Szöllősi Mátyás

a szerző további cikkei

MUTITAS

Durva kövek voltak a számban akkor.

Csak hallgattam, hogy fel-le járkálsz, elkerülsz,
miattam, ellenem vagy értem,
miközben tudod, hogy tudom; milyen félelem feszül
neked a zárt ajtó mögött, ahol
mindentől elvonulva már nem állsz,
csak percenként hánysz meggörnyedve, térden.

Érzem, milyen a villogás, mikor
betessékelnek az ajtó mögé,
és rád szakad a csönd,

E-mail: Jelszó:

jelszóemlékeztető