Fazekas Károly

Széchenyi István 1860-ban, a Diszharmónia és vakság első oldalán, a korabeli ausztriai politikai helyzet taglalását felvezetve, mindössze néhány héttel öngyilkossága előtt írta a következő mondatokat: Népek kormányaikkal való diszharmóniáját harmóniába hozni mindig nehéz, még akkor is, ha a vezetők és a vezetettek – amennyire lehet – világosan látnak. Ha azonban a népek rövidlátással vannak megverve, a hatalmon lévők pedig egyenesen vakok, akkor a harmónia megteremtése némiképp bizony meghaladja az emberi erőt, s ilyenkor dönt a véletlen, a világszellem, a magasabb fény, a fátum, az Isten – már ahogy ki-ki hite, nézetei és ösztönei szerint értelmezi.Széchenyi mai olvasójának a mai magyarországi állapotokat érzékelve nem nehéz átélni a zaklatott lelkű gróf akkori elkeseredését.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2018