Puszta tények

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 30. szám, 2015. július 24.

Az Élet és Irodalom július 10-i számában Puszta ország címmel jelent meg Kenesei István professzor írása. A szerző saját műfaji meghatározása szerint pamfletről van szó, amivel egy közalapítvány vezetőjeként nem is lenne tisztem foglalkozni, azonban a cikk a Tempus Közalapítványt érintő részeinek sajnálatos tévedései és pontatlanságai helyreigazítást kívánnak.

A magyar kormány idén márciusban határozott arról, hogy az egységes magyar felsőoktatásiösztöndíj-politika kialakítása érdekében a korábban a Balassi Intézet keretében működő Magyar Ösztöndíj Bizottság (MÖB) által koordinált ösztöndíjprogramokat (így a 2013-ban létrehozott Stipendium Hungaricum programot, a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíjat és az államközi megállapodás alapján zajló valamennyi ösztöndíjprogramot) a továbbiakban a Tempus Közalapítvány (TKA) valósítsa meg.

Április közepével sor került a Balassi Intézet és a TKA között a feladatok átadására és átvételére, beleértve a folyamatban lévő pályáztatási feladatokat is. Valamennyi tervezett pályázati kiírás megtörtént, a pályázatok beérkeztek, a korábbiak esetében még a Balassi Intézet (BI), a későbbiek esetében már a TKA végezte a bírálatot és hozott döntést, a nyertesek rendben megkapták/megkapják a támogatási összeget. A TKA honlapján az is olvasható, hogy az Állami Eötvös Ösztöndíj kapcsán szeptemberben várható a következő kiírás (a többi programé a szokott ütemezés szerint ennél később, ezért nem olvasható ezekről egyelőre konkrét információ), azaz alaptalan azt sugallni, hogy az intézményi átszervezés nyomán törés következett volna a pályáztatás rendszerében. Az informatikai háttér vonatkozásában is aligha beszélhetünk visszalépésről, mert a hagyományos államközi pályázatok esetében a TKA átvette a BI-től – az egyébként erősen frissítésre szoruló – pályázatkezelő rendszert, a Stipendium Hungaricum program esetében pedig a korábbi papíralapú pályáztatás helyett gyors, belső fejlesztéssel online alapra helyezte a pályáztatást.

Kenesei István állításával szemben a Campus Hungary ösztöndíjrendszer nem az előző, most záruló uniós költségvetési időszak „bennragadt pénzeit segített elkölteni”, hiszen már 2012-ben elindult (Kenesei professzor nyilvános szakmai életrajza szerint ő maga is már 2013-tól részt vett a bölcsészettudományi bíráló bizottság elnökeként a pályáztatásban). Az ösztöndíjprogramot nemcsak a konvergenciarégiók számára hirdették meg, bár az tény, hogy a források jó hetven százaléka valóban csak a vidéki intézmények felzárkózását szolgálta, és a Közép-Magyarország számára is elérhető projekt bő fél évvel hamarabb zárult. Jó hír, hogy előkészítés alatt áll a folytatás a felsőoktatás nemzetköziesítésének támogatására Campus Mundi néven, a TKA végrehajtásában, várhatóan az év vége előtti indulással.

Az is félreértés, hogy a Stipendium Hungaricum programban csak a féléveket sikeresen teljesítő hallgatók után kapnának az egyetemek finanszírozást.

Azt csak Kenesei professzor úr tudja, hogy miért nevezi a nemzetközi oktatási és képzési együttműködési programok koordinálásában közel két évtizedes múlttal rendelkező és az egyebek között a német DAAD, a finn CIMO vagy az osztrák ÖAD neves pályáztató szervezetekkel szoros partnerkapcsolatot kialakító TKA-t alkalmatlannak az egyéni pályázatok minőségelvű bírálatára, hiszen az intézményi pályázatok (növekvő túlsúlya) mellett az egyéni pályáztatásban is sokéves tapasztalata van a TKA-nak és szakértői hátterének. Annak a szakértői háttérnek, amelybe Kenesei professzor úr is meghívást kapott áprilisban a korábbi MÖB szakkollégiumok valamennyi tagjával együtt, és amivel ő nem kívánt élni.

A felsőoktatás nemzetköziesítése világméretű trend, az elmúlt években végre megkapja a szükséges kormányzati figyelmet és támogatást Magyarországon is.

A magyar felsőoktatásiösztöndíj-politika tavaszi szervezeti átalakítása óta mindössze három és fél hónap telt el. A munkának még csak az elején járunk, de az elmúlt időszak rohamtempóban végzett feladatai kapcsán sok pozitív visszajelzést kaptunk mind a hazai felsőoktatási intézményektől, mind a külföldi és hazai partnerszervezetektől, illetve a diplomáciai testületektől. Minden jel arra mutat, hogy a TKA élni fog azzal a lehetőséggel, amit a különböző ösztöndíjprogramok együttes koordinációja jelent – a lehetséges szinergiákat kihasználva és a hatékonyságot növelve –, azonban ennek igazi mérlegét leghamarabb az első teljes pályázati ciklus végén, a jövő év második felében lehet majd megvonni. Addig is köszönjük minden érintett fél támogatását és együttműködését, beleértve a konstruktív, tárgyilagos észrevételeket is. 

(A szerző igazgató, Tempus Közalapítvány)



Élet és Irodalom 2024