Egy eltévedt reflexió

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 30. szám, 2015. július 24.

Bízom benne, hogy Karsai László (Holokauszt – oktatás, tanulás vita, ÉS, 2015/28., júl. 10.) valóban csak félreértette írásomat (Nyílt sebre sót, ÉS, 2015/26., jún. 26.), és nem szándékosan torzította el mondanivalómat. Karsai állításával szemben olyan képtelenséget természetesen soha nem gondoltam és írtam, hogy „nem lehet, nem szabad a holokausztot oktatni a felsőoktatási intézményekben”. Aggályaimat teljesen egyértelműen a kötelező holokausztoktatással kapcsolatban fogalmaztam meg. Nem szeretném megismételni kételyeimet arról, hogy lehet-e, szabad-e kötelező jelleggel bevezetni a holokauszt történetének és emlékezetének oktatását felsőoktatási intézményekben, kiváltképpen abban a szellemi közegben, amelyben egyébként a legfontosabb ideológiai identitásképző személyiségek olyan meggyőződéses és elszánt antiszemiták, mint Prohászka Ottokár, a magyar irodalom legtöbbre becsült alkotói pedig nemcsak antiszemiták, hanem háborús bűnösök vagy a Szálasi-kormány támogatói. Mindemellett valóban úgy gondolom, hogy az antiszemita előítéletek ellen nem a holokauszt történetének oktatásával kell felvenni a küzdelmet. Attól, hogy valaki elítéli a holokausztot, nem ért egyet a zsidóság vagy a cigányok iparszerű megsemmisítésével, még nyugodtan lehet antiszemita. A holokauszt történetét azért kell mindenkinek megismernie, mert a magyar és az európai történelem, az emberiség történetének szerves része, és mert szembesít bennünket a „gonosz banalitásával”, azzal, hogy mivé aljasulhat az ember, ha a gonoszság elhatalmasodik a szűkebb vagy tágabb környezetében. És ez ma különös aktualitást nyer.

A Karsai László és munkatársai által évtizedek óta sikeresen vitt holokauszttörténeti egyetemi kurzusok nem cáfolják, inkább megerősítik állításaimat. A siker egyik előfeltétele ugyanis éppen az lehetett, hogy azok jelentkeztek a kurzusra, akik érdeklődtek a téma iránt.

Azt sem állítottam, hogy „azért nem lehet a holokausztot oktatni az egyetemen, mert a diákok általános és középiskolai tanulmányaik során alig hallottak valamit erről a témáról”. Ezt a tényt csupán azért rögzítettem, mert szerintem az alap- és középfokú oktatás hivatott arra, hogy megismertesse a diákokat az emberiség történetével, amelyben a holokauszthoz vezető útnak és magának az eseménynek kiemelkedő jelentősége van. Ráadásul – normális demokráciákban, ahol érvényesül az egyetemek autonómiája – csak az alsó és középfokú oktatásban lehet központilag, előírni, hogy mely ismereteket kell kötelezően elsajátítani a diákoknak az oktatás során.

Értem és megértem Karsai László felháborodását amiatt, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen kötelezővé tett A holokauszt története és emlékezete tantárgy anyagának kidolgozásába nem vonták be a valóban kiváló magyar holokausztkutatókat, akik az elmúlt évtizedekben nagyon sokat tettek azért, hogy minél többet tudjunk meg a magyar történelem e borzalmas eseményéről és az ehhez vezető útról. Azt azonban egyáltalán nem tartom jó ötletnek, hogy az efelett érzett felháborodását olyan írásra reagálva fejtse ki, amely – kompetencia híján – nem is érinti az egyetemi oktatási anyag tartalmi kérdéseit. 

A szerző további cikkei

LXVIII. évfolyam, 13. szám, 2024. március 28.
LXVII. évfolyam, 51–52. szám, 2023. december 21.
LXVII. évfolyam, 20. szám, 2023. május 19.
Élet és Irodalom 2024