Rákai Zsuzsanna

(Camerata Salzburg, Pinchas Zukerman – Művészetek Palotája, december 8.)

Van, amikor a művészek és a közönség között ütközik akadályba az akusztikus jelek rendszerének értelmezése, de olyan is előfordul, amikor a fellépők között támad zavar, mert különböző előadói elképzeléseik csak jelentős nehézségek árán egyeztethetők össze egymással.

A Camerata Salzburg és Pinchas Zukerman koncertjét az utóbbi sajátosság befolyásolta igen jelentősen. Noha mind a zenekar, mind a hegedűművészi és karmesteri minőségben egyaránt színpadra lépő Zukerman intenzív és meggyőző párbeszédet folytatott a közönséggel, egymással a hangverseny első felében mintha nem találták volna a hangot.

Tovább

(Ránki Dezső – Zeneakadémia, november 6.)

Ránki azt az absztrakt azonosságot ragadta meg Haydn B-dúr szonátájában (Hob.XVI:41), Schumann Humoreszkjében (op. 20) és Brahms Händel-témára készült variációsorozatában és fúgájában (op. 24), ami ebben a három kompozícióban vitathatatlanul közös: az alaphangnemüket. A hangversenyt a művész voltaképpen teljes egészében a B-dúr hangnem felfedezésének szentelte, mégpedig egészen meglepően természetes attitűddel. Nem a hangnemben rejlő és stíluskorszakonként változó modulációs lehetőségekre, a B-dúrt tradicionálisan kifejező melodikus fordulatokra, hangulati toposzokra irányította közönsége figyelmét, mintegy katalógust készítve a dialektikusan változó karakterisztikus vonásokról: ehelyett – minden didaktikus céltól mentesen – egyszerűen csak feltárta hallgatói előtt a hangnem legsajátosabb belső viszonyait.

Tovább

(Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam, Iveta Apkalna, Fassang László, Eötvös Péter – Művészetek Palotája, október 14.)

Október 14-én rendezték a Művészetek Palotájában az idei őszi kortárs művészeti fesztivál, a Café Budapest egyik legjobban várt eseményét: a Royal Concertgebouw Orchestra Amsterdam lépett fel a Bartók-teremben Eötvös Péter irányításával, valamint Iveta Apkalna és Fassang László orgonaművészek közreműködésével. A műsor a rendezvénysorozat arculatának megfelelően viszonylag modernnek számító, mindazonáltal meglehetősen tágas időintervallumból, az utóbbi jó százharminc év terméséből válogatott művekből állt: Liszt késői, 1881-ben komponált szimfonikus költeményével, A bölcsőtől a sírig címet viselő darabbal kezdődött, (…) majd egy nagyobb ugrással Eötvös új művének, a hamburgi Elbphilharmonie által megrendelt, zenekarra, orgonára és Hammond-orgonára komponált Multiversumnak a magyarországi bemutatójával zárult.

Tovább

(Magdalena Kožená, Antonio El Pipa, Private Musicke, Compañía de Flamenco – Művészetek Palotája, szeptember 17.)

Az idei fesztivál középpontjába Spanyolország került, a művészi kölcsönhatások változékony szépségének megmutatása pedig már a nyitókoncerten igencsak erőteljes koncepcióval körvonalazott szándékként jelent meg. Az este a Private Musicke együttese és a Compañía de Flamenco, illetve az ünnepelt mezzoszoprán, Magdalena Kožená és a neves táncos, Antonio El Pipa egymástól markánsan eltérő repertoárjának ritmikus váltakozására épült, azzal a szándékkal, hogy a spanyol és a magyar kulturális hagyományok koncerttermi találkozásán túl sajátos reflexiók bontakozhassanak ki az ibériai barokk kompozíciók viszonylag kevéssé ismert világa és a népszerű flamenco-tradíció között is.

Tovább

(Jean-Efflam Bavouzet, Baráti Kristóf, Várdai István, Fejérvári Zoltán és Balog József koncertje a Kaposfesten, augusztus 15.)

Bár a rendezvénysorozat Baráti Kristóf és Várdai István személyében néhány éve új művészeti vezetőket kapott, és ez – minden bizonnyal nem egészen szükségszerű, a hazai viszonyok között azonban elkerülhetetlen módon – együtt járt a koncertkínálat átalakításával, a meghívott vendégek névsorának alapvető újraírásával is, a Kaposfest mégis megőrizte a kezdeti időkből származó jellegzetességeinek számos lényeges vonását, köztük a klasszikus és szórakoztató zene párhuzamosságát vagy épp a hétköznapi időt rendkívülivé alakító hangversenyek kötetlen sokszínűségét.

Tovább

(Nemzeti Filharmonikusok, Fodor Gabriella, Kovács István, Kovács János – Martonvásár, július 15.)

Kovács János azonban egyáltalán nem igyekezett hangsúlyozni a kompozíciók cselekményes vagy kvázicselekményes jellegét, ehelyett a zenei elemek alapos, precíz és feszes megformálására törekedett. Energikus és pregnáns tempóválasztásai, az irányítása alatt beszédes hajlékonysággal kirajzolódó szólóállások, a zenekari hangzás dús szövetében sokszor elvesző, most viszont plasztikus mintázatként végigkövethető, mozgó belső szólamok szinte háromdimenziós rendszere tökéletesen tiszta és világos kottaképet idézett a hallgató elé.

Tovább

(Musica Vivax Wien – Budavári evangélikus templom, június 20.)

A koncertek művészeti vezetője és egyben a Bécsi kapu téri templom kántora, Bán István szellemi értelemben sokkal feszesebb és messzebbre mutató programot tervezett: azt kívánta bemutatni, hogyan fonódik össze az evangélikus liturgiában szó és hang sajátos transzcendens egységgé, illetve hogyan szolgálta Bach idejében a barokk affektusok formulaszerű érzékenysége a vallásos meggyőződés megélését. Ráadásul Bán ezt nem pusztán szertartásos gesztusnak szánta. A budavári evangélikus gyülekezet új hangszere ugyanis alapjában véve mechanikus instrumentum, amely az elektronikának szinte csak a fújtató kezelésében biztosít teret, egyébként azonban javarészt Bach korának Silbermann-orgonáit idézi.

Tovább

(Ensemble Cantilene – a Magyar Rádió Márványterme, június 6.)

Noha Anneke Boeke előadásmódja mindvégig professzionális, hajlékony és sokszínű volt, a két hegedűst, Lesták Bedő Esztert és Román Mikolát szinte kihívóan elegánsan artikulált motívumaik és élénken párbeszédes játékákuk szépsége ellenére is cserben hagyta egyszer-kétszer az irányított improvizáció rugalmas kereteihez – illetve Mahdi Kousay és Dinyés Soma életteli precizitással formált szólamaihoz – alkalmazkodó időérzéke, Szigetvári Dávid kifejező énekébe, érzékenyen kidolgozott ékesítéseibe pedig néhol bizonytalan intonáció és egy-egy vázlatosan megszólaló futam vegyült.

Tovább

(Cameron Carpenter, Academy of St Martin in the Fields – Művészetek Palotája, május 19.)

Sajnos azonban, bármennyire változatos benyomásokat keltett is az orgona hangzása, a zenei teljesítmény interpretációs felfogás tekintetében egyáltalán nem volt egységes ezen a május 19-i estén. Elsősorban azért nem, mert Carpenter mintegy kívülről közelített a zenekarral való együttes játékhoz, mintha szólamát a maga hangszertechnikai és előadásmódbeli újdonságai révén nem a zenei szövet részének, hanem átformálójának tekintette volna.

Tovább

(Orchestre de Chambre de Lausanne, Pascal Rogé, Bertrand de Billy – Zeneakadémia, március 31.)

Bármilyen nehéz is azonban megtalálni az előadói egyensúlyt, egyáltalán nem lehetetlen, ahogyan azt az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál március 31-i nyitóhangversenyén Bertrand de Billy és az Orchestre de Chambre de Lausanne bebizonyította. Az együttes két Ravel- és egy Haydn-kompozíció megszólaltatásából kibontakozó produkciója ugyanis eleven volt, energikus, szellemes és méltóságteljes, arisztokratikus és közvetlen – ráadásul mindegyik alkotás más-más erényekkel hívta fel magára a hallgatóság figyelmét.

Tovább

(Moszkvai Csajkovszkij Zenekar, Vlagyimir Fedoszejev – Zeneakadémia, március 8.)

Az esemény jellegével és jelentőségével kapcsolatos kérdések ezen az estén részben azért merültek fel, mert a hangverseny szervezői, a Budapesti Fesztivál és Turisztikai Központ munkatársai szükségesnek látták, hogy a programot megelőzve külön köszöntsék a politikai életnek az eseményen megjelent képviselőit. Ezzel óhatatlanul azt a benyomást keltették a közönség többi tagjában, hogy az ő jelenlétük valamiképpen szolgálatnak minősül: hogy nem pusztán a zenehallgatás kedvéért látogattak el a Zeneakadémia Nagytermébe, hanem tudtukon kívül azért is, hogy tanúi legyenek az állam kulturális önreprezentációjának.

Tovább

(Purcell Kórus, Orfeo Zenekar, Vashegyi György – Művészetek Palotája, február 7.)

Ha a program összeállítása számos izgalmas kérdést vetett is fel, a zenei megvalósítás csak részben szolgálta a közvetlen tapasztalatszerzést. Úgy tűnt, hogy ennek bizonyos mértékig valamiféle általános indiszponáltság volt az oka: a Purcell Kórus a tőle megszokott, tükörszerűen áttetsző hangon énekelt, produkcióját mégis tarkította néhány összecsiszolaltlan, enyhén zilált pillanat, az Orfeo Zenekar rajzos vonalvezetéssel és finom eleganciával, de szokatlanul sok pontatlan belépéssel és gikszerrel játszott, az énekes szólisták együttesének hatását pedig a nem összeillő hangi adottságok és árnyalatok gyengítették.​​

Tovább

(Budapesti Fesztiválzenekar, Rados Ferenc, Fischer Iván – Művészetek Palotája,  január 22.)

A Brahms-interpretációkat hagyományosan jellemző vonások, amelyek olyan természetesen illeszkednek az életmű szenvedélyesen magányos narratívájához, szinte teljesen hiányoztak a művészek játékából ezen a vasárnap estén, a helyükbe azonban váratlanul friss és felvillanyozó ötletek léptek, amelyek élénkségükkel bőven kárpótoltak a megszokott élmények elmaradásáért, jóllehet ezt a hatást igen eltérő módon és eszközökkel érték el.

Tovább

(Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Ránki Dezső, Cristian Mandeal – Művészetek Palotája, december 6.)

Cristian Mandeal úgy irányította az egyébként telt, zengő és egységes hangon játszó, remek teljesítményre kész zenekart, mintha nem törődne azzal, hogy egy zenei alkotás formarészei nem síkban illeszkednek engedelmesen egymás mellé, hanem bonyolult mintázatot bontanak ki az időben: az egyes ötletek kölcsönhatásba lépnek egymással, energiaforrást jelentenek egymás számára, motivikus összefüggéseik élénkségével mozgásban tartják a zenei folyamatokat.

 

Tovább

(Lang Lang – Művészetek Palotája, november 14.)

Lang Lang sajátos viszonyban él a zenével, gyakran úgy játszik, mint aki a műsorra tűzött kompozíciókat csak apropóként alkalmazza, hangok egymásutánjaként, amelyek leírt rendszere megkönnyíti, hogy a lendület, a testi igénybevétel örvényébe vethesse magát, anélkül, hogy az eszköztár létrehozására is időt kelljen szánnia. Szó sincs arról, hogy a művek intellektuális vetülete ne jelentene számára semmit; egyszerűen csak úgy tűnik, hogy az érzéki, érzékszervi vonatkozásuk lényegesen fontosabb számára.

 

Tovább

(Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán – Művészetek Palotája, 2016. október 7.)

Tovább

(A Budapesti Fesztiválzenekar barokk együttese, Chantal Santon-Jeffery, Hervé Niquet –Művészetek Palotája, szeptember 22.)

Tovább

(Nemzeti Filharmonikusok, Nemzeti Énekkar, Bakonyi Anikó, Ulbrich Andrea, Brickner Szabolcs, Palerdi András, Dénes István – Martonvásár, 2016. július 30.)

Tovább

(Fesztiválakadémia – Zeneakadémia, 2016. július 23.)

Tovább

(Jonas Kaufmann, Helmut Deutsch – Művészetek Palotája, június 7.)

Tovább
Élet és Irodalom 2018