Gyöngyösi Zoltán: Mészáros Márta. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2023, 454 oldal, 4990 Ft

A könyv másik erőssége, hogy részletesen feltárja a rendező szüleinek élettörténetét, történelmi forrásokat felhasználva, alaposan utánanézve. Minderről csak annyit tudtunk eddig, amennyi a Naplókból kiderült. Gyöngyösi azonban leírja, hogy az apa, Mészáros László nem „valahol a Gulágon” halt meg a negyvenes években, hanem már 1938 októberében kivégezték Frunzéban, koholt vádak alapján. A szerző találó összefoglalása szerint az avantgárd szobrászat éppúgy beleillett a „formalista” gumifogalomba, mint a „trockista” a politikaiba. És mivel külföldi, „természetesen” kém is. Csak 1955-ben rehabilitálták, művészként pedig 1953-ban, de ekkor még sok minden rejtve maradt. Valójában pedig a rendezőnőnek csak 1964-ben sikerült néhány tényt felderítenie, amikor Jancsóval az Így jöttem szereplőválogatásakor Moszkvában jártak. Kirgizisztánba pedig csak 1989-ben jutott el a saját forgatása (Kisvilma) alkalmával, és csak 1999-ben kapta meg a dokumentumokat. Nagyon izgalmas ez a nyomozás, nem éppen egyszerű, hagyományos életrajzot olvasunk.

► Pörös Géza: Hamvak és gyémántok. Andrzej Wajda filmjeiről. Nap Kiadó, Budapest, 2023, 444 oldal, 5900 Ft

Wajda több filmjében érzékenyen elemzi a lengyelség és a zsidóság konfliktusokkal teli viszonyát (Sámson, Nagyhét, Tájkép csata után, Korczak). Pörös könyvében kiemelkedőnek tartom a Tájkép csata után elemzését éppen úgy, mint Az ígéret földjéét. Az elsőben rámutat a két főszereplő sorsának összeegyeztethetelenségére. A férfi költő, tehát haza kell mennie, mert költő csak az anyanyelvén lehet, a nő zsidó, tehát egy koncentrációs táborban felszabadulva hazátlannak érzi magát, nincs miért hazamennie Lengyelországba.

► Szekfü András: Így filmeztünk 4. A hetvenes és a nyolcvanas évek. MMA Kiadó, Budapest, 2023, 352 oldal, 5600 Ft

A tíz kameravégre kapott interjúalanyban, filmrendezőben (Enyedi Ildikó, Fekete Ibolya, Forgács Péter, Háy Ágnes, Jeles András, Kardos Sándor, Müller Péter Sziámi, Rák József, Szirtes András, Tímár Péter) a sokszínűség mellett a szellemi műhelyek közösek. Mindannyian a Balázs Béla Stúdióba jártak, és sokan közülük az ELTE Amatőrfilm Klubba, az Egyetemi Színpadra, az ELTE Filmtudományi Diákkörbe (ez utóbbiakba én is, így vannak közös személyes élményeink.) A szerző e műhelyek emlékének ajánlja a könyvet.

Pintér Judit: Mesterek és hazák. Írások a magyar és olasz filmkultúráról. MMA Kiadó, Budapest, 2022, 432 oldal, 4200 Ft

Nagyon alaposak és tartalmasak az olasz filmről írott tanulmányok Mussolini mozijáról, a neorealizmusról, a hatvanas-hetvenes évek olasz filmjéről, a commedia all’italianáról, 1968-ról és az ólomévekről, a kilencvenes években bekövetkező hanyatlásról. Felsorolni sem tudok itt mindent. Kiemelem a Felliniről szóló írásokat, s ezen belül A képzelet tengerén címűt, amelyik érzékelteti, hogyan lesz a tengerből, a gyermekkori emlékképekből, az Adria Rimini-beli képeiből valami mitikus-titokzatos dolog, azután a forgatás során a filmgyárban manipulálható szereplő.

► Gelencsér Gábor: Közelkép. Portrék, témák, formák a magyar film történetéből. Gondolat Kiadó, Budapest, 2022, 434 oldal, 4200 Ft

Gelencsér Gábor eddig többnyire időrendben, egyenként, filmenként, rendezőnként, korszakonként, „hosszában” elemezte a magyar filmtörténetet, kitűnően. Most azonban keresztmetszeteket ad róla témánként, motívumonként. Nemcsak a magyar filmtörténet iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlom ezt a magas színvonalú tanulmánykötetet, hanem a XX-XXI. század nagy történelmi kérdései iránt érdeklődőkébe is.

Edith Bruck: Az elveszett kenyér. Fordította Lukácsi Margit. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2022, 155 oldal, 3499 Ft

Nem itt van a helye annak, hogy felsoroljam Edith Bruck többi, magyarul is megjelent művét (a Ki látott engem? volt az első, a legismertebb), nagy tekintélyét Olaszországban és a világban, amiről az is tanúskodik, hogy legutóbb a pápa meglátogatta római otthonában.  A holokauszt egyik legjelentősebb, még élő tanújaként és megörökítőjeként tartják számon mindenütt. Rám ezúttal az volt katartikus hatással, hogy tömören, egy karcsú kisregényben össze lehet foglalni mindent, ami lényeges, abból a szempontból, hogy mit jelent a nyelv, az írás nyelvének megtalálása. És ez az otthonra találás is.

Szekfü András: Így filmeztünk 3. Jancsó és köre. MMA Kiadó, Bu­da­pest, 2021, 476 oldal, 5600 Ft

Szekfü András Így filmeztünk sorozatának harmadik, szintén kiváló darabját tartom a kezemben, melynek megjelenését a kiadó, méltó módon a Mester 100. születésnapjára időzítette. Az első kettőről – melyek Szekfünek egy-egy korszak rendezőivel és filmes szakembereivel készült interjúit tartalmazta – írtam e hasábokon. Most azonban még nehezebb dolgom van. Csak Jancsó és köre a könyv témája, azaz Jancsóval különböző időpontokban készült három részletes interjút, és a munkatársaival készülteket tartalmazza, és függelékként egyet, melyet nem Szekfü készített, hanem Gary Vanishian, Rómában, 2015-ben, Giovanna Gagliardo-val, aki Jancsó olaszországi éveiben élettársa, és ott készült filmjeinek forgatókönyvírója volt. Milyen sokszínű, és nehezen összefoglalható a könyv tartalma, a témái!

Zalán Vince: Kalandozások
Kelecsényi László: A popsipecsételő
Pápai Zsolt: Hollywoodi Reneszánsz
Végkiárusítás

Radó István: Egy filmdramaturg emlékei. A bevezető tanulmányt írta, a visszaemlékezés szövegét válogatta és szerkesztette Buza Péter. MMA Kiadó, Budapest, 2020, 187 oldal, 3800 Ft

   A szórakoztató történetek írójának nem volt olyan könnyű élete, amilyet ez az elbeszélői hang sejtet. Radó riporterként, újságíróként kezdte pályáját. Amikor filmfeliratozóra volt szükség, filmemberré vált. A Tanácsköztársaság idején a mozis direktórium vezetője lett. Ezután természetesen letartóztatták. 1922-ben folytathatta pályáját. Egy másik „szórakoztató” epizód az életéből, melyet éppoly könnyed hangon mesél el, mint a fentieket: 1941-től 1942-ig internáltként élt Nagykanizsán. Itt a „tizennégy kicsi négernek” még viszonylag tűrhető élete volt egy humánus táborparancsnok jóvoltából, Radó például irodai munkát végzett. Azért nevezték magukat így, mert az volt a „bűnük”, hogy az 1939-es zsidótörvény után stróman neve szerepelt a filmek stáblistáján, melyekben dolgoztak. Később a koalíciós időkben és azután sem ismerték el, nem jutott jelentős pozícióhoz a filmszakmában, mint Buza Péter alapos bevezető tanulmányából kiderül. (1972-ben halt meg.

Szekfü András: Így filmeztünk 2. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2019, 487 oldal, 5600 Ft

Szekfü András nagyon jól kérdez. Mindent tud a szóba kerülő filmtörténeti adalékokról, politikai körülményekről, irodalmi művekről, de nem sugall semmit, nem vitatkozik, nem cáfol, nem érvel. Nem ő szembesíti egymással az interjúalanyokat közvetlenül, minden interjúban külön-külön, hanem maguk a szereplők által felidézett emlékek állnak össze komplex képpé az olvasóban. A példánál maradva: hogyan idézi fel a Tízezer nap történetét Kósa, Sára és Nemeskürty?

Győrffy Iván: Képpé vált gondolat. Kortárs magyar és világfilmek. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 393 oldal, 3400 Ft

Győrffy Iván nagy figyelmet szentel a magyar filmeknek. Külön blokkba rendezte a történelmi-társadalmi drámákról (Nemes-Jeles László, Mészáros Márta, Fekete Ibolya, Török Ferenc, Vranik Roland), a bűnügyi filmekről és az igazságszolgáltatásról szóló, (Gigor Attila, Gárdos Éva, Szász János, Sopsits Árpád, Pálfi Görgy, Mundruczó Kornél műfaji filmjei), a határesetekről (Hajdú Szabolcs) és a vígjátékokról szóló, a kritika és az esszé határain mozgó írásait. Ám bármelyikről legyen is szó, mindig felvázolja a rendező pályaívét, a mű filmtörténeti előzményeit, valamelyik irányzathoz tartozását (vagy éppen az utóbbitól való függetlenségét, mint például Enyedi Ildikó Testről és lélekről című filmje esetében).

Stőhr Lóránt: Személyesség, jelenlét, narrativitás. Paradigmaváltás a kortárs magyar dokumentumfilmben. Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 263 oldal, 3200 Ft

Összefoglalja az egyetemes filmtörténet fő tendenciáit és elméleti alapjait (Paul Rotha és John Grierson, a brit filmiskola megteremtőinek elvein alapul a klasszikusként elfogadott dokumentumfilm: valóságos embereket, való dolgokat ábrázolni, társadalomkritikai célból), és arra a kérdésre keresi a választ, hogyan áll ma a magyar film ebben az átalakulásban. Ennek minden összetevőjére itt nem térhetek ki: a magyar film korábbi elszigeteltségére, a kommunikációs lehetőségek bővülésére, az intézményes feltételrendszerre, a forgalmazásra, arra, hogy ha a film a felvilágosítás helyett „a szórakozás határain” belülre kerül, akkor ezzel a mozi helyett a tévében, még inkább a közösségi televíziókban találja meg a helyét.

Jean-Luc Godard: Bevezetés egy (valódi) filmtörténetbe I. Szer­zői­filmes Könyvtár 6. Francia Új Hul­lám Kiadó, Budapest, 2018, 163 oldal, 2978 Ft

Godard rendkívüli kalandozásra hívja az olvasót a film birodalmába. Az első utazás „a remény birtokában” történik, ami máris meglepő ahhoz képest, hogy első része a Kifulladásig (Godard 1960) és a Bukott angyal (Otto Preminger 1945) című film noir elemzését tartalmazza, második része pedig A kis katona (Godard 1960) és az M - egy város keresi a gyilkost (Fritz Lang 1931) összevetését. („A kis katona egy elég fasiszta mozi” – írja Godard, provokatív módon.)  Godard soha nem kerülte meg a legkényesebb politikai kérdéseket sem, más filmjeiben a szélsőbalos, maoista kérdésfelvetést sem.

Szekfü András: Így filmeztünk. Válogatás fél évszázad magyar filmtörténeti interjúiból. MMA Kiadó, Budapest, 2018, 323 oldal, 4800 Ft

Hogyan készült a Valahol Európában? Mi volt a szerepe a film elkészítésében Balázs Bélának (szinte semmi) és Hont Ferencnek? (Ő ragaszkodott a Marseillaise dallamához.) Miért, milyen körülmények között tiltották be az Ének a búzamezőkről (Szőts István) bemutatását? És az Úttörők (Makk Károly) forgatásának a befejezését? Miért éppen Bán Frigyest kérték fel a Talpalatnyi föld megrendezésére? (Szinte véletlenül.) Mikor lett sikere a Budapesti tavasznak? (A jó nyugati sajtót követően, miután a locarnói fesztiválon bemutatták.) Csak nagyon kis részét említettem meg a legendáknak, melyeket a könyv sorra szertefoszlat.

A vászon és a dívány találkozása. Tanulmányok filmről, pszichoanalízisről. Fecskó-Pirisi Edina–Lénárd Kata–Papp-Zipernovszky Orsolya (szerk.). Oriold és Társai Kiadó, Budapest 2018, 512 oldal, 6500 Ft

A könyv egy 2006-tól kétévenként Pécsett zajló konferencia-sorozat előadásait tartalmazza, melyeken pszichológusok, pszichiáterek, filmesztéták és filmtörténészek egyaránt részt vettek. Erős Ferenc vezette a pécsi egyetem pszichológiai doktori iskolájának azt az elméleti pszichoanalízis programját, melyből ez a kezdeményezés kiindult. A témának, a pszichoanalízis és a film kapcsolatának hihetetlenül sokféle megközelítése lehetséges – erről győz meg a kötet.

Egymáshoz szólunk. Hosszú hallgatás után. Szerkesztette Előd Nóra. Oriold és Társai Kiadó, Budapest, 2018, 225 oldal, 2900 Ft

A túlélők és megmentőik megalakították az Ariadné-csoportot. Később bekapcsolódtak ebbe gyerekeik, unokáik is. Mivel a mentők szükségképpen idősebbek voltak az áldozatnak szántaknál, közülük egyre kevesebben élnek. Csoportos beszélgetések során dolgozzák fel a történteket. Ennek a pszichoterápiának igen nagy a gyógyító ereje a trauma feldolgozásában. Van, aki így tud először beszélni a régen elfojtott emlékekről, így tud köszönetet mondani az életmentőknek, bocsánatot kérni az eddigi hallgatásért. Éppen ilyen fontos, sőt ma egyre fontosabbá váló feladata a csoportnak, hogy egyszerű tagjai és képzett drámapedagógusai rendszeresen járnak iskolákba, gyerekközösségekbe, hogy beszéljenek személyes élményeikről, a történelemről, a zsidó identitásról.

Talán mindenütt voltam. Huszárik Zoltán. Szerkesztette Pintér Judit. Gelencsér Gábor tanulmányával. DVD-melléklettel (Mohi Sándor: In memoriam Huszárik Zoltán). MMA Kiadó, Budapest, 2018, 282 oldal, 4800 Ft

Gelencsér Gábor bevezető tanulmányában kiemeli az életműre jellemző ellentmondásokat, és az iróniát középpontba helyezve részletesen elemzi Huszárik minden filmjét. A rendező „Szürrealista és realista. Népies és urbánus. Progresszív és konzervatív. Formabontó és hagyománykövető”. Rövidfilmjei alapján az avantgárd-kísérleti filmesek közé sorolják, ám a Szindbád a fősodor kanonikus filmje. Ugyanakkor a két egészestés film, a Szindbád és a Csontváry nem szakít a rövidfilmek képi stílusával és montázstechnikájával.

Muszatics Péter: Bécs, Bu­da­pest, Hollywood. Ausztria-Ma­gyar­ország hatása az amerikai filmre. Kossuth Kiadó, Budapest, 2018, 175 oldal, 2990 Ft

A szerző nagy érdemének tartom, hogy a kelet-európai hatások parttalan témáján belül tud koncentrálni, és az információözönből kiválasztott szeletet jól analizálja. A mozi elterjedése előtt az operett volt a legnagyobb hatású, legnépszerűbb műfaj. Erős volt benne Max Reinhardt berlini színházának, Bécs színházi, zenei örökségének és a párizsi bulvárnak a hatása. A könyv írója Lehár Ferenc operettjét, a Víg özvegyet (1905), annak amerikai némafilm-feldolgozását (Erich von Stroheim, 1925) és szintén amerikai hangosfilm-változatát (Ernst Lubitsch, 1934) elemzi. Közös bennük a human touch, az emberi érintés titkának középpontba helyezése és az a törekvés, hogy művüket mindenki megértse. Mégis, a művek mennyire különböznek!

Gervai András: Állami álomgyár. Film, politika, társadalom. Uránia Ismeretterjesztő Alapítvány–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017, 348 oldal, 3450 Ft

Érdekes így összegyűjtve olvasni a korábban már megjelent írásokat, melyeket újabb interjúk és a stúdiókról, alapítványokról, a filmgyárak végnapjairól készült dokumentumok egészítenek ki (az utóbbi e kötet számára készült), azaz bepillantást nyerünk abba is, mi történt a magyar filmben a rendszerváltás után. A film és a politika, a film és a hatalom viszonya: sok-sok szempontból megvilágítva.

Barabás Klára: A történelem körhintáján
Barkóczi Janka: Ezerszemű filmhíradó
Pócsik Andrea: Átkelések
Pataki Éva–Mészáros Márta–Törőcsik Mari: Aurora borealis – Északi fény