyek nem férnek el egy megosztható képen? De az sem igaz, hogy ezt a kihívást ne lehetne az irodalom eszközei által megjeleníteni; lásd például Patricia Lockwood írásait. Az irodalom épp azért roppant hatékony és kitartó művészeti forma, mert története során a környező mentalitás- és médiatörténeti változásokra tudott hatékony válaszokat adni, miközben kivívta és sok szempontból igenis meg is őrizte autonómiáját.

„Egyezséget kötöttem Löw rabbival”

Beszélgetés Sjónnal

Sigurjón Birgir Sigurðsson neve talán csak annak a mintegy 370 ezer izlandinak ismerős, akik benépesítik Izlandot, de a Sjón művésznév már egy ideje közismert a nemzetközi vizeken is. Van, aki úgy ismeri, mint Björk dalszövegíróját; mások A macskaróka, A cethal gyomrában és a CoDex ​1962 című regények szerzőjeként tartják számon, de Izlandon kívül is lehetnek olyanok, akik a szürrealista költőként indult művész verseit is ismerik. És bizonyára akadnak páran, akik léggitározni is látták a Sugarcubes hajdani koncertjein.

Sjón forgatókönyvíróként is tevékeny, Az Északi című viking bosszútörténetet Robert Eggers amerikai rendezővel együtt írta, de nem engedett Hollywood elvárásainak: „Egy tragikus hőst kreáltunk, amilyenek az izlandi sagákban is vannak, egy hőst, akinek megvannak a maga gyengéi. A sagák legnépszerűbb szereplői pont ilyenek. Elképesztő dolgokat művelnek, csatákba vonulnak, élet-halál harcot vívnak, de végül emberként megbuknak. Csodálom, hogy az amerikai producerek hagyták, hogy ilyen filmet készítsünk” – meséli visszafogott, északi lelkesedéssel a hatvanéves író-forgatókönyvíró-költő-dalszövegíró, aki a szeptember 23-án kezdődő PesText irodalmi fesztivál vendége lesz.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2022