Kőrössi P. József

Éppen előtte való nap vitte Halleluja a keresztet a falun végig. Többször megfordultak, fel a tetőre a temetőig, le az aljba a keresztig. Mögötte, az összes alkoholos mellett a félkarú, féllábú kizárólagos vízivók, főleg férfiak, de nők is. Hideg is volt, meg felöltöztetett gyerekek. A templomtól egészen a bekötő útig tartott a menet, kicsi falu, csaknem mind a száznyolcvanan ott voltak, cigányostul. Kivéve az ateistát, aki a vadszőlővel beterített ablakból nézett kifelé, és sóhajtozott. Mi lett veled, világ, ha én itt állhatok!

Tovább

Július 21-i számunkban Reményi József Tamás nyílt levelet intézett írótársaihoz, melyben határozottan bírálta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (továbbiakban: KMTG) Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának minden hasonló intézménnyel szembeni kivételezett helyzetét és ezen keresztül a közreműködésre felkért írók cinikus hozzáállását. A Népszava július 29-i száma összeállítást közölt, amelyben Szőcs Géza, aki az ÉS-ben válasz nélkül hagyta Reményi levelét, a napilap megkeresésére általánosságban reagált. Vita kerekedett az Élet és Irodalomban, melyben megszólalt Krusovszky Dénes (A közép széle és vége, 2017/32., aug. 11.), Grecsó Krisztián (Menekülő helyőrség, 2017/33., aug. 18.), Demény Péter (A vidor loholók, 2017/34., aug. 25.), Fehér Renátó (Mi mind ők voltunk egykor, 2017/34., aug. 25.), Kőrössi P. József (A Főnök, 2017/34., aug. 25.) és Selyem Zsuzsa (Ők majd bevédenek, 2017/34., aug. 25.), Gaborják Ádám (A KGMT után?, 2017/35., szept. 1.), Antal Nikolett–Korpa Tamás (Hamis remény?, 2017/35., szept. 1.), Péterfy Gergely (Foximaxi, 2017/36., szept. 8.), Szentmártoni János (Az erkölcs bajnokai? Na ne!, 2017/37., szept. 15.), Gács Anna (Törékeny középszer, 2017/38., szept. 22.). Mostani számunkban Kőrössi P. József újabb írását közöljük. Közléseinkre felhívtuk Orbán János Dénes és Szőcs Géza figyelmét, véleményük megírására kérve őket.

Tovább

Tovább

Július 21-i számunkban Reményi József Tamás nyílt levelet intézett írótársaihoz, melyben határozottan bírálta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. Előretolt Helyőrség Íróakadémiájának minden hasonló intézménnyel szembeni kivételezett helyzetét, és ezen keresztül a közreműködésre felkért írók cinikus hozzáállását: „Látom, nem is olyan lassan a pénzzel együtt egyre többen elfogadjátok majd, hogy a Tőletek elvett és egy bábukézben megnövelt összegeket, mindazt, amit a Ti kivéreztetett írószervezeteitektől, pályázó társaitoktól, kiadóitoktól, lapjaitoktól, Tőletek magatoktól zároltak, megcsapoltak, megvontak, immár megjuhászodva itt visszakaphatjátok” – írja Reményi, kérve a felkérteket, hogy személyükkel ne legalizálják a torz és aránytalan támogatást.

A Népszava július 29-i száma összeállítást közölt, amelyben Szőcs Géza, aki az ÉS-ben válasz nélkül hagyta Reményi levelét, a napilap megkeresésére általánosságban reagált, mondván, „a tehetséggondozó, vagy akadémia, vagy kft., bárhogyan nevezzük, azért szúrja sokak szemét, mert az uralkodó véleményformáló centrumok, kánongyártó műhelyek, megmondó monopóliumok érdekeit sérti”.

Vita kerekedett az Élet és Irodalomban, melyben megszólalt Krusovszky Dénes (A közép széle és vége, 2017/32., aug. 11.) és Grecsó Krisztián (Menekülő helyőrség, 2017/33., aug. 18.). E heti számunkban Demény Péter, Fehér Renátó, Kőrössi P. József és Selyem Zsuzsa írását közöljük.

Közléseinkre felhívtuk Orbán János Dénes és Szőcs Géza figyelmét véleményük megírására kérve őket.

Tovább

Emelgeti, méregeti, gusztálja. Megvannak nyírva. Csorog nyála, orra. Az arcod elé taszítja, azt mondja, gusztáld meg te is. Gustă. Azt a nyelvet te akkor még nem érted, apád se nagyon. De ezt igen. Azok az emberek akkor még nem laktak ott, vásárra jártak. Hajnalban érkeztek, vásár után, a szekéraljból, a szalma alól elővették a párás palackot, megitták belőle az utolsó cujkakortyot, pakolásztak, akkor még sokat nem tanulhattál tőlük.

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tárcatár 2015 – a búcsú

TEMATIKUS PRÓZAÖSSZEÁLLÍTÁS

1992-ben, 23 éve indult az Élet és Irodalom tárcatár rovata, Széky János vezette akkor a prózarovatot (utána tizenöt évig Dérczy Péter). A hagyomány szerint minden évben három szerzőt kérünk fel, hogy – Szív Ernő mellett – egy éven át, havi rendszerességgel írjon a „vonal alá”.

2015-ben Szilágyi Zsófia személyes és szubjektív irodalomtörténeti tárcasorozata, nyugodtan mondhatjuk, íróvá avatta a szerzőt. Dragomán György sejtelmes, háború utáni krízisszövegeivel, ígérete szerint, még jelentkezni fog a prózarovatban. Kőrössi P. József pedig szinte regénnyé sűrítette a falusi házat és a falusivá lett sors eseményeit.

Köszönjük nekik, hogy velünk voltak!   

Tovább

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

(A vers olvasásához, kérjük, fizessen elő!)

Tovább

Tovább

Hercegnő! Gondoskodnék rólad én is. Tíz, huszonnyolc vagy harmincnégy év a korkülönbség, akkor már mindegy, akkor már az lehetnék, aki soha nem lehettem: apaherceg, mindannyiótok apahercege, aki – egyszer, kétszer és háromszor – az árva gyereket magamnak és neked sem akarta megcsinálni. Megcsináltathattad volna magadnak. Megcsináltattad!

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább

Tovább
Élet és Irodalom 2017