Parázs a seggben

Mostanában nem volt jó a Kossuth tér déli oldalán lakni, mondják a helybeliek. Éjnek évadján is lázas munka folyt arrafelé, alapozógépek, döngölők, úthengerek csörömpöltek, te­hergépjárművek zajongtak sza­kadatlanul, persze nem elsősorban av­val a céllal, hogy az ott élők éj­szakáit még sanyarúbbá tegyék. A szándék az volt, hogy boldogab­bak legyenek ők is és mi is, valamennyien, ez pedig csakis a Nemzeti Vér­tanúk Emlékművének új­bóli felállításával érhető el, mármint Felcsút legnagyobb szülötte sze­rint. Oda kell annak kerülnie, ahol az 56-os for­radalom mártír miniszterelnökének szobra állt, nem máshova. Ha öt­ven méterrel arrébb tennék, ötven százalékkal kisebb volna az öröm, az pedig nem megengedhető.

Nagy Imrének mindenesetre volt valami köze a Kossuth térhez, míg ellenben a nemzeti vértanúknak nem volt, hiszen Szamuely és kompániája az ország egész területét figyelmével tüntette ki. Pró­nayról ugyanez mondható el, ergo a vörös- és fehér­terror ál­dozatainak em­lékműve a határainkon belül bárhol otthon érezhetné magát. Persze nem Füredi Richárd sírkőszobrász munkájára, nem is annak a másola­tára gondolunk, amely a Kossuth té­ren fog díszelegni, az ugyanis (a fennmaradt fotókból kitetszően) bűn­rossz. Tárgyilago­sabb szemléletű kortársak már az eredeti műről is ek­ként vélekedtek, nem világnézeti, hanem tisztán esztéti­kai alapon. Egyébként pedig arra is rámutatva, hogy a vöröster­ror után jött a fe­hér, annak pedig nem csupán három hónap, hanem sok-sok esztendő adatott, így az eredmé­nyei is számo­sabbak. Méltány­talanság volna er­ről megfeledkezni, mond­ták ők, per­sze mindhiába.

Volt mértékadó ellenvélemény.

A színház álma ötvenöt év után

Kanadai identitásról a párizsi Théâtre du Soleilben, a „Nap Színházában”

A most bemutatott előadás emblematikus címe, az irokéz eredetű Kanata, mely „falut” vagy „települést” jelent, amelyből Kanada neve ered. A cím már utalás az ország őslakosainak nehéz, mindmáig nem egészen feldolgozott problematikájára, az első nemzetek (korábban indiánokként ismertük őket), fiataljainak helyét vizsgálja a modern kanadai társadalomban. (Őslakosoknak tekintik az első nemzetek tagjai mellett az inuitokat, akiket korábban eszkimókként ismertünk, valamint a meszticeket, akik többféle etnikumú felmenőkkel rendelkeznek.) Az előadás előkészítése mintegy két évet vett igénybe, a munka történeti kutatással kezdődött. Kanadában a hegyekben élő törzseket is felkerestek, illetve tanulmányozták az első nemzetek tagjainak nagyvárosi életét is, majd Párizsban folytatták a munkát. A színészek kezdeti improvizációi a saját történeteikre épültek, volt miből dolgozniuk, mivel a nemzetközi társulatban több mint húsz országból a legkülönbözőbb nemzetiségű színészek vannak, afgánok, ausztrálok, dél-amerikaiak is. Közöttük többen menekültek.

A gyávaság reneszánsza

Beszélgetés Paul Lendvaival új könyvéről, a Törékeny Európáról

Szomorúnak, sőt, tragikusnak tartja a magyarországi helyzetet Paul Lendvai, akinek most, 90 éves korában jelenik meg nálunk a 18. kötete. Úgy látja, a rendszer annyira betonbiztos, hogy lényegében Orbán Viktor egészségi állapotától függ a sorsa. Hozzáteszi azonban, hogy a történelmet gyakran forgatják meg a véletlenek. Most nálunk azt látni, hogy grasszál a butaság és a provincializmus, és mint minden politika, ez is talál kiszolgálókat, miközben százezrek hagyják el az országot. Tartani lehet tőle, hogy köztük – már megint – a jövő Nobel-díjasai. Nem akarja a világot megváltoztatni, de az ostobaság, a rasszizmus és a gyűlölet ellen továbbra is fel fog lépni.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2019