Térey János

BTW, kigyógyultam az influenzából, és szilveszter éjjel kilenctől tizenegyig én adom a DJ-szettet egy buliban. Nem is akármilyen buliban, hanem Brúnó lakásán. Százötven négyzetméter a Gellért szállónál, angol udvaros bérház, tetőterasszal a földszinti bolt fölött. Nem az övé, még ő sincs akkora mázlista; egy vállalkozótól bérli.

Mondtam már, Brúnóval igazán nem vagyunk barátok, sosem voltunk, de tudja rólam, hogy az én zenei ízlésem elég nyitott. Hiszek benne, hogy a jó vagy legalább az érdekes zenét minden időben föl lehet és föl is kell fedezni. Igaz, az elmúlt évek kínos trendjeit követve egyre mélyebbre kell ásni érte.

Az a parancs: legyen tánc! Legyen tánc! Legyen tánc is. 

Első feles. Úgy látom, a teraszhoz majdnem olyan közel jött a csillagos ég, mintha a Káliban volnánk.

Tovább

A művészbüfé előtti folyosón először Kránitz, a miniszteri biztos gratulál, ő bejáratos ide. Most is odavan értem. Rajongóm az utolsó egyetemi éveimtől kezdve, ezért ismerem valakire, párszor még vacsorázni is elhívott. Meghasonlott ember, folyton a saját tolvaj, korrupt kormányát ostorozza. Nekem. Szóban. Apám ifjúságából ismerek olyan történeteket, amikor az apparátus embere az apparátust fúrja belülről. Bomlaszt, helyezkedik, spekulál, mivel a jövőre tekint. De az Istennek sem szállna ki, addig sem adná föl komfortos állását.

Tovább

Lívia ma nagyon jó. Pedig ő az a színész, aki nem tud bemutatózni. A sok készülés ellenére éles helyzetekben begörcsöl. Izgul, és richtig elszúrja. És menekülő viselkedésformát vesz föl, kényszeresen össze-vissza eszik és vásárol, napokat takarít, a híradón kívül is néz tévét, amit sosem szokott. Órákat netezik, csetelget, de nem a barátaival. Azt is tudom – egyszer rajtakaptam –, hogy becsiccsentve leszbipornót néz hajnali háromkor. Nem mintha ő meleg volna. Hanem relaxációként. Sportból. Nincs kedve mozogni, de még a kedvenc könyveihez sem nyúl; igaz, legalább nem az édességbe menekül.

Tovább

Tovább

Nyilvánvaló, hogy lappangó, városi terroristasejt leszünk, nem iszlám fundamentalisták és nem is megélhetési rablóbanda a Nyolckerből, hanem az eredetihez híven olyan kiugrott egyetemisták, akik a megélhetés és a társadalomba való beilleszkedés várhatóan lealázó kompromisszumaitól és a torz világrendtől undorodva erőszakolnak meg apácákat, gyilkolnak ártatlan polgárokat és gyújtanak föl városokat. Hm. Fennkölt elveket egyedül a csapat főnöke kerget, azaz én, Karl Moor – de még én is csak szóban, csak néha, és a végkifejletet leszámítva teljesen hiába.  Bestiális, fiatal állatok, lázadozunk. A generációk közötti párbeszéd lehetetlen. A hatalommal való szembefordulás viszont kötelező.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(Elhangzott a budapesti Liszt Ferenc téren, 2015. június 4-én.)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Új rovat indult

Tavaly indult az első Aegon-sorozatunk, az íróportrék. Akkor kollégák, író barátok személyes, emlékezetes, felkavaró vallomásait olvashatták. Idén, a második szériában a díjazott írókat kértük fel, hogy egy rövid esszében vagy tárca­novellában osszanak meg velünk élményeket, műhelytitkokat a díjazott könyvről. 2008-ban az Asztalizene című drámakötet volt az „év könyve”.

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább
Élet és Irodalom 2018