Márton László

Brentenberg alatt van egy partszakasz, ahol a Moldva kiszélesedik, sodrása lelassul, és a homokos part könnyen megközelíthető. Annak ellenére, hogy a mai napon szokatlanul magas a levegő hőmérséklete, a most érkezőkön kívül senki sincs a parton, csak a közeli cisztercita kolostor körvonalai reszketnek a levegőben.

Átöltözésre és fürdésre kerül sor. Öt aranyfényű, sziporkázó csillag úszik a fénylő folyóval egy ütemben lefelé, mégsem hasonlítanak az állhatatosság diadalmenetéhez, mert a víz, meghazudtolva az afrikai hőséget, még mindig cseh viszonyokhoz méltóan hideg. Nem is ajánlatos folyásirányban elhagyni a természetes úszómedencét: ahol véget ér, imét felgyorsul a sodrás, és a meder tele van víz alatt megbúvó, éles szegélyű sziklákkal.

Tovább

A Baronessét, ha túl sokáig és folyamatosan érintkezik a szerkesztő úrral, hasonló kínos meglepetés érheti. Mert hiszen lássa, kedves Sidi: gondolja végig a saját életét, és gondolja végig az övét. Ő nem lehet más az Ön számára, csakis idegen. Egy jöttment, akinek nincsenek gyökerei.

Tovább

Sándor Iván: A forradalom visszanéz, 1956–2016

Sacha Batthyány: És nekem mi közöm ehhez?

Kamel Daoud: Új vizsgálat a Meursault-ügyben

Kamarás István: Ferenc pápa-legendárium

Tovább

Tovább

Alessandro Mari: Nagyon is emberi remény. Fordította Lukácsi Margit. Az utószót írta Láng Zsolt. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2016. 763 oldal,4990 Ft

 Nincs módom rá, hogy részletesen írjak Alessandro Mari írói eljárásairól vagy akár egy-egy érdekesebb megoldásáról. Röviden csak annyit, hogy a regény terjedelmes, de nem terjengős. Nincsenek benne üresjáratok. Minden epizódnak vagy leírásnak megvan a maga funkciója. Az apró megfigyelések, amelyekben igen gazdag a szöveg, nagyobb összefüggések felé mutatnak. És felocsúdva abból a kábulatból, amelyet első olvasáskor a részletek tarka sokasága okoz, a nagyívű, jól átgondolt, biztos kézzel kivitelezett kompozíciót is észrevehetjük.

Tovább

Dantétól az európai kultúra eltávolodott – nem most, hanem már a reneszánsz idején. Mégsem egzotikum, hanem egyik szellemi ősünk. A Színjáték olvasásakor olyasféle találkozást élhetünk át, mint amikor Dante találkozik ükapjával, Cacciaguidával. / Mindezzel Nádasdy Ádám pontosan tisztában van. Nem Dantét próbálja modernné értelmezni, legalábbis látszólag nem erre törekszik, hanem modern nézőpontból próbál (sikerrel) tiszta és pontos képet adni róla, adott esetben a tőle való távolságról is. Ezt a célt szolgálják az énekeknek adott címek és a szövegközti alcímek, a különféle táblázatok és útbaigazító ábrák, valamint a magyarázatok is. Ez utóbbiak nemcsak megvilágítják a homályos vagy többértelmű helyeket (sok magyarázat kezdődik az „értsd” szóval), hanem gyakran érzékeltetik Nádasdy finom iróniáját is, amely éppen a teljes tárgyszerűségben mutatkozik meg.

Tovább

Tovább

Peter Juščak: ...és ne feledd a hattyúkat! Regény. Fordította Pol­gár Anikó. Kalligram Kiadó, Po­zsony, 2016. 456 oldal, 3600 Ft


Az 1953-as születésű Peter Juščak új regényének főhőse egy olyan asszony, aki életkora szerint a szerző anyja lehetett volna. Ennek lehetősége persze föl sem merülhet, egyrészt mert Irena Kalaschová regényhősnő, akinek élete (azaz szenvedéstörténete) irodalmi fikció, másrészt mert 1953-ban, a szerző születésének és Sztálin halálának évében a kolimai terület egyik munkatáborában tartózkodik már sokadik éve. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Orosz István: Sakkparti a szigeten. Borda Antikvárium, Zebegény, 2015. 230 oldal + melléklet, árjelölés nélkül

Tovább

Tovább

Tovább

A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!

Tovább

Tovább

Az ÉS könyve augusztusban - Fenyő Miksa: Az elsodort ország. Naplójegyzetek 1944–1945-ből. Park Könyvkiadó, Budapest, 2014. 542 oldal, 4500 Ft

Tovább

Kilencven

Bitó László: Örökség

Nacsády András: Hontalanok

Papp Tibor: Innen el

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2018