A cikk teljes tartalma csak előfizetéssel érhető el.Negyvenheten dönténk úgy az falunkból, hogy hónak s fagynak, hogy szenvedésnek s borzalomnak ellenére elindulunk, s nekimegyünk az tónak szikrás jegének, hogy nem tűrjük tovább azt a rettentő éhezést, koplalást, mely az rideg hónapokban a magunkfajta szegény embert sújtja. Mi inkább megyünk ki az jégre, ahol nem marad rajtunk s az Úristenen kívül semmi, csak e tél. Tél ezer arcával - hideg széllel, jéggel, rianással s turolással, hóval s csontig hatoló faggyal.
Az, ami minket várt, azonban
