Egy másik út

VISSZHANG - LIX. évfolyam, 36. szám, 2015. szeptember 4.

Konszolidált viszonyok között a parlamenti választások tétje, melyik politikai erő kap felhatalmazást arra, hogy négy évig vezesse az országot. Az 1990-ben megtartott első szabad, rendszerváltó választások után – négyévenként, beleértve a 2010-es választásokat is – a választáson győztes politikai erő beülhetett a „készbe”. A demokratikus jogállam, a hatalommegosztás elveire épülő politikai berendezkedés lehetővé tette, hogy a győztes választási párt minden zökkenő nélkül átvegye a hatalmat a korábbi választásokon győztes kormányzó párttól, és az alkotmány keretei között megvalósítsa politikai szándékait.

A következő, 2018-ban esedékes választások alapjaiban térnek majd el ez eddigiektől, mivel a jelenlegi állami berendezkedés keretei között egyik győztes ellenzéki politikai erő sem tudja átvenni az ország vezetését. Nem kerül ugyanis abba a helyzetbe, hogy megvalósítsa saját politikai elképzeléseit. Két alternatíva vázolható fel: a győztes ellenzéki politikai erő vagy kiegyezik a vesztes Fidesz–KDNP-vel, vagy megváltoztatja az állami berendezkedést. Ez következik az Alaptörvény azon rendelkezéseiből, amelyek meghatározzák a parlament működését, a törvényhozást, a kormányalakítást. Ezek a rendelkezések – a teljesség igénye nélkül – a következők:

Az Országgyűlés a következő Országgyűlés alakuló üléséig gyakorolhatja jogait. Az alakuló ülést a választást követő harminc napon belüli időpontra hívja össze a köztársasági elnök. A választások eredményének ismeretében mód és lehetőség van ideiglenes koalíciós megállapodás, megállapodások megkötésére, annak érdekében, hogy az alkotmányozáshoz szükséges létszám összejöjjön. Az elméleti lehetőség ezért adott ahhoz is, hogy a választások ismeretében a köztársasági elnök pozíciói, hatáskörei lényegesen, adott esetben döntő módon megváltozzanak.

Az Országgyűlés szükségállapotot hirdethet ki. Szükségállapot idején az országgyűlési képviselők megválasztásának időpontja nem tűzhető ki, nem lehet választásokat tartani. A szükségállapot megszűnésétől számított kilencven napon belül kell új Országgyűlést választani. Ha már az általános választást megtartották, de az új Országgyűlés nem alakult meg, a köztársasági elnök a szükségállapot megszűnésétől számított harminc napon belüli időpontra hívja össze az Országgyűlés alakuló ülését.

A köztársasági elnök az újonnan megválasztott Országgyűlés alakuló ülésén javaslatot tesz a miniszterelnök személyére. Ésszerű, hogy a köztársasági elnök olyan személyre tegyen javaslatot, aki megkaphatja a kívánt számú szavazatot. Ésszerű, de nem szükségszerű. Amennyiben a miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés nem választja meg, a köztársasági elnök „az új javaslatát” tizenöt napon belül teszi meg. Az Alaptörvény megszövegezése lényeges, mivel nem új személy javaslatáról rendelkezik, amely kizárná, hogy ugyanazt a személyt még egyszer javasolja, hanem új javaslattételről, amelybe viszont beleérthető, hogy azt a személyt javasolja másodszor is, aki első alkalommal nem kapta meg a szükséges és elégséges szavazatot. A köztársasági elnök ugyanis a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha a kormány megbízásának megszűnése esetén az általa miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg.

Az Országgyűlés által elfogadott törvény akkor hirdethető ki, ha azt a köztársasági elnök aláírja és elrendeli kihirdetését. A köztársasági elnök, ha a megküldött törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, megküldi azt az Alkotmánybíróságnak, abból a célból, hogy vizsgálja meg az Alaptörvénnyel való összhangját. Az Alkotmánybíróság az indítványról harminc napon belül határoz. Ha megállapítja a megküldött törvény Alaptörvény-ellenességét, az Országgyűlés köteles azt újratárgyalni. Az Országgyűlés által elfogadott törvényt a köztársasági elnök újra visszaküldheti az Alkotmánybíróságnak a módosított rendelkezések ismételt megvizsgálása céljából. Ez a lehetőség nem korlátozott, újra és újra élhet e jogával a köztársasági elnök. Az Alkotmánybírósághoz megküldött törvények sorsáról az az Alkotmánybíróság dönt, amelynek minden tagját a Fidesz–KDNP-koalíció jelölése alapján választott meg – az ellenzék bevonása nélkül – az Országgyűlés.

 

Az alkotmányozási kényszer

A kormányalakítás jogának választások útján történő ellenzéki megszerzése, a törvényhozói hatalom ellenzéki kézbe kerülése nem változtat azon a közismert tényen, hogy minden olyan pozíció a Fidesz–KDNP által kinevezettek kezében marad, amelyek birtokában megakadályozható a választásokon nyertes új hatalom berendezkedése a hosszú távú kormányzásra. Ha a mai ellenzék választást nyer, új állami berendezkedést kell felépítenie. Az Alaptörvény 2015 közepén hatályos rendelkezései mellett erre nincs lehetőség. Új alaptörvényre, alkotmányra van szükség. A legfontosabb indok, amely miatt alkotmányozási kényszerről kell beszélni, az a törvényes jogrend hiánya, ebből eredően a jogbiztonság teljes felszámolása. Lényegében nincsenek kiszámítható társadalmi viszonyok. Minden megtörténhet és annak az ellenkezője is. Ezért van szükség jogállami rendszerváltásra. Az a kérdés, hogy az Alaptörvényben az alkotmányozáshoz formai követelményként előírt összes képviselő kétharmadának hiányában az új parlament jogosult-e alkotmányt elfogadni. Megállapíthatja-e ilyen feltételek mellett az új parlament, hogy a 2011-ben Alaptörvényként bevezetett pártdokumentum nem létező, érvénytelen dokumentum?

A válasz megadásához az alkotmányozás eredeti rendeltetéséhez kell visszakanyarodni: a hatalom tulajdonosai megállapodást kötnek a megválasztott képviselőkkel, hogy nevükben eljárjanak, intézzék az ország ügyeit. Ez a megállapodás mint alkotmány ölt jogi formát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a választók lemondtak eredeti jogosítványukról: szükség esetén közvetlenül gyakorolják a hatalmat. A jelenlegi alkotmányossági válsághelyzetből nincs más kiút. A 2010 óta hatalmon lévők leváltására készülő, a közmegegyezésen, az emberi méltóság tiszteletén, az esélyteremtésen alapuló jogállam visszaállítására törekvő ellenzéknek az alkotmányozáshoz kell felhatalmazást kérnie a választóktól. Úgy kell elindulni a választásokon, hogy meghirdetik a jogállami rendszerváltást, annak lépéseit, az új alkotmány elveit, felhatalmazást kérve a szükséges törvények megalkotására, meghirdetve azoknak népszavazás útján történő megerősítését. A közvetlen hatalomgyakorlás útján történő alkotmányozásra akkor is szükség van, ha a választási eredmények alapján elégséges számú képviselő jutna be ellenzéki oldalon az Országgyűlésbe ahhoz, hogy meglegyen az alkotmányozáshoz előírt kétharmad. Nem példa nélküli egyébként az alkotmánnyal összefüggő népszavazás: Olaszországban, Svájcban, Dániában, Írországban, Spanyolországban például ebben a témakörben is helye van. Az alkotmánynak a jelen helyzetben közmegegyezésre kell épülnie. A közmegegyezés adhat felhatalmazást a választásokon nyertes új politikai erőnek az alkotmányozáshoz.

 

A jogállami rendszerváltás menete

A jogállami rendszerváltás szakaszosan hajtható végre. Az Országgyűlés az első ülésén megállapítja, hogy a köztársasági elnök akadályoztatva van feladatai ellátásában. Ennek oka, hogy pártpolitikusként képtelen ellátni feladatait. A köztársasági elnök jogköreit az új köztársasági elnök megválasztásáig az Országgyűlés elnöke látja el.

Első lépésként meg kell alkotni azt a törvényt, amely megállapítja az Alaptörvény semmisségét. Ezt követően népszavazás útján el kell fogadtatni az alkotmány elveit, s ennek alapján az új alkotmányt, amelyet újabb népszavazás erősít meg. A semmisségi törvényben rendezésre váró kérdések:

Az Országgyűlés a választásokon kapott felhatalmazás alapján kinyilvánítja a következőket Magyarország Alaptörvénye nem létező, semmis. A semmiség a hatálybalépés napján áll be. A sarkalatos törvények elveszítik különleges közjogi helyzetüket. Az Alaptörvény alapján adott megbízatások és kinevezések nem létezőek. Magyarország ideiglenes Alaptörvénye a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény a 2010. május 24-én hatályos szöveggel. A sarkalatos [kétharmados] törvények módosításához, [újraalkotásához] népszavazással történő megerősítésre van szükség.

Az Országgyűlés a volt sarkalatos törvényeket szükség szerint módosítja és népszavazásra bocsátja. Az Országgyűlés elnöke – a köztársasági elnök jogkörében – kiadja az ideiglenes megbízatásokat a nem létezőnek nyilvánított kinevezések és megbízatások átmeneti pótlására.

Átmeneti jelleggel az Alkotmánybíróság feladataiban a 2011. április 10-ig megválasztott alkotmánybírók vehetnek részt. 2011. április 10-ig megválasztott alkotmánybírónak kell tekinteni azt az alkotmánybírót is, akit e határidőt követően újraválasztottak. [Ideiglenes megbízásukat a köztársasági elnöktől kapják.]

Az Országgyűlés a semmisségi törvényt országos népszavazásra bocsátja. A törvény kihirdetésére akkor kerülhet sor, ha az országos népszavazás érvényes és eredményes.

Az alkotmány alapelveit népszavazáson kell elfogadni. Minden vitás kérdésben lehetővé kell tenni a népszavazást, például: királyság vagy köztársaság; közvetlenül választott köztársasági elnök vagy Országgyűlés által választott köztársasági elnök; egy- vagy kétkamarás országgyűlés, népszavazás után kihirdethető törvények köre, adózási plafon, alanyi jogon járó alapjövedelem stb.

Az alkotmányt az alapelvek megtartásával kell elkészíteni és népszavazás útján megerősíteni.

 

A köztársasági elnök új sze­repben

A köztársasági elnök közvetlen választása teremti meg a hatalmi ágak elválasztásának garanciáját. Olyan alkotmányos szabályokat kell kialakítani, amelyek garanciát biztosítanak a „pártok felett álló”, megfelelő jelölt megtalálásához. A közvetlenül választott köztársasági elnök nem kötődik az Országgyűléshez, nincs megfelelési kényszere a második megválasztása érdekében. A közvetlenül megválasztott köztársasági elnök jogköre bővülne az alkotmánybírák kiválasztásával és megbízásával, valamint a Legfelsőbb Bíróság [Kúria] elnökének kiválasztásával és megbízásával. Így a hatalmi ágak szétválasztása a legfontosabb területen megvalósulna.

 

Zárszó helyett

E „forgatókönyv” megvalósítására akkor nyílhat lehetőség, ha a köztársasági elnök  ellenzéki győzelem után összehívja az új Országgyűlés alakuló ülését. Ennek elmaradása egy másik történet kezdete.

A szerző további cikkei

LXIV. évfolyam, 12. szám, 2020. március 20.
LXIV. évfolyam, 7. szám, 2020. február 14.
LXIV. évfolyam, 2. szám, 2020. január 10.
Élet és Irodalom 2024