Most törött torzó már Apolló
Ivánnal a folyónál Minek mentünk a Szabadság hídra? Azt hiszem, át akartunk kelni azon a novemberi csütörtökön a túlsó partra, borozgatni a Bartók Béla út egyik kis kávézójában, rohantunk, futottunk, nem futottunk, csak siettünk, mondta Iván, hogy siessek, a kezemben esernyő, a szél kifordította. Hideg szél és eső. Vizes lett a hajam. Hova siettünk? Ki kellett dobni az esernyőt, eltört.
Ekkora vihar lett volna? Vagy csak a szél?
Az eltört fekete esernyőt fogom a kezemben. Halott denevér. Később, a Bartók Béla út kis kávézójában a kukába dobtam. Hazafelé eláztunk. Az Astorián találtam az ernyőt tavasszal, már akkor is rossz volt. Iván mondta, hogy hagyjam ott. Minek elhozni egy használt esernyőt?
Intro/Tokyo
Nincs feszített víztükör. Versenyzünk, simán lehagylak, azt hittem, jobban úszol. Azt hittem, nálam mindenki jobban úszik. Szabálytalanul veszem a levegőt, szúr az oldalam, az orrom telemegy klóros vízzel. Le akarlak győzni. A másik sávban aquafitness, egy csoport idős nő tornázik a derékig érő vízben, az edző a medence szélénél mutatja a gyakorlatokat. V alakban egyszerre utánozzák. Vadlibák, ha vonulnak. A víz alatt látom a lábakat, jobb térd felhúz, bal térd felhúz, páros lábbal ugrálás, hangosan szól a zene. Miért nincs feszített víztükör. Én nyerem a versenyt, simán legyőzlek. Este beülünk valamit enni. Milyen ügyesen úszol, mondod meglepődve. Te elhagytad magad teljesen az elmúlt években, semmi sport, csak munka. Persze a japán ételek egészségesek, de azért itt is meg lehet hízni. Mondjuk a japánok pont nem tudnak. Láttál te már kövér japánt? Kivéve a szumósok. Harmadik nap elviszel majd a szumóstadionhoz is, de épp kezdődik a nyári szünet, vége a bajnokságnak.
5000 darab
Dénessel a kapcsolatunk utolsó hónapjában egy 5000 darabos puzzle-t raktunk ki. Akkor még nem tudta, hogy ez az utolsó hónap. És azt sem tudta, hogy utálom a puzzle-t. Azt hiszi, szeretem csinálni, mert úgy teszek, mint aki szereti csinálni. Megerőszakolom magam, eljátszom. Konfliktuskerülő vagyok. A kanapén ülök, és a tetőablakon keresztül elnézek a prágai tévétoronyig. Arra vágyom, hogy Dénes jöjjön rá, nem szeretek kirakózni. Vegye észre. Ismerjen meg. Eszébe sem jut, hogy én ezt egyáltalán nem élvezem. Nem veszi észre abból, ahogy a levegőt veszem, ahogy ránézek, ahogy a testemet tartom. Nem hallja a hangomon, hogy hazudok. Azt hiszi, boldog vagyok.