A szerzői jogról és a jogdíjakról a legtöbb állampolgár annyit tud, hogy van egy idevágó rubrika az adóbevallásban, amit nem kell kitölteni. Egy kicsi, de fontos hivatáscsoport, az alkotóművészek – hol szerény, de nélkülözhetetlen, hol igencsak méretes – jövedelemforrásáról van szó, s azt hihetné az ember, ennél politikamentesebb dolog kevés létezik a világon. Az utóbbi hetekben azonban két ügy is a jogdíjakra terelte a politizáló közönség figyelmét, bár a laikusok nehezen tudták követni, hogy ezek a döntések pontosan milyen kapcsolatban voltak a szerzői jogokkal. Nagy feltűnést keltett, hogy a Nemzeti Kulturális Alap támogatást ítélt meg a jobbikos körökben is népszerű Kárpátia zenekar kiadójának, mire Erdős Virág költő tiltakozásul lemondott a neki odaítélt alkotói támogatásról. A másik: az üres hordozók – például a CD-k, pendrive-ok – után fizetendő díjak 25 százalékát egy váratlanul beterjesztett törvénymódosítással a Szerzői Jogvédő Egyesülettől az NKA saját hatáskörébe utalják. Amikor a hír nyilvánosságra került, a képviselőknek címzett, tiltakozó nyílt levelet – manapság szokatlan módon – a legkülönbözőbb műfajú és politikai nézeteket valló művészek írták alá Demjén Rózsitól Nádas Péterig, Czakó Gábortól Bródy Jánosig. A módosítást mégis elfogadták a parlamentben.

Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból. Észak-Koreából a szabadságba. Fordította Nagy Marcell és Rádai Andrea. HVG Könyvek, Budapest, 2013. 236 oldal, 3200 Ft

Amikor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nemrég felköszöntötte dr. Boross Pétert nyolcvanötödik születésnapja alkalmából, a közszolgálati média hangsúlyozta a volt miniszterelnök 1956-os érdemeit és későbbi megpróbáltatásait is: „A Budapesti Forradalmi Bizottság és az Értelmiségi Forradalmi Tanács tagja volt. 1957-ben letartóztatták, majd internálták.” Eörsi László, az 56-os Intézet kutatója erre megjegyezte – egyelőre a Facebook­on –, hogy „Budapesti Forradalmi Bizottság” nevű szervezetről több évtizedes kutatás során sem hallott, és tudomása szerint Boross az Értelmiségi Forradalmi Tanácsnak sem volt tagja. Olyan dokumentum sem került elő, amely letartóztatását vagy internálását bizonyítaná. De hozzátehetjük: nem ez az egyetlen eset, amikor a jobboldali elit tagjai bizonyíthatatlan állításokat tesznek 56-os tevékenységükről, és nemcsak az életrajzokban fordulnak elő vélhető vagy tényleges valótlanságok, hanem a forradalom egésze is mindinkább áldozata lesz a történelemhamisításoknak.

Egy nap se kellett hozzá, és megszólalt a Külügyminisztérium is a Băsescu-nyilatkozat ügyében. Bukaresti nagykövetünk elsütötte az ilyenkor esedékes patronokat. („Magyarország az építő párbeszédre és az együttműködésre törekszik ebben a kérdésben is” – oszt melyikben nem a baltás gyilkos átadásától az Unió lemoszkvázásáig?)

Május elején az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága közreadta jelentéstervezetét az alapvető jogok magyarországi helyzetéről. Az előadó Rui Tavares portugál író, történész, publicista volt, a Zöldek/Európai Szabad Szövetség nevű frakció tagja. A rendkívül alapos előtanulmányok és viták után megfogalmazott szövegben a magyar kormány természetesen rengeteg kifogásolnivalót talált. Ehhez képest a budapesti Külügyminisztérium gyors válasza sem mentes a hibáktól.