Kántor Péternek
Apró szúrásokat érez, képtelen rendesen behajlítani térdét,
a fájdalom vándorlásba kezd, vádlijába fészkeli magát.
A focizás, a cselek után lemondhat a biciklizésről is,
kérdezi az ablaknál, nézve az októberi napsütést,
nevet sántikálásán, s fél, nehogy önsajnálat várja álmában.