Képregény és valóság

VISSZHANG - LII. évfolyam 11. szám, 2008. március 14.

Holland képregényt tesztelnek a magyar iskolákban a holokausztról. Tárgyalnak a mű magyarországi megjelenéséről, kiadót keresnek. Képregény Auschwitzról. Elképzelhető, de nem elfogadható Magyarországon. Az oktatási tárca bűnei e témában igen nagyok. A holland képregény mindenhol értelmezhető, de nálunk nem. Miért is nem? Az írás nem tud helyt adni hosszas történelmi fejtegetésnek, hogy ötszázezer honfitársunk füstté vált, hogy a közel nyolcvanezer munkaszolgálatosról nincs megemlékezés, a deportáltaknak még mindig nincs nevük 2008-ban. Képregényformában ezt nem lehet bemutatni. Hollandok megtehetik, a magyar oktatás ebben a formában ezt erkölcsi okokból nem teheti. A gyilkos gépezet nem működött Hollandiában, a hollandok a nácizmust mutatják be, mi itthon ennek ezredére sem vagyunk képesek. (Lásd erről: dr. Perényi Endre: Szembenézni, ÉS, 2008/10.) Nincs mihez kötni sem az Európában egyedülálló zsidótörvényeket, a numerus clausust (az 1920-as és a későbbiek), sem a deportálás, sem a munkaszolgálat, sem a fasizmus egyértelmű történelmi feltárását. Országos szintű oktatási tantervben nem szerepel. Légyen helyi tanterv vagy nemzeti alaptanterv.

Az itthoni oktatás gyávaságát nem váltja ki a holland kezdeményezés. Nincsenek felkészült tanárok, és ennek következtében nincsenek felkészült tanárjelöltek sem. Sok a megválaszolatlan kérdés a meglevő tananyagok mellőzésével. Vannak oktatói anyagok, amelyeket az iskolák és a tanárok kiválóan tudnának alkalmazni, de erre az oktatási minisztérium, Hiller István miniszter úrral az élen, nem figyel oda, pedig ott vannak konkrétan az asztalukon.

1) Hova lett Lili Meier és naplója? Az Auschwitz-albumot Lili Jakob Meier, a haláltábor egyik túlélője találta meg a tábor romjai között, saját családtagjaira ismert a német tisztek által készített fotókon. (Lásd Eszter a holland képregény-motívumban.) Az albumot az 1960-as évek németországi náci pereiben bizonyítékkent bemutatták, majd 1980-ban Serge Klarsfeld az izraeli Jad Vasem Intézetnek adományozta. A dokumentum első kiadása is Klarsfeld nevéhez fűződik. Serge Klarsfeldet 2004-ben a budapesti napló-bemutatásra nem hívták meg. Mellőzésének oka Harsányi László állítása szerint, hogy a protokollnévjegyzékek már korábban, megelőzően elkészültek. 1986-ban Beate Klarsfeld megadta Lili Meier elérhetőségét. Lili Meier asszony eljött volna Magyarországra, ha hívják. Ezt hivatalos magyar szervezetek nem tették meg. Az album meg is jelent meg nem is a 2004-es bemutatás után, de nem jutott könyvárusi forgalomba, s ami talán még ennél is nagyobb bűn, hogy nem jutott el a magyar középiskolákba. Nincs elfogadható magyarázat. Miért nem jutott senkinek sem eszébe a napló mielőbbi kiadása, hiszen akkor már világos volt - csak talán Magyarországon nem hallottak róla -, hogy a maga nemében páratlan, egyedülálló fotóalbum kárpátaljai magyar zsidókat örökített meg.

2) Magyar vonatkozás, semmi családtörténet, hiszen ötszázezer ember története a mindennapjainkban is benne van. Megemlíteném kötelező oktatási segédeszközként a Pécs 1944 című könyvet. Helyi szinten, országos szinten, minden város és település szintjén aktuális A. Fusani olasz professzor könyve, amely sajnos igen kevéssé ismert, de a MeH illetékese és az Oktatási és Kulturális Minisztérium képviselője tud róla. Fusani professzor mindent leír, amit tanárok és leendő tanárjelöltjeink megértenek képregény nélkül: nincsenek zsidók vidéken. (Kiadó: PTE BTK, olasz tanszék, 2007) Ily egyszerű a mondat, azaz ahogy jeles kutatók ezt megjegyzik: hova lettek a szomszédaink? Nem holland jelenség, hanem magyar, és ennek megfelelően kell kezelni. A. Fusani könyve is elérhető az OKM számára... (A Spinoza Kávéház bemutatta a monodrámát 2007 őszén, több alkalommal.)

3. Ami a Filmteam Tell your children című ötperces kisfilmjével (rendező Salamon András) történik immáron egy éve, az egy szomorú, tipikusan magyar abszurd. Egy televíziós vetítést meg néhány konferencia-részvételt leszámítva a film tulajdonképpen nem létezik, annak ellenére, hogy a 2006-os holokauszt emléknapi vetítés után a miniszterelnök üdvözölte a filmet. A Páva utcai emlékközpont oktatási igazgatója számos alkalommal tartott vetítést történelemtanároknak azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmüket a filmre, mint olyan oktatási segédanyagra, amelynek helye lenne az órákon. Jelenleg egy módszertani jegyzet is készül a filmhez iskolák számára. Hol van az OKM? Sehol. Válasz is érkezett erre a felkiáltásra, kicsit nevetséges az egész tükrében, azaz nem lehetetlen, hogy a kérdésben valóban az OKM kompetens! A film az OKM asztalán van.

Zsigmond Anna

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 29. szám, 2023. július 21.
LXVI. évfolyam, 35. szám, 2022. szeptember 2.
LXVI. évfolyam, 33. szám, 2022. augusztus 19.
Élet és Irodalom 2024