Tóth István

a szerző további cikkei

Széky János úgy kezdi írását a legutóbbi számban, hogy „Drága Ferenc” – azzal folytatva, hogy „vegye már észre magát” (Gyurcsány Ferencnek, saját kezébe). Nejem szerint, aki szintén olvasta a cikket, ez a megszólítás „bunkóság, lekezelő, netán lesajnáló is”. Szerintem nem így van! Hiszen egy képzett, kulturált újságíró, mint Ön, csak akkor használ ilyen megszólítást, ha az illetővel gyakori beszélő viszonyban, sőt, még baráti viszonyban is van, a „drága” jelző miatt. Ha nem így lenne, akkor, talán, esetleg, nejemnek lenne igaza.

Gyurcsány Ferenc volt Miniszterelnök úrnak, hangsúlyozom, sem barátja, sem közeli ismerőse, sem DK-közeli „aktivistája” etc. nem vagyok. Igyekszem azonban objektív lenni. Ön szerint Gy. F. „esélyes vetélytársa lett Orbán Viktornak”. (Úgy érti, hogy a negatívumokban? Ön meg „pláne” tudja, O. V. ezen a téren már sokszorosan lekörözte Gy. F.-et!) „Miből gondolja, hogy ön nem hibás ebben?”, kérdi Ön, Gy. F.-nek tulajdonított, tömören felsorolt témákat említve. Én meg azt kérdezem, Széky úr, Ön miből gondolja, hogy Gy. F. úgy gondolja, hogy nem hibás semmiben? Vitáztak?

Még hosszan korholja, pofozgatja Gy. F.-et, taposgatja az egóját, majd, „kellő” morális elő(ki-?)készítés után előrukkol a K. O.-nak szánt „szakdolgozat”-tal. (Arról lehetne, persze, ha akarna, részletesen írni, miért, hogyan és miért pont mostanában lett ez téma; hogy milyen óriási morális különbség van a köztársasági elnök doktori disszertációja és egy évtizedekkel ezelőtt egy fiatal diák által írt szakdolgozat között. Makó–Jeruzsálem!)

Széky úr, ön hangsúlyozza, egyfelől, hogy „Tisztességtelen dolog megvádolni, és úgy kényszeríteni saját ártatlanságának bizonyítására (Gy. F.-et), hogy illegálisan (!) meg van fosztva a bizonyítás eszközeitől”. Másfelől, azonban, ön lényegében a vádat erősíti, amikor, egyebek közt, azt veti papírra, hogy „De minden egyes nappal, amikor nem vonul vissza a politikai élettől, rontja a demokrácia magyarországi esélyeit.” Tehát, ön szerint, Gy. F. „bűnös” (?). És most kell „szökni”, mert hamarosan úgyis leleplezik (?). (Széky úr, ha önnek, mondjuk, kettős énje lenne, és hol az egyik, hol a másik érvényesülne, akkor, ugyan nehezen, de érthető lenne az Ön mondataiban rejlő kettősség.)

Az írásmű utolsó bekezdéseiben Ön kritikailag sorolja a Gy. F. miniszterelnökségi idejére vetített negatívumokat, azzal indítva, hogy „Néhány kérdés a sokból (!), egyik sem személyes”.

Azzal fejezi be, hogy: „Drága Ferenc, terítsen. Bátorság!” (Ez olyan szívmelengető felszólítás, egy pillanatra majdnem elérzékenyültem.)

Én pedig, szíves engedelmével, Széky úr, így köszönök el: Drága János, terítsen (mármint valódi szándékait illetően). Bátorság!