A hivatal csak az újságíróktól félti a menekülteket

„A hatóságok képviselői brutálisan megverték, zaklatták, majd Szerbiába toloncolták a menekülőket, köztük nőket és gyermekeket. Gyakran gázspray-t is használtak, kutyákat uszítottak rájuk, rugdosták, botokkal és ököllel verték, műanyag bilincsbe verték, majd – további sérüléseket okozva – a szögesdrótkerítés vékony résein tuszkolták át őket” – tette közé idén júliusban jelentését a Human Rights Watch (HRW) nevű nemzetközi jogvédő csoport a honlapján. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) aggódik amiatt, ahogyan a magyar hatóságok a menedékkérőkkel bánnak, és sürgeti a magyar hatóságokat, hogy vizsgálják ki azokat a vádakat, amelyek szerint a kerítés nyolc kilométeres körzetében elfogott és annak túloldalára visszakísért migránsokat a hatóságok megverik vagy kutyákat uszítanak rájuk.

Több hónapja igyekszem törvényes úton bejutni újságíróként a magyarországi őrzött, illetve nyitott befogadóállomásokra, tranzitzónákba, hogy saját szememmel győződhessek meg az ottani körülményekről, és hozzájárulásukkal szót válthassak a menedékkérőkkel. Mindhiába: a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak (BÁH) „nem áll módjában”engedélyezni kérésemet. A miértre sokáig nem kaptam választ, ám az alábbi levelezésből kiderül, hogy a  BÁH korántsem az olykor brutális határrendőröktől, hanem kizárólag tőlem (és nyilván minden munkáját végezni akaró médiamunkástól) félti a menedékkérők személyiségi jogait. A sajtószabadság és a hiteles tájékoztatási kötelezettség nagyobb dicsőségére. A BÁH elutasítást indokoló levelét – kifejezett kérésem ellenére – névvel és beosztással persze senki sem merte vállalni. Az ügyben keletkezett összes levelet közöljük.