Spiró György

Heltai Jenő 1944–45-ös naplója alapmű. Vannak jó könyvek, érdekes könyvek, néha egy-egy remekmű is összejön, de az alapmű kivételes tünemény.

A naplók általában művészi céllal létrehozott alkotások, amelyeket esztétikailag minősíteni lehet; Heltai könyve nem ilyen. A német megszállástól kezdve mindennap írta, 45 tavaszán pedig, amikor a bujkálás végén visszakerül hozzá több helyen elrejtett naplójának majdnem az egésze, feljegyzi, hogy elolvasta, van benne néhány találó megfigyelés, de az egész nem ér semmit. Pár nap múlva abba is hagyta a vezetését. Később mégis legépeltette, de kiadatnia nem sikerült. Elképzelhetetlen, hogy a Rákosi-korszakban vagy a Kádár-korszakban bármikor is megjelenhetett volna, és most is isteni csoda kellett hozzá, hogy 72 évvel az utolsó sorok bejegyzése után kiadják. Bálint András két éve önálló estet szerkesztett belőle a Radnóti Színházban, az ő közvetítésével került a család által megőrzött gépirat a Magvetőbe, ahol felismerték a jelentőségét. Minthogy az estet nem láttam, gyanútlanul kezdtem olvasni ezt a hatszáz oldalas, sok jegyzettel ellátott könyvet, és nem tudtam letenni. Évek, talán évtizedek óta nem olvastam ennyire izgalmasat, megrázót, pontosat, és évek óta nem nevettem ennyit.

Tovább

Gyalogolt Kálmánka, stoppolt, kéregetett, élelmiszerboltokban el-elcsent ezt-azt, és azon vette észre magát, hogy ismét Magyarország felé közeledik. Eszébe ötlött, mi lenne, ha hazamenne, amúgy is rég járt otthon, végre kipihenhetné magát, és ha megint börtönbe csukják, ott is pihenhet. Átvergődött a háromszoros szögesdróton, az aknákat fémkeresővel derítette fel. A szerszámot egy felrobbant kolléga dermedt kezéből szedte ki a második és harmadik szögesdrót között, a rossz magyarsággal írt használati utasítás rá volt ragasztva a detektor oldalára. Maga előtt pásztázva az elmés szerkezettel lóugrásban, táncos lábbal kelt át a mezőn, a szögesdrótot pedig kutyamód ásva alulról kerülte meg.

Tovább

Tovább

Tovább

„Állampolgári előnyt jelent többek között a vidéki származás, a nemzethez való hűség, a Kárpát medencei illetőség minimum hét nemzedékre visszamenőleg, a sporthoz, a jövőhöz, az öncélú magyarsághoz való pozitív ragaszkodás, a kettőnél több, de ötnél kevesebb gyerek, a családban való lét, a hitbuzgalom. Ezek igazolásáról külön törvény fog rendelkezni, előreláthatólag a jövő héten terjesztem elő.” 

Tovább

„Magyarország az én...”, avagy országtudományi ismeretek

Tematikus prózaösszeállítás

„Isten oldalnézetben kalap alakúnak teremtette hazánkat, balra a copf Fiume és környéke, jobbra a sild Erdély, csak később csíptek le belőle két magyarországnyit a zivataros vérszázadok.” „Magyarország történetén a kamerák hosszan elidőztek. Az operatőrök egyike még azt is kiszúrta, hogy hiányos a sorozat. A második rész nincs a polcon, mondta.” „Miért pont arabot? Magyar nem volt?”

Három helyzetjelentés, pillanatkép, három próza arról, hol élünk.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tanár úr kérem

Tematikus próza

A Petőfi Irodalmi Múzeum rendhagyó programmal búcsúztatta a Számadás a tálentomról című Karinthy-kiállítást. Az Így írtok ti, a Nem mondhatom el senkinek, az Utazás a koponyám körül Kosztolányi szeretetteljes túlzását is igazolja: „Ez a marha volt közöttünk az egyetlen zseni”. Kovács Ida és Horváth Csaba szervezésében kortárs írók fogalmazták újra a Tanár úr kérem néhány fejezetét. A szerzők parafrázisai hol a felnőttkor megbocsátó visszatekintésével idézték fel a mindannyiunkban megbújó kisdiákot, hol a léthelyzetté általánosodó iskolai hierarchiát nevettették ki, bár ebben az esetben messze nem az önfeledt jókedv volt az elsődleges. Az írásokat a PIM később önálló kiadványként is meg fogja jelentetni. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2018