Az olvasó, miközben azon töpreng, hogy a szöveg miképpen feledkezhet meg újra és újra kapcsolati rendszerének és kompozíciójának e tengelyéről, sokszor gondol az egyik Istennek hátat fordító, szakállas, szivarozó angyalra, Freudra: vajon az elbeszélő kisfiú, a hetedik, aki apja arcának, hangjának és érintésének hiányában nőtt fel, akinek számára anyja melle, hasa és öle melege volt az egyetlen menedék a kitelepítés földbe vájt börtönében, aki éjszakai bepisilései miatti mélységes bűntudatában lüktető péniszébe kapaszkodva volt csak képes elaludni, aki minden másodpercben átélte apja hiányát és anyja férjének való lefoglaltságát, vajon nem saját ödipális sebbzettségét vetíti-e ki a mennyei Atyára ebben a nagyon mívesen kimunkált háromszögtörténetben?

Daniel Freund (38) a német Zöldek képviselője az Európai Parlamentben. Májusban egyfajta tényfeltáró úton járt Magyarországon mint a Költ­ségvetési Ellenőrző Bizottság tagja. Arra voltak kíváncsiak, milyen körülmények között használja fel Magyarország az uniós forrásokat, miként gondoskodik a Számvevőszék arról, hogy a kedvezményezettek átláthatóan és elszámoltathatóan használják fel a pénzeket. A misszió meglehetősen ellenséges fogadtatásban részesült a kormányszervek részéről, a legabszurdabb az volt, amikor tárgyalásaikkal egy időben a kormányszóvivő már sértően minősítette munkájukat. Freund szerint az EU bővítésének következő fordulója nem történhet meg az EU alapszerződésének módosítása nélkül, például néhány területen meg kellene szüntetni az egyhangúság követelményét. Mint a magyar és a lengyel gyakorlat mutatja, az EU-t nem lehet kitenni annak, hogy egy-két ország blokkolhasson fontos uniós politikákat. „Orbán hasznos munkát végzett az utóbbi egy évben azért, hogy minél több ország lássa be, nem megy alapszerződés-módosítás nélkül.”