Cserna-Szabó András

Lajtosról néhány évvel ezelőtt megállapította a pszichológus, hogy kártyafüggő. A felesége vitte szakemberhez, mert Lajtos elpókerozta egy éjjel a vadonatúj autójukat. Lajtos akkor megígérte a feleségének, hogy soha többé nem nyúl kártyához. De persze ezt ő sem gondolta komolyan, és az asszony se hitte el. Együtt kell élniük a férje szenvedélyével, mondta a pszichológus Lajtosnénak, a férje gyenge jellem, nemigen hiszem, hogy valaha is leszokik a játékról. Lajtos nem szokott le a kártyáról, de megpróbált sokkal kevesebbet játszani. A tiltott szerencsejátékhoz a partnereket az interneten szerezte be. Leginkább az „ötlapos pókert” kedvelte, amit a westernfilmekből ismert.

Azon a télen Lajtos már hetek óta nem játszott. Aztán egy nap megérkeztek az elvonási tünetek. Remegett a keze, feszült idegállapotba került, és nem tudott aludni. Hiába altatózta be magát este, hajnalban már felébredt, teste izzadságban úszott, és a négy bubi táncolt körülötte. Inni kezdett, de ez sem segített. Pár napos küzdelem után megadta magát. Az interneten keresett partit.

Tovább

A fiaméknál vendégek vannak. A városból. Fiatalok, hadd legyenek magukban, kigyüttem. És mondja, tudja, hogy az asszony nincs egyedül?

Tudom. Vendége van. Szíve joga. Lejárt a gyászév.

Fertelmeskednek?

Micsinálnak?

A Farda nagylánya van nála.

Honnét veszi, kérdezte, és alig tudta leplezni meghökkenését.

Láttam a sárga Babettával. Hátul tette le, hogy maga ne lássa.

Na és?

Fertelmeskednek. Ugyan mi mást csinálnának? Ahogy a buzik szokták.

Nem buzik, hanem leszbikusok.

Attól a dolog nem változik, Kémeri, ha sztaniolpapírba csomagolja. A szaloncukor szaloncukor, a szar szar marad.

Tud-e még ilyen bölcseket mondani, szomszéd?

Tudok hát.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A bűnüldözés halálosan idegőrlő meló. A detektív idegszálai a nyomozás alatt úgy feszülnek, akár egy vadiúj fregoli húrjai. Szegény hekusnak kell valami, ami ellazítja. Ami álomba ringatja. Ami segít elviselni a véres-bűnös-gyilkos hétköznapokat. A Jég dupla whiskyvel című klasszikus blues előadója, Horváth Károly mintha csak a kopók töményszesz-fogyasztásának indokairól énekelne: „egy a társaság miatt, igen, / egy, hogy jó napom legyen, / egy a rossz időkre kell, / egy, hogy jól aludjak el”.

Tovább

Tovább

Tovább

Tavaly októberben az ÉS-ben megjelent A gasztroaffektálás természetrajza (2010/43., okt. 29.) című esszém után a reflexiókból úgy tűnt, igény mutatkozik a pacalpörkölt rövid, vázlatos történetének megírására. Íme egy kísérlet.
Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Sok ostobaságot összeírnak a magyar gasztronómiáról lépten-nyomon, igaza van Fehér Bélának, aki nemrégiben hangot adott véleményének: „Hazai gasztrotörténeti összefoglaló mű nincs, a levéltári források feltáratlanok, ugyanakkor - miután divatba jött a gasztronómia - sorra jelennek meg az épületes szamárságok újságokban, könyvekben, hangzanak el tévés főzőműsorokban. Szomorú ez, mert azt sem tudjuk, amit illene tudnunk."

Tovább

Két pesti nyomozó

KRIMINOVELLÁK

Olasz tészta és francia rongyos kifli, krimiszerzőink imádják a gasztronómiát is meg a szép nőket, ha magánnyomozók, ha balerinák egyaránt. Kerékgyártó István nyomozója a Szervita térről indul, és Párizsba utazhatunk vele, Cserna-Szabó András a Rózsa utcától a Király utcáig vezet minket, és közben megidézi nekünk Petri Györgyöt. A két kriminovella az ÉS felkérésére született.

Tovább

Tovább

Tovább

Budapest, te csodás - Tematikus próza

Lehet idegen vagy ismerős, ilyenek Budapest arcai: elütő világok, szűk hazák, kerületek. Az ÉS felkérésére három prózaíró, Cserna-Szabó András, Kőrösi Zoltán és Háy János fogalmazta meg, mit jelent számára a város. Vagy annak egy szeglete. Talán még azt sem. De az biztos: írtak egy történetet, melyben a helyszín jóval több mint kulissza. 

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2018