Csaplár Vilmos

Egy határ menti magyar falu főutcáján egyesek tágra meredt tekintettel bámultak bizonyos irányba, mások tétován forgatták a szemüket, hogy a többiek is látják-e azt, amit ők. Szinte a semmiből fölbukkant egy döbbenetes alak. Jött szembe. A földbe gyökerezett lábúak mellett is könnyedén elhaladt. Még jó, hogy nem fütyürészett! Emberi lénynek látszott, csak nem volt színe. Pontosabban a drapp és sárga ruhadarabjain kívül mindene fehéren virított. A meszeltnek tűnő bőre, a rövid, göndör haja, a szemöldöke, a szempillája, a kigombolt inge alól látszó mellszőrzete. A lábszárain, ahol a rövidnadrág nem fedte, szintén áttetsző valamik hajladoztak, a hófehérnél is fehérebb bőrháttér miatt úgyszólván láthatatlanul.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

A lány figyelmét a füstölő csíkja kötötte le. Úgy tett, mintha nem vette volna észre, hogy Kenu pillantása újra meg újra rátéved. Hirtelen fölállt, de összezárt lábbal. Kenunak nem sikerült belátnia a combja közé. Odalépdelt a két ablak közül az egyikhez, elcsavarta a kilincset, kitárta a szárnyakat. Előbb a belsőket, majd a külsőket. 

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

(Szebeni András kiállítása az Ybl-palotában)

Tovább

„Nekem az a világ szép, amely olyan, mint egy regény.” (Konrád György: Kerti mulatság)

 

A minap fölhívtam, azt mondtam neki, hogy sokáig kell élnie. Miért, kérdezte. A hazai állapotokra, az őt ért támadásokra célozva, azt feleltem: hogy megérd a békés, nyugodt öregséget. Hát már van, felelte szinte megütközve. Annyira őszintének hangzott, hogy elgondolkoztam.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Semmi kis életek - TEMATIKUS PRÓZA-ÖSSZEÁLLÍTÁS
„(...) nem riadtak vissza a szemenszedett hazugságoktól sem, tudván, hogy a rágalom a kommunista időkben legalább annyira veszélyes, mint az igazság", írja Csaplár Vilmos Kuba elvtárs című prózájában. Az e heti prózarovatban két írást találnak a forradalom ürügyén arról, ami a forradalom után maradt e hazában.
Tovább

Tovább

Tovább

Másodjára választ az AEGON Művészeti Díjjal elismert író úgy társdíjast, hogy soha nem találkozott korábban a jelöltjével személyesen. Ami nagy szó. Mert az ilyen döntésben nincs semmiféle számítás, barátság. Semmi más nem érdekes, csak a művek számítanak. 2007-ben így jelölte az akkori AEGON-díjas költő, Rakovszky Zsuzsa az AEGON Művészeti Társdíjra Vojnich Erzsébet festőművészt. Így volt ez az idei AEGON-díjas íróval, Csaplár Vilmossal és jelöltjével, Pálfi György filmrendezővel is, aki az AEGON Művészeti Társdíjról tartott sajtótájékoztatón elmondta: számára ez a díj az őszinte, abszolút érdek nélküli elismerés jele, éppen ezért tartja nagyra.

Az AEGON Művészeti Társdíjat tehát az idén Pálfi György filmrendező vette át az alapító társaság vezérigazgatójától, Zatykó Pétertől tegnap a Szépművészeti Múzeumban tartott, a képzőművészeti előképeket, összhatásokat is érzékeltető esten. Alábbiakban az esten elhangzott laudációt közöljük.

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2018