(Cecilia Bartoli Händel-estje – Müpa, december 3.)

Nézem az arcát, feszült, keserű, nem akarok nagyon pszicho-okoskodni, de tényleg, itt egy élet játszódik a művekben, mintha semmi nem volna fontos Bartolinak a valóságból, csak az éneklés, mintha élet helyett operákban, áriákban élne.

(Budapesti Fesztiválzenekar, Leonidas Kavakos, Fischer Iván, Zeneakadémia, december 5.)

Folyamatosan beszélt hozzánk ez a Bartók-Hegedűverseny – ez volt az előadás egyik fontos élménye. A másik az a magától értődő kapcsolat, amely a játékos és hangszere között volt megfigyelhető. A hangszer mint testrész, mint a kezek, az ujjak meghosszabbítása. Ebben az organikus kapcsolatban még a hangszépség igénye is más, kevésbé művi, a szépségeszmény harmonikusan magába fogad egy-egy karcosabb vagy salakosabb hangot is. Más szóval: Bartók Hegedűversenye Kavakos hangszerén életműködésként hatott.