Jegenyefák nem nőnek az égig

Hőn szeretett miniszterelnökünk hovatovább kriptokormányfővé redukálta magát, sötétben bujkáló, rémhírterjesztő ellenforradalmárként iszkol a sajtó elől, és általában véve mindazok elől, akik nem tudják pecsétes papírral igazolni, hogy híveinek egyre fogyatkozó táborához tartoznak, legalábbis máma még. Hogy holnap mi lesz, az nem tudható, sejtéseink viszont lehetnek, sőt vannak is. Részletesebb magyarázatért forduljunk bizalommal a Dankó Rádióhoz, ott mély bölcsességeket hallhatunk. „Akinek a lelke beteg és a szíve vérzik, / Igyon meg vagy öt-hat litert reggeltől éjfélig. / Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit, / Hogy jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig”, és így tovább. Lehangoló szöveg, vénülő diktátorok nemigen szokták megszeretni, pedig aktuális és a helyes irányba mutat.
 

Hír

Boltlista

Kedves Olvasónk!

Itt vásárolhatja meg az ÉS aktuális számát:

TOVÁBB >>>

 

 

Tovább
Esemény

ÉS-kvartett

2024-05-29 17:00:00

2024. május 29-én, szerdán délután 5-kor az Írók Boltjában (Bp. VI., Andrássy út 45.)

A beszélgetés témája Szűcs Teri Visszatért hozzám az emlékezet című kötete.

Károlyi Csaba beszélgetőtársai: Deczki Sarolta, O. Réti Zsófia és Zelei Dávid.

Tovább

A nem fikciós realizmus

avagy az elveszett hitel visszaszerzése

„A regényes történetek csodái együtt jártak valamelyes csömörrel is, s egyre inkább emlékiratokban, útleírásokban keresgéltem a történeteket… melyek – legalábbis jobbára – igazak voltak”
(W. Scott: Waverley. Előszó)

 

Ami konkrétan van, pontosan nem írható meg. A megírás csak a tárgyi hűség rovására lehetséges. A valóság, vagy legalábbis az, amit a szerző annak tart, ellenáll a szöveges formateremtésnek. Még a leginkább tényszerű mű is valóságátalakítás. A magyar irodalomban Nádas Péter 1968-ban ezt ábrázolta az Élveboncolás című elbeszélésében. Hiába igyekezett pontosan leírni egy meztelenre vetkőzött modellt, valami sohasem stimmelt. Igazi, korai, nem fikciós realizmus. Nem dokumentum-, nem tényirodalom. Kiderül belőle, hogy – Celan szavaival – az, ami van, csak „megszólítható”, és a műben a valóság újrateremtődik. Az irodalom mintegy kinyitja rá a szemet, és ennyiből valami köze van a megismeréshez.

A komornyik igazodik a gazdájához

Lévai Péterrel beszélgetett Várkonyi Benedek

Mintha az ember már saját magát akarná utánozni: agyat csinál, amely azután majd sok mindenben helyette dolgozik. Ír, fest, zenét szerez; és akkor talán majd a leendő Beethovenekre, Thomas Mannokra, Cézanne-okra sem lesz szükség. De most még szerencsére van, mert a mesterséges intelligencia az ember géniuszából táplálkozik. És ez az eszköz majd mindenfélében segíthet nekünk; Lévai Péter fizikus, a HUN-REN Wigner Fizikai Kutatóközpont főigazgatója úgy képzeli el, mint afféle személyi asszisztenst. Szegedi Boris az 1930-as években már megálmodott egy ilyet, a gépszolgát, Fur-Fa-Rag-Ta című gyerekkönyvében: „Reggel a kávét hidegen tálalta. A fürdővizet olyan melegen engedte a kádba, hogy szinte buzgott a forróságtól.” A „gépszolgának” csakugyan lehetnek veszélyei, igaz, másfélék, sokan tartanak is tőle. Akárhogy is, az emberi agy egyelőre nagyon keveset tud saját alkotásáról, a mesterséges intelligenciáról.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2024