Benjamin Balint: Kafka utolsó pere. Fordította Lelik Krisztina. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2019, 300 oldal, 4299 Ft

Az egész pereskedés (hogy kié Kafka) Brod homályos végrendeletének köszönhető. Brod ugyan Esther Hoffét nevezte meg egyedüli örököseként, de azzal a kitétellel, hogy halála után Esther az irodalmi hagyatékát (Brodét? Kafkáét?) adományozza egy közgyűjteménynek. Esthernek azonban valamiért harminckilenc (!) év sem volt elég, hogy végrehajtsa Brod végakaratát. Inkább a lányaira hagyta a probléma megoldását, de arra azért még sikerült időt szakítania halála előtt, hogy eladja A per eredeti kéziratát és Kafka Brodnak írt huszonkét levelét, valamint tíz levelezőlapját. „Kafka piszkozatait, leveleit és rajzait, amelyeket a néhai Max Brodtól kaptam ajándékba, egyenlő részben elosztva (…) két leányomnak [ajándékozom]. Kafka könyvei Brod könyvtárából két leányom tulajdonában maradnak.” (222.) De csak innentől lesz igazán kafkai az egész! Az egyik sarokban az Izraeli Nemzeti Könyvtár, a másikban a Marbachi Irodalmi Archívum. A meccs tétje, hogy eldőljön végre, hol van a legjobb helye Kafka hátrahagyott írásainak (hogy Brod irodalmi hagyatékával mi lesz, igazából senkit sem érdekelt). Ennek az őrületnek tett pontot a végére (?) a 2016-os ítélet – végül pontozással győzött az Izraeli Nemzeti Könyvtár.

Ziemowit Szczerek: Jön Mordor, és felfal minket avagy a szlávok titkos története
Meelis Friedenthal: Méhek
Muszatics Péter: Utazás Európa mélyére
Martin Pollack: Galícia

Dan Lungu: Tyúkok a mennyben. Mendemondák és rejtélyek álregénye. Fordította Szonda Szabolcs. Pont Kiadó, Budapest, 2016, 152 oldal, 3495 Ft

A cselekményt, talán ennyiből is kiderült, nehezen lehetne összefoglalni, mert cselekmény az nem nagyon van, a Tyúkok a mennyben ugyanis nem is annyira regény, mint inkább egy szórakoztató anekdotagyűjtemény kitalált (vagy legalábbis erősen eltúlzott) és valódi történetekkel a kocsma törzsvendégeinek életéből. És ezek a történetek valahogy mindig azt juttatják a szereplők eszébe, hogy milyen volt az élet a létező szocializmusban (és hogy ahhoz képest milyen most).

Pogány József: Első világháborús riportok. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2016, 391 oldal, 3500 Ft

A Józsefvárosban, a Víg utca egyik épületének homlokzatán legalábbis mind a mai napig látható a régi utcanévtábla. Érdekes véletlen, hogy a szóban forgó épület éppen 1914-ben épült, Pogány József újságíró pedig (igen, a későbbi népbiztos), akinek a nevét az utca mintegy húsz éven keresztül viselte, haditudósító volt az első világháborúban. Igazán maradhatott volna az újságírásnál, akkor most nem kellene a hogyan olvassuk kérdésével gyötörnünk magunkat.

(Punk 1976–78. British Library, London. A kiállítás megtekinthető október 2-ig.)

E. L. Doctorow: A vak zongorista. Fordította M. Nagy Miklós. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2016. 256 oldal, 2990 Ft

Maxim Biller: Bruno Schulz fe­jében. Fordította Blaschtik Éva. Kos­suth Kiadó, Budapest, 2015. 80 oldal, 1990 Ft