Beindult az uniós választási kampány Ausztriában. A csodagyerek kereszténydemokrata kancellár pártjától győzelem várható. Az uniót tagadó szélsőjobboldal heccháborút kezdett, a szociáldemokraták a fogyatkozó szociális vívmányok védelmét hirdetik.

Ausztriában 65 év gyakorlatát megszüntetve már az idén sem lesz evangélikus vallási ünnepnap a nagypéntek. Két hónap alatt egy ártatlan kezdeményezésből – uniós segítséggel – országos vihar támadt.

A világ egyik legerősebb igazságszűrő berendezésével rendelkező német hetilap, a Spiegel sztárriporteréről derült ki, hogy éveken át mondanivalójához igazította a valóságot, ha a stílus szerinte úgy kívánta. Története a fake news, a hamis hírek elleni harc fontosságát helyezi új megvilágításba.

A szokásos hivatali átadás ceremóniáját felrúgva lemondott pártelnökségéről Christian Kern, az ellenzéki Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) elnöke, utóda, egy politikai tapasztalatokkal alig rendelkező orvosnő, Pamela Rendi-Wagner, a régi baloldali értékek feltámasztásával akarja visszaszerezni pártja egykori vezető szerepét.

A hatalmat akarta átvenni vagy a róla készült iratokat megszerezni a szélsőséges Osztrák Szabadságpárt (FPÖ)? A február végi történetet bogozva látható, mennyire veszélyes, ha egyetlen politikai csoport kezébe kerül egy ország teljes fegyveres ereje.

Ausztriában a kormányfő elrendelte egy volt diákokból álló rasszista szélsőjobboldali szervezet feloszlatását, hogy ezzel próbálja megállítani a külföldön újra fellobbant „Ausztria fasiszta” előítéletet. Kommentátorok találgatják, meddig hajlandóak a kormánykoalíciós partnerpárt, az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) vezetői játszani a megtért bárány szerepét.

Próbálják kormányát külföldön szeretni! Ezt tekintette eddigi legfontosabb marketingmunkájának a karácsony előtt felesküdött osztrák koa­líció néppárti kancellárja, aki beemelte a hatalomba a szélsőjobbot. De úgy látszik, Sebastian Kurz túl sok engedményt tett szabadságpárti szövetségesének, átengedve neki az ország fegyveres szervezetének teljes ellenőrzését.

A szélsőjobboldali szabadságpárttal (FPÖ) kezd koa­líciós tárgyalásokat az előrehozott választásokon győztes osztrák néppárt (ÖVP). Az osztrák közvélemény, a sajtó, a politológusok egyaránt azt nyomozzák, mennyi a hasonlóság a régi és az új FPÖ között, történt-e finomodás a 2000-ben még nyíltan neofasisztának tartott pártban, szalonképesebb viselkedése valódi változást jelez-e, vagy csak alakoskodásról van szó.

Kivel lép koalícióra a vasárnapi osztrák általános választások győztese, a Kereszténydemokrata Néppárt vezetője, Sebastian Kurz? Ez a kérdés foglalkoztatja Ausztriát s a nyugtalankodó Európát is.

Október 15-én általános választásokat tartanak Ausztriában, a három legnagyobb párt vezetőinek meghatározó szerepük lesz vagy kormányon, vagy ellenzékben. Hármójuk portréja közép-európai képet fest, akár a hatalmi elszántságban, akár a harci módszerekben.

Vége a nagykoalíció évtizedeinek Ausztriában, a Néppárt vezetőjének váratlan lemondása utódként hozta be a köztudatba„korunk hősét”, a 30 éves külügyminisztert. Sebastian Kurz haladéktalanul nevére vette az elaggott pártot, és ideológián túli világot hirdetett.

Tizenöt évvel ezelőtt rendelte meg ma is üzemelő vadászrepülőit az osztrák kormány. Szinte az első perctől vizsgálják állami és civil szervezetek, mennyi korrupció, dilettantizmus játszott közre abban, hogy a gépek drágák és elavultak. Az agilis védelmi miniszter ezúttal az Airbus gyártócéget jelentette fel vesztegetésért, csalásért, hatalmas kártérítést követelve.

A leghíresebb populista kiskirály abbahagyja Ausztria legnagyobb tartományának irányítását. Erwin Pröll nyugdíjba vonulásával az elmúlt évtizedek feudális politikai rendszere tűnik el. Az utolsó mohikán a még Bécsben uralkodó Michael Häupl; de már az ő pozíciója is inog a repedező föderális rendszerben.              

A tettre kész Hofer, aki már mobiltelefonszámot cserélt Orbán Viktorral, meg is jelölte az amúgy 2018 őszén esedékes parlamenti választások előrehozott időpontját, 2017 májusát.

Anyagi sikerek, vitatott üzleti trükkök, váltakozó kapcsolatok, baráti szívességek kísérték végig a mindig diszkrét Heinrich Pecina osztrák befektető eurómilliókat hozó vállalkozásait Ausztriában, Kelet-Európában és főleg Magyarországon az elmúlt évtizedekben. A magas rangú politikusokkal is, nézettől függetlenül, könnyen szót értő arisztokratikus befektető azonban olyan brutálisan vetett véget október 8-án a két éve a tulajdonába került Népszabadságnak, hogy attól ő is elveszítette a nyugalmát.

Ausztriában december 4-re halasztották az államfőválasztás második fordulóját, a szavazók negyedszer járulhatnak majd az urnákhoz vagy adhatják postára levélszavazataikat. A két hónapos csúszás amiatt következett be, hogy a választási borítékok ragasztása „enged”. Bűnbaknak a hatóságok – általános gúnykacaj közepette – a gyenge ragasztót jelölték meg.

Európa már fellélegzett, Ausztria még nem. Érzelmi fordulatokban gazdag, nehéz vajúdás után megvan az ország új elnöke, a zöld és független közgazdászprofesszor, Alexander Van der Bellen, aki garanciát jelent arra, hogy az osztrák politikai rendszer, legalábbis a következő két évben, a 2018-ban esedékes következő parlamenti választásokig nem tér le a nyugati demokráciák évtizedek során kialakult útjáról. De győzelme hajszálvékony, a populista Szabadságpárt óriási szavazóbázisával legalizálódott, s elindult a politikai közép felé.