Károlyi Csaba

(Irodalmi újság, Kossuth Rádió)

Van valami furcsa az egészben. Szakmailag az interjúk nagyjából rendben vannak. A témák érdekesek, a kérdezők fölkészülnek, a riportalanyok jól beszélnek. Közben az az érzésem, hogy a szakmai színvonal megléte mintha fölmentést adna az alól, hogy értelmezze ez a műsor a szakma körüli állapotokat, a szűrt levegőt, a politikai nyomást, amely évek óta – miként az országra – az irodalomra is, az egész kortárs kultúrára is nehezedik.

Tovább

Megjelent a Világló részletek, Nádas Péter memoárja, alcíme: Emléklapok egy elbeszélő életéből. A könyv alapvetően az 1942–1956 közötti évekre koncentrál, az első 14 évére annak az elbeszélő-főhősnek, aki a szerző maga. De elkalandozunk a családi emlékezetben visszafelé, a személyes emlékezetben előre is. A kezdőpont a vasárnapi ebéd az anyai nagyszülőknél, a végpont az 56-os forradalom, mindkettő életre szóló élmény. Tillai Tamás borítóján egy zátonyra futott acélhajó látható, dr. Literáti-Nagy Ferenc fotója. De vajon szimbolizál-e valamit ez a megfeneklett hajó? Mikor a legutóbbi regény, a Párhuzamos történetek motívumainak az önéletrajzhoz való viszonyát firtattam egy interjúban (Mindig más történik, ÉS, 2005/44., nov. 4.), akkor beszélgetőtársam azt mondta, talán egyszer megírja az önéletrajzát, „hogy látható legyen a különbség a realitás és a fikció között”. Most végre jól látható. Új művében most valóban a saját életéről van szó. Olyan izgalmas, olyan sokrétegű, olyan artisztikus, mint egy Nádas-regény.

Tovább

Nádasdy Ádám: Nyírj a hajamba. Versek 2009-2017. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2017, 54 oldal, 2490 Ft

„Nádasdy Ádám költészete maga a par excellence szerelmi költészet” – írta Margócsy István 1995-ben A bőr és a napszakok kapcsán – „oly költészet, melyet semmi más nem érdekel és érint meg, csak a szerelem.” (2000, 1995.7.) Margócsy akkor még nem írta, hogy ez a szerelem férfiszerelem, Nádasdy coming out-ja, 1996-ban volt (egy fotókiállítás megnyitóján), illetve nagyobb nyilvánosság előtt 1998-ban (Mihancsik Zsófia Beszélő-beli interjújában). Első két kötetének verseit akár úgy is olvashattuk, mint amelyekben a heteroszexuális szerelem jelenik meg. Bár a figyelmes olvasó már az 1984-es első kötet, a Komolyabb versek egyes darabjaiban vastagon gyanút foghatott (Olvasói levél, Ismerem én a nyugalmat, Curtius, Bosszú, Megint a zongora). Mióta azonban ez a titok már nem titok, egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a szerelem egy és oszthatatlan. Nem az az igazán érdekes, hogy ki kibe, ki kivel, ki milyenformán. Hanem az, hogy mindez egyáltalán hogyan lehetséges. Mi az, ami hajt előre, és hova. És mit is kéne erről tulajdonképpen eldalolni. A titok maga az érzet. Az érzet viszont nem mondható el. Körüljárni lehet csak, nem a szerelmesben van, nem is a másikban, hanem a viszonyokon keresztül mutatkozik meg, a dologban, a jelenségben magában. Ez a platonikus szerelemfelfogás nemektől független. Itt mégis ad neki egy sajátos ízt a homoszexualitás.

Tovább

(Macifröccs, Klubrádió)

A fiatalabb hallgatókat máshogy lehetne megnyerni: a lendületesebb műsorokkal. Szerencsésen egybeesik a struktúra átalakítása azzal, hogy a politikában új szelek fújnak. Bolgár, miközben 16-án kicsit fáradtan kérdezte Botka Lászlót és 17-én Karácsony Gergelyt, 14-én annál izgalmasabban kérdezte Orosz Annát és Pottyondy Edinát, a Momentum elnökségi tagjait, lehetőséget adva a nagyrészt idősebb betelefonálóknak arra, hogy a fiatalokkal párbeszédet folytassanak. Új helyzet van. A „Hadd szóljon!” hívószót kiegészítették ezzel: „más hangok, más megoldások, más nézőpontok, más ízek”. Az irány jó.

Tovább

(Aréna, Inforádió)

Ügyek vannak, nem »szekértáborok«. A haza üdve, a jog, a demokrácia érvényesítése, a tisztesség, a racionális gondolkodás, a közjó érvényesítése a mindennapi életben – mondjuk erre is épülhetne a politika. Kéne egy kis remény. Jó, tudom, várjuk ki a végét. De mért ne beszélhetnénk egyszer úgy, mintha el tudnánk képzelni, hogy élhetnénk akár normális országban is?

Az Inforádió pedig eldönthetné, hogy tárgyilagos vagy kormánypárti szeretne-e lenni.

Tovább

Holmi 1989–2014. Antológia II. Esszék, dokumentumok. Vá­lo­gatták a Holmi szerkesztői: Réz Pál főszerkesztő, Radnóti Sán­dor, Szalai Júlia, Várady Szabolcs, Voszka Éva, Závada Pál. Libri Ki­­adó, Budapest, 2016, 758 oldal, 6999 Ft

Szerintem a Holmiban fontosabbak voltak az esszék és a dokumentumok (és a kritikák!), mint a szépirodalmi szövegek. A legprogresszívebb, legizgalmasabb szépirodalmi folyóirat 1989 előtt is, 1989-2014 között is, kicsit meginogva, de a Jelenkor volt, és ma is az. De működése idején a humán kultúra egészének legfontosabb fóruma a Holmi volt. Az esszék közel sem csak irodalomról szóltak, bár talán a legmegbízhatóbb és legkiszámíthatóbb írások mégis arról. Ugyanakkor ennyi kiváló filozófiai, képzőművészeti, zenei, nyelvészeti, történelmi, filológiai, szociológiai, kultúrtörténeti tanulmány egyik irodalmi folyóiratban sem volt. Másmilyenben sem. A fülszöveg megfogalmazásával: esszék a művelt nagyközönségnek.

Tovább

Rácz Péter: (...) De előbb hadd mondjam, mi az alapvető bajom az egésszel. Az, hogy, és csak egyszer fogom ezt a kifejezést kimondani, ez a mágikus realizmus, melyet több kritika emleget, olyan hidegen hagyott engem, mint a jégcsap, az ebben vélt vagy ebbe belelátni próbált jelleg. Fantasztikum van a műben, de erről eszembe jutott a múltkori ÉS-ben Takáts József Az Ariosto-dobbantó című tanulmánya [ÉS, 2017/7., febr. 17.], melyben idézi Karátson Endrét, aki azt mondja, hogy a fantasztikumnak valahogy nincsen hagyománya a magyar irodalomban, valahogy az írók és az olvasók széjjel akarják választani a valóságosat és a fantasztikusat, valamiféle józanság okán. Itt is ezt tapasztalom, hogy Bencsik Orsolya csak próbálkozik fantasztikumot beleerőszakolni ebbe a könyvbe. Rögtön az első oldalon a nagytata kisdisznókat ellik. Igazán csak alkérdés, hogy mért nem akkor már a nagymama, de így sikerült, így is lehetne jó. A végefele előjönnek megint az állattá vált emberek, azonban egy percig nem tudom elhinni egyetlen szavát sem. Ezek csak simán beleírt dolgok. Nem ragad magával. A szöveg ugyan valóban rendkívül bonyolult, ahogy Tibor mondta, de csak azért, mert rendkívül kusza. Én blogregénynek nevezném ezt. Számos recept van benne, ennek nagyon örülünk, bár eddig is tudtam például palacsintát csinálni. Azonban annyi laposság, annyi irodalmi akarnokság fordul elő benne, hogy egyszerűen nem tudtam élvezni. Vannak témák, amelyeket ugyan megpendít, például azzal kacérkodik, hogy a szerbiai sertésvágóhidak természetrajzát megírja, felcsillant a szemem, de aztán szó nincs erről. Aztán azt mondja, hogy őt a rosszfiúk, a csúnya, harmincas, kevésbé okos szerb fiatalemberek érdeklik, megint felcsillant a szemem, de aztán ez se lesz érdekes (...).

Tovább

(Esti hídfő, Lánchíd Rádió)

„Csintalan Sándor január 9-én, a Kakuk György újságíróra és DK-s politikusra (!) emlékező műsor elején így köszönt: „Jó estét, magyarok! Magyarul tudók, magyarul értők, magyarul beszélő és érző svábok, görögök, tótok, szerbek, zsidók, sok szeretettel köszöntök mindenkit, lányok, fiúk, hölgyek, urak!” Na, erre varrjon gombot a jelenlegi jobb- meg baloldali közönség.”

Tovább

Orcsik Roland: Fan­tom­kom­man­dó. Regény. Forum Kiadó, Újvidék–Kalligram Kiadó, Budapest, 2016, 227 oldal, 690 Din – 2990 Ft

A könyvbemutatón Förköli Gábor azt mondta, ez disztópia. Szerintem inkább az elmúlt délszláv háború egyfajta kifordított, személyes fantázián és érzékenységen alapuló képét kapjuk. Érdekes és eredeti, hogy nem a nemzetiségi ellentétekre, a történelmi előzményekre épülő ellenségeskedésekre koncentrál a regénytörténet. A főhős apja magyar, anyja szerb, hűséges barátjuk, az orvos szintén szerb, viszont van úgy, hogy az őket megtagadó hajdani barátok magyarok. A korábban antiszemita és homofób apa pedig megszelídül. A szerb szavak mértékkel szerepelnek, nagyon helyesen, éppen elég jelzés az a néhány szó: šupa, otpad, majica.

Tovább

(Szószátyár, a Klubrádió nyelvészklubja, szerdánként 15.00–16.00)

„Helytelen, ezt mondja nekem a Klubrádió műsorvezetője!” – szólt ki a hallgatókhoz jókedvűen Nádasdy. (…) Kálmán László azért hajlamos a csökönyösségre, kitartóan és akkurátusan pontosít. Nádasdy rugalmasabb, szellemesen, belátóan morfondíroz.

Tovább

Fabricius Gábor: Más bolygó. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016, 342 oldal, 3990 Ft

A regény gyenge. Ha kegyetlen és cinikus akart lenni, ehhez se volt elég ereje. Ennek én nem örülök. És szeretnék valami jót is keresni benne. Hiszen annyi időt töltöttem vele. Van azért az egésznek egy jól felépített spleenes, dezillúziós hangulata.

Tovább

Székely János: A nyugati hadtest

Selyem Zsuzsa: Moszkvában esik

Lanczkor Gábor: Apás szülés

Jászberényi Sándor: A lélek legszebb éjszakája

Tovább

Nádasdy Ádám hét verseskötetet adott ki eddig, a Verejték van a szobrokon című, válogatott és újabb verseket tartalmazó, legutóbbi 2010‑ben jelent meg. Három angol nyelvkönyve és két magyar nyelvről szóló cikkgyűjteménye mellett három kötetben láttak napvilágot a Shakespeare-újrafordításai, melyeket különböző színházi előadások számára készített. Hatalmas munkával újrafordította az Isteni Színjátékot, ez az idén jelent meg. Tavaly a melegekről és a melegségről szóló írásait adták ki. 2017-ben, mikor is hetvenéves lesz, új verseskötetet várhatunk tőle. Ő kapta idén a MOME Moholy-Nagy-díját. Tizennégy éve készített vele interjút nálunk Rádai Eszter, mikor A rend, amit csinálok című verseskötete megjelent (ÉS, 2002/23., jún. 7.).

Tovább

Kálmán Gábor: A temetés. Regény. Kalligram Kiadó, Budapest, 2016. 184 oldal, 2990 Ft

A temetés kimozdul a Nova világából. Egyszerre megemeli és elnehezíti a történetmondást az új mű. Itt is lepusztult a környezet, jellemzőek az életképtelen alakok, és akárhova megyünk, „világtól távoli” helyen vagyunk. Mégse járunk konkrétan sehol, akkor se, ha vagyunk valahol, és akkor se, ha utazunk. Nem tudjuk, milyen nyelven beszélnek, melyik országban élnek a szereplők. Idegenek vagyunk, miközben nagyonis otthonos a táj. Ez a hely a mi életünk tere, és tulajdonképpen dehogy van ez távol a világtól, hiszen ez a világ maga. Ha ilyen az ember, márpedig ilyen (is), akkor ilyen a világ mindenhol, ahol emberek határhelyzetekbe kerülhetnek, mely helyzeteknek nincs megoldása, de még tanulsága se. Nem valami vidám dolog ez. De nem kell ettől megijedni, főleg amíg ilyen remek regényt lehet erről írni.

Tovább

(Népzene – Sebő, Bartók, november 11., 18., 25.)

Szinte hihetetlen, hogyan fér harminc percbe ennyi megőrzésre és továbbgondolásra érdemes tudás. Sebő szakmai információkat és kalandos történeteket mond, közben jó zenéket válogat, és még elemzi is azokat. Csak egyet nem csinál, sajnos: nem mesél, legalábbis nem szabadon.

 

Tovább

(Beszélgetések Kocsis Zoltánnal, Bartók, Inforádió, Klubrádió)

A különböző beszélgetések különböző közönségnek szólnak, mások a kérdések, másmilyenek a válaszok. Érdekes azonban, hogy Kocsis szinte ugyanúgy és lényegileg ugyanazt mondja bennük. Akkor is nagyon emberi, személyes, amikor a legkomolyabb zenei témákat érinti, és akkor is ott van benne a precíz szakember, amikor a legapróbb vagy a leguniverzálisabb életproblémák kerülnek terítékre.

 

Tovább

 Lázár Ervin: A bolond kútásó. Válogatott novellák. Válogatta, szerkesztette és az utószót írta Komáromi Gabriella. Helikon Kiadó, Budapest, 2016. 174 oldal, 999 Ft

„Szerettem volna, ha ebben a kötetben megjelenik a novellista mindenféle arca: a tragikus, megváltásért viaskodó, a kölykösen viháncoló homo ludens, az abszurd ötletekbe és a meseszerűségbe menekülő” – írja Komáromi Gabriella. Ez rendben. A válogatás egyrészt reprezentatív, másrészt a minőségre koncentrál. Ha a novellista életmű érdekel valakit, arról jó összképet kap. Ha azonban Lázár novellaírásának csak a magaslatait keressük, akkor jobb, ha a Csillagmajor című kötetet olvassuk végig.

 

Tovább

(Gondolat-jel, Kossuth rádió, október 23.)

Tovább

Orbán Ottó: Színpompás ostrom lángoló házakkal

Ferge Zsuzsa: Nem cserélek elveket

Utak és démonok

Értékteremtők 2016

Tovább

Köves Gábor: Mi az, hogy nagymenők? Sztárinterjúk Umberto Ecótól Kate Winsletig. Scolar Kiadó, Budapest, 2016. 344 oldal, 3750 Ft

Két világ előnyeivel és hátrányaival kell számolnia annak, aki nem három ember számára akar „művészinterjút” készíteni, de nem akar alpári sem lenni. A bulvár legprimitívebb megoldásai és a nagyközönségnek érthetetlen beszéd között azért vannak köztes lehetőségek. Megjegyzem, a lap, a Magyar Narancs, melybe ezeknek az interjúknak a nagy része készült, nem a legszélesebb közönségnek szól. Miként az Élet és Irodalom és a Könyvjelző sem, ahol a szerző szintén publikált. Ha a Cinema, a Marie Claire vagy a Playboy a fórum, kicsit más lesz a beszélgetés. Ez normális. Amennyiben Ellist a Playboyban kérdezzük, nyugodtan fölvethetjük: ha lakásra mész valakivel, és nincsenek otthon könyvei, dugjál-e vele vagy sem (Ellis válasza: ugyan miért fosztanánk meg magunkat emiatt oly sok élvezettől)

Tovább
Élet és Irodalom 2017