Buszon, 2021

Talpra, magyar, a kormány bliccel.

Akkor, amikor ezt a cikket írom, még nem dőlt el, hogy leáll-e a főváros közösségi közlekedése. Úgyhogy, sajnálom, le kell mondanom az olyan hatásos érvelési fordulatokról, mint a) „ilyen még nem volt, most aztán minden budapesti a bőrén érezheti, hová vezet a kormány aljas politikája”, b) „akárhogy szenvednek a helyi lakosok, a kormánypropagandának rutinfeladat úgy feltüntetni a katasztrófát a Budapesten kívül élő hétmillió választópolgár szemében, mint Karácsony, tehát az ellenzék kormányzásra való képtelenségének újabb bizonyítékát”, vagy éppen c) „megint vaklárma, a kormánynak van annyi esze, hogy ne haragítsa magára még jobban a budapestieket”.

Mire a lap megjelenik, eldől, ezek közül melyik érvényes, vagy esetleg valami más. Az ember rettentő okosnak látszik, ha valamelyik jóslata bejön, de megszégyenül, ha nem. Jósolni kockázatos, maradjunk is a ténynél, amit tudni lehet: önmagában az is botrányos és kétségbeejtő, hogy ez a helyzet előállhatott.

Hír

Közlemény

Az Élet és Irodalom Alapítvány e közleménnyel tesz eleget az 1996. évi CXXVI. törvény 6. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének megfelelően közöljük, hogy 2019-ben az alapítvány számára érkezett 4 570 816 forintot teljes egészében az Élet és Irodalom nyomdaköltségeinek fedezésére fordítottuk. Az erről szóló bizonylatok az alapítvány székhelyén megtekinthetők.

Tovább
Hír

Élet és Irodalom már az Arcanum Digitális Tudománytár weboldalán is!

Október 1-jétől lapunk kereshető az Arcanum digitális adatbázisában. 
Az adatbázisban jelenleg megtalálható az Irodalmi Ujság összes száma, valamint az Élet és Irodalom számai 1957. március 15-től 2013. december 31-ig.
A 2014-től megjelent lapszámok továbbra is a www.es.hu oldalon érhetők el.

Tovább

Az atléták pozitív csöndje

Száz éve született Pilinszky János

„Pilinszkynek a verseire azt lehetne mondani, hogy kár, hogy ilyen kevés, miért nem több. Az enyémre azt lehetne, kár, hogy ilyen sok, miért nem leszűrtebb, válogatottabb” – mondja áradó szeretettel a korszak másik meghatározó géniusza, Weöres Sándor egy 1981-es interjú felvételén Kabdebó Lórántnak. Nehéz lenne nagyobb gyötrelmet elképzelni, mint ha valamilyen megátalkodott személyiségzavar miatt Weöres Pilinszky, Pilinszky pedig Weöres akart volna lenni. Pilinszky attól sok, hogy túl sokat beszélteti a csöndet, az elhallgatást, Weöres meg attól, hogy retteg a csöndtől, és egy hermetikus költőhöz képest túlságosan alapos költői diagnózisokat állít fel. Az egyik egyszemű Küklopsz, a másik százszemű Árgus.

A klímaváltozás szociális probléma

Beszélgetés Lučka Kajfež Bogataj szlovén éghajlatkutatóval

Lučka Kajfež Bogataj a ljubljanai egyetem agrometeorológus professzor asszonya, akit az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Tudományos Testületének (IPCC) tagjaként 2007-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki. Az Európai Unió kis- és középvállalatainak gazdasági szerepéről Portorožban múlt héten rendezett konferencián ő tartotta a megnyitóbeszédet, amelyben energiafogyasztásunk újragondolását szorgalmazta. Elavultnak tartja atomerőművek építését, nemcsak azért, mert drága, és nem is biztonsági megfontolások miatt, hanem mert blokkolja a változást, nem serkent innovációra. Relativizálja az északi országok követendő zöldpolitikáját, mert Norvégia például szennyező olajkitermeléséből finanszírozza a környezetbarát, jóléti modellt. A Nobel-díj tekintélyével is igyekszik befolyásolni a politikusokat, „de a vége az, hogy még ők sírnak az én vállamon”.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2021