Huszonhat évvel ezelőtti vasárnapok. Vissza kell menni a szeghalmi kollégiumba. Anyu átvisz Trabanttal Gyomára, onnan indul egy kis piros BZMOT. Ülünk a szűk autóban, ami mai szemmel nem autó már. Kinézek az ablakon, távoli tanyák fényei pislákolnak. Reménytelen, örök sötét. Arra megyünk, valahová messzire, nincs más választás, sokat lógtam a szarvasi gimiben, ide kell járni, ez az ítélet, itt kell leérettségiznem, majd valamikor nagyon sokára, a távoli jövőben, hátha addigra megtanulok tanulni. A Trabantot dobálja az egyenetlen út, kerülgetjük a kátyúkat.

Akkor sem vagyunk bezárva, hiába kattan a zár, és viszi magával Kondi a nagykulcsot, szabadok vagyunk egy kicsit, pár órára, az is valami. Ilyenkor gyorsan szoktunk sokat piálni. Valamelyik csütörtök éjjel annyi cigit szívtam, meg annyi vébékát ittam, hogy csak úgy vert a szívem az ágyban, nem tudtam álomba merülni. Jó érzés sokat inni. Nem gondolok akkor arra, miből kellett volna többet tanulnom, meg úgy semmire sem, csak a röhögések vannak. Jó röhögni a semmin meg másokon, idióta béna faszkalapokon, akik nem mi vagyunk, nem a mi bandánkba tartoznak. Sok a seggfej, mi nem vagyunk azok. Amúgy a múltkor azt hallottam vissza, hogy mi is seggfejek vagyunk, mert iszunk, és aki piál, az le fog csúszni. Dehogy fogunk lecsúszni. A Vissza a jövőbe filmben Marty McFly anyja azt mondja, hogy aki ad magára, az iszik. Mondjuk, ez azért elég nagy hülyeség, de aki nem jó arc, az nem iszik fiatalon. Kocsmázni kell, ez egy lázadás. És ha nincs nyitva a kocsma, nyitva van a koleszablak, ki lehet szökni a nonstop TOTAL kútig, meg nyitva van a szekrényünk is, ahol mindig van dugi vébéká. A kollégiumban inni kell. Nem tudnám máshogy elviselni a szekrényszobát. Ez egy alagsori helyiség, tele ócska, nagy barna faszekrényekkel. Leszakadt ajtók, egerek által kirágott pozdorják, hányadék az egész. Kosz van, és oroszlánszag. A plafonon neonok vibrálnak, ha épp nem égtek még ki, a radiátorok hidegek, az ablakok rosszul záródnak, a falak felázottak, salétromosak, irtó lehangoló. Nekem tavaly ősszel egy egér befészkelte magát a szekrényembe, és ott lefialt egy hétvége alatt, amikor otthon voltam. Jövök vissza, és hallom, hogy valami cincog.

Ez nem igazi börtön. Itt csak mi vagyunk, fiatalok. Srácok. Azt hittem, sokkal rosszabb lesz. De el lehet viselni. Elviselhetetlen is tud lenni. Zsolti, az egyik zárkatársam elmesélte, hogyan lehet karácsonyfát nyelni. Egy ilyen fém, drótos izé, tudod, cérnával betekerve, és a gyomorsav majd lemarja a cérnát, és akkor kinyílik odabent, utána irány a gyengusz, mert olyan fájdalmaid vannak gyomorban. Ha egyszer kikerülök innét, esküszöm, valami nőt megismerek, és elmondom neki, hogy nézd, hát ez van, ha engemet így is meg tudsz szeretni, akkor én nagyon boldoggá teszlek.

Megvan! Tegnap végre fogtam egy halat! Életem első igazi nagy halát kifogtam zsebpecával a Halászcsárda mólójáról. Szinte még most is remeg a kezem, ha visszagondolok a küzdelemre, mert azért húzott rendesen. Jó, nem azt mondom, hogy olyan hatalmas volt, de nem egy ilyen kis nyamvadt sneci, hanem egy jól megtermett vörösszárnyú keszeg. Ilyen volt, nézd, mutatom az alkaromon, mekkora. Ilyen, látod? Durva, mi? Jó, lehet, hogy egy kicsit kisebb volt, de nem sokkal. A kezem az izgalomtól is remegett, beismerem, nem csak a hal erejétől, ahogy küzdöttem vele. Nem sok híja volt, hogy szakít, vagy kirántja a kezemből az egész zsebpecát. Mi az, hogy csak ezt az egy halat fogtam?

Láttam pornófilmet! Komolyan láttam, esküszöm, gyere kicsit félre, elmesélem. Nem hallja senki? Nincs itt senki? Akkor mondom. Persze, az elejéről, mindent elmesélek, nyugi. Nem figyel minket senki? Oké. Tudod, hol volt a pornókazetta? Nem fogod elhinni. Nem kellett sokat keresgélnem. A nagyszobában, a felső szekrényben, ahol a törölközők vannak, meg az illatos szappanok, ott volt, oda rejtették. Benyúltam a törölközők közé, és éreztem, hogy ott van, az lesz az. Egy TDK videókazi bújt ott, rajta semmi jelzés, vagy valami. Nem volt ráírva semmi, egyből rohadt gyanús lett.

Leírod Enikőnek, hogy mennyire tetszik az arca, a teste, meg minden, szereted, megcsókolnád, meg jó a haja, meg hogy tetszik a márványfarmerja is. Szóval ezeket a dumákat löknéd, amiket szerintem szoktak írogatni ilyenkor egy ilyen levélben. De te lemernél ilyeneket írni? Én nem biztos. És Gyulabá pedig észreveszi a levelezést, odajön, kicsavarja a kezedből a papírt, vagy az én kezemből, amikor már adnám tovább, és töri órán hangosan felolvassa. Lehet, Enikő utána már nem is akarna veled járni. És velem sem. Mert esetleg titkolná, és akkor meg kiderülne az egész osztály előtt. Velünk miért nem akarnak járni a lányok?