Van itt a kocsmában két öreg, a helyi Hacsek és Sajó. Minden este politizálnak, ami olyan, mint egy csilievő verseny, fújtatnak, sóhajtoznak, és a lábukkal dobbantanak közben. Azt várom, mikor ássák elő a temetőből a nagyapjukat, hogy a lábszárával agyonüssék egymást. Abban sem értenek egyet, ahogy a másik hallgat. Nem tudnak zöldágra vergődni, a történelmi szereplőkből gyilkos lesz, vagy szent. Itt nem lehet normális színeket kikeverni, csak fekete van, meg fehér, a te a kommunistád meg az én kommunistám, a te náci vagy, meg a te vagy a náci. Ez megy állandóan, nagyon bele lehet fáradni, mert itt mindenki a bölcsek kövével kacsázik, mindenki a Szent Grálból iszik. Az egyik a Kádárt csiszolgatja, a másik a Horthyt fugázgatja, a harmadik a Nagy Imrének ad egy tisztító festést. 

Így írtok - Tematikus prózaösszeállítás: PARÓDIÁK
Az iskolakezdésre hangolunk, kortárs, klasszikus és világirodalmi stílusgyakorlatokkal, a nagyszülőknek ismétlésképpen, szülőknek és diákoknak a lendület kedvéért.
Bödőcs Tibor, Hetényi Zsuzsa és Király Levente paródiái.

Mint komondorra a bolhák, úgy sündörgnek a sötét állami, félállami és egyéb gyanús magánautók az „ippeg, de iziben” felújított egykori Csekonics-kastély udvara felé, a polgármesterékhö’, Enyvesy Jakab uramékho’. A sötét épület nagy csokoládétorta az Alföld ünnepi asztalának közepin.

– A fecske is veréb, csak biznisz klassz – mondja röcögtetve tokaszisztémáját Rafinaházy Ignác az eresz alatt, csak úgy maga elé pökögetve a zsíros, magyar szavakat; aztá’, mint friss kalácsba, harap a titkárnője húgába, csuhajja.