A külföldi megmondja

Új műfaj erősödött meg az amerikai sajtóban, annak is a liberális részében. Az úságíró rémes dolgokat hall az Orbán-rendszerről, így hát eljön a terepre, hogy saját szemével győződjék meg arról, mennyire igazak a hírek. Akár napokat is eltölt Budapesten, és igyekszik lelkiismeretesen tájékozódni. A helyzetjelentés első szakasza feltűnő párhuzamot mutat azokkal a cikkekkel, amelyek a nyolcvanas években a legvidámabb barakkról szóltak: az újságíró meghökkenve fedezi föl, hogy ez nem az, amit elképzelt, nincs szadista diktatúra, nem kószálnak halálbrigádok vagy rohamrendőrök az utcákon, nem visznek senkit munkatáborba egy lefülelt rezsimbíráló mondatért, sokaknak kellemes az élet, szép a város, és az egész meglehetősen hasonlít a Nyugatra. (Az a mozzanat a 2018-as leírásokból már hiányzik, hogy nincs élelemhiány, és tele vannak a boltok áruval, mivel a nyolcvanas évekbeli ellenpéldák, Románia vagy Lengyelország átlagos és főleg nagyvárosi életminősége mostanra vagy megközelítette a magyart, vagy jobb annál.) Csak...

Csak hiányzik a politikai szabadság. Orbán és szövetségesei elfoglalták a sajtó túlnyomó részét, és a pártpropaganda eszközévé alázták (Pamela Druckerman, The New York Times), és Orbán „szétzúzta a politikai konkurenciát”, felszámolta a politikai versenyt (David Leonhardt, szintén NYT). Ez egyfelől beleillik a baljós világtendenciába – mind több országban kerülnek hatalomra a szabadságot korlátozó „populisták” –, másfelől figyelmeztetés Amerikának.

Hír

Paul Lendvai-díj

2018-10-28 00:00:00

Paul Lendvai 2012-ben díjat alapított olyan magyar újságíróknak, akik magyar nyelven, a magyar nyomtatott és internetes sajtóban kiemelkedő politikai-közéleti-társadalmi témájú cikkeikkel azt kiérdemlik. A nettó ezer eurós díjban évente egy újságíró részesülhet.
A pályázatot 2018. november 15-ig lehet beadni olyan cikkekkel, amelyek 2017 szeptembere és 2018. november 15-e között jelentek meg. A díjat 2018 decemberében adja át Paul Lendvai. Egy szer­ző maximum két cikkel nevezhet, amelyet négy példányban kell beküldeni a következő címre: Élet és Irodalom szerkesztősége – Lendvai-díj. 1089 Budapest, Magyarok Nagyasszonya tér 10. vagy Budapest, 1450 Pf. 84., www.es.hu. A kuratórium elnöke Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, tagjai Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője és Lipovecz Iván, a HVG korábbi főszerkesztője, akit az alapító a nemrégiben elhunyt Aczél Endre helyére kért fel. Korábban Doros Judit, Matkovich Ilona, Albert Ákos, Rádi Antónia, Tódor János és Urfi Péter kapta meg az elismerést.

Tovább
Hír

Közlemény

Az Élet és Irodalom Alapítvány e közleménnyel tesz eleget az 1996. évi CXXVI. törvény 6. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségének. A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti közcélú felhasználásáról szóló törvény vonatkozó rendelkezésének megfelelően közöljük, hogy 2017-ban az alapítvány számára érkezett 3 751 000 forintot teljes egészében az Élet és Irodalom nyomdaköltségeinek fedezésére fordítottuk. Az erről szóló bizonylatok az alapítvány székhelyén megtekinthetők. 

Tovább
Hír

Európai Könyvdíjat kapott Paul Lendvai

A Jacques Delors által 2007-ben alapított Európai Könyvdíjat idén egy nemzetközi zsűri a lengyel rendező, Krzystof Warlikowski elnökletével Paul Lendvai publicista Orbán-életrajzának ítélte oda – tudta meg a Népszava.

A németül írt könyv (Orbáns Ungarn) megjelent magyarul (Új honfoglalás, Kossuth Kiadó, 2016), románul és egy bővített kiadásban angolul (Orbán – Europe's New Strongman, Hurst, London Oxford University Press, 2018). A tízezer eurós díjat évente ítélik oda egy regénynek, illetve esszének, amelyet a 28 európai tagállamban megjelent könyvek közül válogat ki az „Esprit d´Europe” szervezet. A zsűri tagjai a nemzetközi sajtó vezető lapjainak képviselői.

Tovább

Bizsumustra

Kiss Noémi utazásai és az útirajz-irodalom

E szerepjáték nem pusztán az utazó alakjának toposzairól, hanem a műfaji építőkövekről is szól; hitelességén áll vagy bukik a Rongyos ékszerdoboz esztétikai- és leíró programjának sikere. Az érdeklődést kultúrfölénnyel vegyítő, századeleji férfi póza izgalmasan vegyíthető lenne a pozíciójában bizonytalanabb (vagy csak más), kortárs kelet-európai nőével. Ilyen értelemben izgalmasan kapcsolódhatna a posztkolonialista útleírás kortárs, nemzetközi törekvéseihez is: a nemi és kulturális perspektívaváltás segíthetne frissen látni az unásig stilizált tájat, sőt, az unásig ismert perspektívát is. Megbolygatná a hatalmi viszonyokat és ezáltal az esztétikai kereteket. A bécsi utazó szerepével játszó, aztán saját hangján közbevágó narrátor olyan, egymás ellen kijátszható szemléleti formákat kínál fel, melyek kontrasztját tökéletesen illusztrálhatná az általuk leírt Kelet-Európák különbsége. Az útleírás így túlléphetne a puszta ismeretterjesztésen, és a megismerésről magáról mondhatna valami érdemit.

„A szereplőim is belőlem jönnek”

Beszélgetés Székely Csabával

Székely Csaba erdélyi, Marosvásárhelyen élő drámaíró, akinek a darabjait Romániában románul is játsszák, és Magyarországon is bemutatják – ez év karácsonyán a Radnótiban lesz 10 című darabjának premierje. Drámakötete 2013-ban jelent meg a Magvetőnél Bányavidék címmel, illetve Idegenek és más színdarabok címmel a Selinunte Kiadónál, de ismert az HBO Terápia című sorozatának egyik forgatókönyvírójaként és arról is, hogy ő írta a Passió XXI. című produkció szövegkönyvét, amelyet Alföldi Róbert rendezett, és tavaly mutattak be a Papp László Budapest Sportarénában. A DOR című romániai folyóirat beválasztotta „a 100 legmenőbb román” közé.

Galéria
Tovább
Élet és Irodalom 2018