Váncsa István

a szerző további cikkei

Lázár frakcióvezető szembefordul mesterével, a nagy hatalmú, könyörtelen, sötét úrral, minthogy a demokráciát kell most néki megmentenie. Lázár frakcióvezető tudván tudja, hogy rettentő mentora úgy söpri el őt, ha akarja, mint orkán a galambszart, és azt is tudván tudja, hogy a sötét úr semmifajta feleselést nem tűr, viszont az ő demokratikus elkötelezettsége – Lázár frakcióvezetőé – oly hallatlan erejű és oly mélyen gyökerezik, hogy ehhez képest semmi se számít. Muszáj kiállnia a robogó gyorsvonat, sőt inkább cunami elé, magasba emelve a demokrácia szent zászlaját, mert ha nem így cselekedne, akkor nem felelne meg az önmagával szemben támasztott hallatlanul magas erkölcsi követelményeknek, továbbá az ő akaratának maximája nem érvényesülhetne általános törvényhozás elveként, vagyis Kant forogna a sírjában, és ezt Lázár frakcióvezető egy pillanatig el nem viselheti.

E-mail: Jelszó:

jelszóemlékeztető