A lehetőség nulla foka

Kádár Judit A felelősség nulla foka címmel ellátott olvasói levelében (ÉS, 2010/44., nov. 5.) Gajdó Ágnesnek az általam Zsávolya Zoltánnal közösen szerkesztett, Nő, tükör írás című tanulmánykötetről készült recenziója apropóján (Keresd a nőt!, ÉS, 2010/38., szept. 24.) bírálta Kollarits Krisztinának a recenzens által kiemelt Tormay-írását. Gyáni Gábor történész - aki egyébként Tormay Bujdosó könyvét „történeti pamfletnek" nevezte - azt a megállapítást tette, hogy amennyiben bizonyos történelmi tényeket alulinterpretálunk, akkor azok értelmezését a szabad intertextualitás mezejére bízzuk. Kollarits Krisztina írásában több elmarasztaló ítélet található Tormay antiszemitizmusával kapcsolatban, és ahogy Kádár Judit nevezi, „engedékeny" írásmódja és azon meglátása, hogy azzal, hogy Tormay antiszemitizmusát a korban nem találja egyedülállónak Kollarits, Kádár Judit szerint mintegy enyhíteni akarja „az írónő felelősségét". A szerkesztő és a lektor (aki nem más volt, mint a felelősségvállalásról értekező Kádár Judit!) felelőssége - a szerzőn kívül -, hogy - a Jászi Oszkárnak a zsidó származásúaknak a forradalmakban való részvételével kapcsolatos megjegyzéseit is keményen bíráló Gyáni Gábor imént idézett gondolataival éljek - felvesse, hogy hol vannak a szövegköziség határai, hogy mennyire szabhatják meg a tanulmányszerzőnek, hogy milyen szerzőkre hivatkozzon (például Fábry Zoltán, a kései Sőtér stb. ugyanis nem tartoznak a kifejezetten jobboldali szerzők közé). Mindenesetre (sajnos vagy nem) a nőirodalom tanulmányozása (akármennyire fájlalja is Kádár Judit) nem csupán a „baloldali", nyugatos szerzőnők „kiváltságos hangjának" meghallgatásából áll. Ugyanis Kádár Judit felfedező írásai nyitottak utat sok női szerző tanulmányozása előtt, viszont most megrettent, hogy a palackból kiszabadított szellemnők közül egyesek irodalomtudományosan is életre keltek. Pedig róluk elrettentésként emlékezett meg csupán. Nemcsak az antiszemita Tormayról, hanem több populáris írónőről - és ezek szűkebben irodalomelméleti kérdések is -, amelyeknek tanulmányozása természetesen (sokféle) felelősséggel is jár. (Egyébként most jelenik meg Kollarits Krisztina Tormay-könyve, amit én megdöbbenve olvastam csúsztatásai, ideológiakritikájának hiánya miatt, így nyugodtan lehet - ha ezek után még maradt valami a felelősségvállalásból - kritikát írnia Kádár Juditnak is - ahogy Kollarits Krisztina is kijavította már Kádár néhány filológiai tévedését a Magyar Napló egyik idei számában.) Tehát a Nő, tükör, írás című tanulmánykötet egészét (saját írásán kívül), ismétlem, Kádár Judit lektorálta, aki nem a kötet szerkesztőinek jelezte észrevételeit, hanem úgy tett, mintha az egészhez semmi köze nem lett volna. Ez pedig etikailag, kiadói szempontból és irodalomtudományosan értékelhetetlen. Nulla.