VERSKÖZBESZÉDÜNK
– tíz fő csapás
PÁRATLAN OLDAL - LVIII. évfolyam, 42. szám, 2014. október 17.1. Szerző néhány soronként valamiféle tudatmódosító szert fogyaszt, vagy legalább beszámol róla, hogy pontosan mikor és melyikről szokott le. Kínosan ügyel rá, nehogy a rím bűnébe essen, cserébe obskúrus intertextuális utalásokkal igyekszik kárpótolni az olvasót.
2. Szerző legalább egy – lehetőleg határon túli, ékezetes betűt és/vagy ipszilont tartalmazó – tulajdonnevet helyez el a versben, mintegy márkajelzésként. Helyben búsong.
3. Szerző újrarendezi a kánont. A haverjaival együtt leül a közepére, kirugdossák, aki nem náluk bandatag, aztán kórusban, harsányan szidják a diktatúrát.
4. Szerző szüntelenül kifejezetten nemi szempontból belez halat vagy idézi Teréz anyát. Magányosan tömörül frontba a punciszínű alkonyatban.
5. Szerző bármilyen műfajú irodalmi szöveget a kívánt formában és terjedelemben, igény esetén zenei vagy képzőművészeti extrákkal, rövid határidőre vállal. Mentségére: ezt a piac el is várja tőle.
6. Szerző több évtizede mereng. Ezt titkon már maga is unja, ezért a kész versből kihúz minden negyedik szót és minden harmadik képet, a peepshow-szerű szintaktikai és tropológiai hézagokkal igyekezvén felizgatni az olvasó fantáziáját, ha már az övé rég impotens.
7. Szerző rendre jól megaszongya. Felkérésre bármikor, bármilyen politikai vagy közgazdasági bonyodalmat a nyílt színen, pár versszakban megold, és őszintén nem érti, embertársai hogyan lehetnek ennyire hülyék.
8. Szerző mély, oly mély, ahova már ő sem tudja követni önmagát. Idegrohamot kap a gondolattól, hogy a vers esetleg kommunikációs szerepet is betölthetne; általában véve: idegrohamot kap bármely gondolattól.
9. Szerző kényszeresen viccelődik. Enigmatikus humora ugyan csak több, az ő személyes társaságában végigsörözött este után dekódolható, a számla rendezését mégis az olvasótól várja.
10. Szerző cerkája oly peckes, hogy ahhoz képest a nemzeti zászlórúd hervadt pónifütty. Öntudatosan mutat utat a jövendő nemzedéknek.