„Napjaink kultúrája a design kultúrája. A design az interfész közöttünk és a világ között” – fogalmaz Kjetil Fallan norvég designtörténész. Ugyanő jegyzi meg, hogy a design meghatározó szerepe ellenére alig-alig tűnik csak fel a bölcsészeti kutatásban. A designkultúra, amelynek fogalma két évtizede jelent meg a tudományos diskurzusban, gyakorlatilag ismeretlen a hétköznapok világában – dacára annak, hogy kifejezetten friss szemléletű és jól alkalmazható keretrendszert kínál az élet számos területén. „A [designkultúra a] művészetek, a bölcsészet- és a társadalomtudomány területét átjárva helyezi középpontba napjaink társadalmaiban a design kutatását, figyelmet fordítva a design gyakorlata, a dolgok előállítása és a hétköznapok közötti hálózatokra és kapcsolatokra” – tisztázza a fogalmat Guy Julier és Anders V. Munch.

Julier neve összeforrt e tudományterület alapjainak megteremtésével. A helsinki Aalto University designprofesszorát nem csupán számos szemléletformáló könyv – köztük a mára klasszikussá vált Culture of Design, valamint az Economies of Design – szerzőjeként, hanem a designkultúra-tudomány tapasztalt egyetemi oktatójaként és művelőjeként is ismerhetjük.

A Leeds Metropolitan University de­sign­pro­fesszo­­ra­ként ő vezette az úttörő, szociális design szemléletű DesignLeeds, társigazgatóként pedig a Leeds Love It Share It szervezeteket. Ez utóbbi célja volt a városfejlesztés és a revitalizáció résztvevői szemléletű (participatív) támogatása, továbbá Leeds felkészítése a jövő kihívásaira. Julier doktori címét is Leeds­ben szerezte meg a spanyolországi és magyarországi politikai és gazdasági változások designkultúrájára összpontosító kutatásával. Emiatt járt többször is Budapesten, ahol a magyarországi design olyan ikonikus alakjaival találkozott, mint Ernyey Gyula, Scherer József, Szentpéteri Tibor és Pohárnok Mihály. A vasfüggöny mögötti utazásai során szerzett tapasztalatairól a magyarországi design átmeneti korszakát vizsgáló kutatásában olvashatunk, amelyet az Építészfórum felületén 2008-ban megjelent írásában foglalt össze.

2011-től a Victoria & Albert Museum kutatójaként, valamint a University of Brighton designprofesszoraként folytatta munkáját. E megbízatásában a múzeumi kurátori tevékenység új megközelítésének kialakításáért felelt. Itt hozta létre a Design Culture Salon intézményét, amely a designkultúra számos fontos kérdését vizsgálta a designaktivizmustól a designszervezetek szerepén át a design és a gazdaság összefüggéseiig.

Kapcsolata Magyarországgal tovább mélyült, amikor a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre visszatérve – ahol a designkultúra-tudomány szolgál az elméleti képzés alapjául az alapszakos és a doktori képzésben egyaránt – vitaindító előadást tartott az ott megrendezett 2019-es Designkultúra és Szómaesztétika Konferencián. 2021. november 4-én avatták ugyanott díszdoktorrá. Szentpéteri Márton professzor, a designkultúra-tudomány magyarországi meghonosítója (akivel Julier másnap közösen vezetett műhelymunkát) laudációjában kiemelte Julier elkötelezettségét és kiemelkedő szerepét a design elismertségének növelésében. A design mai kérdéseiről, aktuális kutatásairól és Magyarországhoz fűződő kitüntetett kapcsolatáról beszélgetett Guy Julier-vel Körösvölgyi Zoltán.

(Mohácsi András Talesz/Tallit című kiállítása az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tárban október 8-ig látható.)

(Losonczy István és Erdélyi Gábor Idomul című kiállítása a Paksi Képtárban április 8-ig látható.)

Szinte pontosan egy esztendeje jelent meg e rovatban György Péter írása, amelynek címét – csekély, de nem észrevehetetlen toldással – e szöveg is kölcsönzi. Sajnálatos, amikor egy kiállítás kapcsán elsőre nem az amúgy kifejezetten fontos kiállítási eseményről, a képekről, a művészekről esik szó, hanem a megnyitáshoz kapcsolódó körülményekről, de úgy látszik, egyre gyakrabban kerül elénk ismétlőjel napjaink kottájában.

Akkor a kurátor áttételesen hiányzott az Albert Ádám és Tranker Kata Pakson kiállított művei mellől hiányzó feliratok-magyarázatok képében. Most személyében nem volt jelen, mert a kiállítás tervezett megnyitója napján a kurátor, Prosek Zoltán már nem dolgozott az intézményben. (Ennél bővebb tájékoztatást a kiállítás két héttel elcsúsztatott megnyitásakor megszólaló munkatárs sem volt felhatalmazott tenni.) Erdélyi Gábor és Losonczy Istvánkiállítását így – formálisan – Somody Péter nyitotta meg, akinek ugyanaznap a földszinti kiállítótérben nyílt tárlata.(…)

Ismét két kiváló művész munkái láthatóak Pakson: azoké, akik ott álltak a megnyitón sajnálatosan magukra hagyva. A képaláírások ezúttal a képek mellett, Seregi Tamás és Farkas Viola, valamint Hajdu István körültekintően megírt magyarázó szövegei pedig a helyszínentalálható kinyomtatott lapokon és a képtár honlapján fellelhető szóróanyagon olvashatók.

(A kiállítás a Műcsarnokban látható 2017. november 12-ig.)

(A kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeumban látható november 5-ig.)