Murányi Zita

– Ellopták? Hova tetszett tenni? Nem ide a fiókba? Na ugye, hogy ott van, most már ne tessék kiabálni. Itt a telefonja. Jó lenne egy kicsit felülni, megigazítanám a párnát.

 Fogta és a megbontott üdítők mellé, a kis szekrény tetejére csúsztatta a fekete műanyagot, mely az egyedüli összeköttetést szimbolizálta a világgal, s percnyi megkönnyebbülést hozott, ha a vak kijelzőjére sandíthatott. A gyerekek adták kölcsön. A hátoldalára ragasztós papírral ráerősítve a PIN-kód, ha ne adj’ isten lemerülne, és újra be kéne kapcsolnia. A billentyűzárral sem boldogul.

Két hete helyezték át ebbe az isten háta mögötti kórházba, az előző helyet jobban szerette, naponta jöttek látogatni, most meg egy héten kétszer, ha ideeszi őket a lelkiismeret-furdalás. Mióta nem tud felkelni, túl sokat gondolkozik, állapította meg.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2024