Boross reformjai és 1938

VISSZHANG - LIV. évfolyam 40. szám, 2010. október 8.

A volt kormányfő szerint az új alkotmányban kellene rögzíteni, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét, az ombudsmanokat és a legfőbb ügyészt is a kormányfő jelölné, illetve nevezné ki, és a kinevezési jogosítványnak „bizonyos szintig" a katonai vezetőket is érintenie kellene. Boross Péter, az alkotmányozó testület tagja az ügyészség kormány alá rendelését is sürgeti. (Előzmény: Me­gyesi Gusztáv: Beckó és Mujkó, 2010/35., szept. 3.) Trianon után mélyponton volt és széthúzott az ország. 1938-ra viszont Magyarország már az európai középmezőny felső kategóriájába tartozott. Akkorra ugyanis a kormány és a miniszterelnök erős intézkedési potenciállal és döntési ügykörrel rendelkezett - emlékeztetett (Népszabadság, aug. 31.).

Ez mind igaz. Gömbös reformjait illetően az 1935-ben benyújtott ügyvédi reformterv a későbbi zsidótörvények közvetlen előzményének tekinthető. Út 1938-ig. Az tény, az ügyvédi szakma még e borzalmas korszak végére is megőrzött valamit az egyéni viselkedés normáiból. A magyarázatok egyike a szakmai kultúra, amely általánosabb folyamatra hívta fel a figyelmet: az alkotmányos jogállamnak, magának a jognak, s ezen keresztül az ügyvédségnek a fennmaradását fenyegető veszélyekre. A konszolidációs kormányok antiliberális intézkedéseit az ügyvédi kamara kezdettől fogva rendszeresen bírálta. Törvényességi óvások egész sorát nyújtotta be olyan intézkedések ellen, mint a sajtószabadság, az egyesülési és a gyülekezési szabadság korlátozása, az izgatási törvény, a statáriális ítélkezés, a botbüntetés, az internálások és a rendőri felügyelet.

A Gömbös-kormányzat reformtervében már nyíltan keménykezű, autoritárius fordulatot lehetett észlelni. A tervezet kilátásba helyezte az ügyvédi kamara autonómiájának eltörlését. Az ügyvédi szervezet élére egy országos csúcsszervet, az Ügyvédi Kamarák Országos Bizottságát állította. Az új szervezeten keresztül a miniszter a kamarák felett közvetlen felügyeleti jogot nyert. A kamarák választott vezetőségét feloszlathatta, határozataikat megsemmisíthette. A terv elrendelte volna a kisebb, önkéntes ügyvédegyesületek feloszlatását is, majd kilátásba helyezte az ügyvédek számának állami korlátozását, az ügyvédi zártszám, vagy más szóval az ügyvédi numerus clausus bevezetését. Mindez elvezetett oda, hogy a kormány szabta volna meg, hogy évente hány ügyvéd kerülhet gyakorlatra, s mennyi lehet a praktizáló ügyvédek összlétszáma.

A Gömbös-kormány alatt egy ilyen nagyszabású ügyvédi reform egyértelműen érintette a zsidókérdést. A tervezet továbbá baljós követelményeket állított fel az ügyvédek politikai magatartásával szemben. A gyakorlat megvonásának szankcióját helyezte kilátásba mindazoknak, akik „az állami és a társadalmi rend ellen vétenek", s akiknek „egyéniségét, jellemét, erkölcsi tulajdonságait" a közigazgatási hatóság nem találja „bizalomra méltónak".

Az 1938. május 29-én bevezetett első, az 1939. május 5-én második és az 1941. augusztus 8-án bevezetett harmadik zsidótörvény általános irányának kidolgozásához a hitleri nemzetiszocializmus zsidóellenes intézkedései adtak útmutatót. Itt már nem az ügyvédekről volt szó.

A szerző további cikkei

LXVII. évfolyam, 29. szám, 2023. július 21.
LXVI. évfolyam, 35. szám, 2022. szeptember 2.
LXVI. évfolyam, 33. szám, 2022. augusztus 19.
Élet és Irodalom 2024