► Uwe Neumahr: Az írók kastélya. Fordította Kurdi Imre. Corvina Kiadó, Budapest, 2024, 336 oldal, 4990 Ft

A szerző a nagyjából azt az utat választotta, amelyet az ÉS hasábjain már többször méltatott Florian Illies bestseller-szerző tett népszerűvé: hozz össze jó sok (egymással először semmilyen kapcsolatban nem álló, de utóbb összekapcsolódó) hírességet, és írjál róluk izgalmas, rövid történeteket. (Azért számomra Illies ügyesebbnek, frappánsabbnak, elegánsabbnak tűnik az általa kitalált műfajban.) Esetünkben 16–18 vagy már híres vagy még kevéssé ismert férfi és nő akarta saját maga látni és hallani a náci vezérek nemzetközi perét.

Magyarország globális története a kezdetektől 1868-ig. Szerkesztette Laczó Ferenc, Vadas András, Varga Bálint. Corvina Kiadó, Budapest, 2023, 560 oldal, 5490 Ft

A legnagyobb meglepetést – többnyire helyeslést, máshol csodálkozást – az esszék nyelvhasználata váltotta ki belőlem. 891-hez érve Langó Péter kerüli a közismert honfoglalás szót, s meg is indokolja, hogy a békésebb „megtelepedés” szó jobban kifejezi az akkor kezdődő folyamat jellegét. A rá következő időszaknál is „úgynevezett kalandozó hadjáratok”-ról olvashatunk, hangsúlyosan idézőjelben. 1848-hoz érve gyakorlatilag egyetlen megszokott fogalmat és fordulatot sem találunk; hogy egyáltalán megtörtént a jobbágyfelszabadítás, az is fura módon a Tamás bátya kunyhója szócikkből derül ki, 1853-nál.

Gyakran felmerül az alapkérdés: miért pont nálunk alakult ki egy autoriter, elnyomó rendszer. A történészeknek fontos kötelessége, hogy erről gondolkodjanak. Az alábbi pontokban a magyar történelmi sajátosságok („eredeti jellegzetességek”) számbavételével próbálok választ keresni – remélve, hogy ehhez a vázlatos elmélkedéshez sokan hozzá fognak szólni. Kezdjük az „objektív” – és elég távoli – gazdasági és társadalmi tényezőkkel!

1. Magyarország nem egyszerűen soknemzetiségű volt, de (1918-ig) Európának etnikai és vallási szempontból is talán a leginkább összetett országa – miközben nem lehetett kétségbe vonni, hogy ez a magyarok hazája, övék a Kárpát-medencében az egyetlen nemzet, ők foglaltak hont és alapítottak államot. „A magyarok a magyarok számára foglalták el ezt az országot, s nem másoknak” – mondta a liberális Széll Kálmán. Egyes magyar megyék már az 1868-as „liberális” nemzetiségi törvény ellen is tiltakoztak, mert „nemzetiségi ürügyek alatt hazánk feldarabolása céloztatik!” Az 1872-ben felállított Kolozsvári Tudományegyetemen román nyelvű oktatás nem folyt (bár Erdélyben a románok aránya kb. 57 százalék volt). A XX. század elején a birodalom két fele e téren is ellentétes irányba tartott: Ausztriában a nemzeti kérdés demokratikus, sőt multikulturális kezelése, Magyarországon a szigorítás, a jogok szűkítése, a kirekesztés felé.

Rainer M. János: Újratervezés
Tony Judt és Timothy Snyder: Gondolatok a 20. századról
Florian Illies: Szerelem a gyűlölet korában
Polyák Petra: Hallgatók a diktatúrában

Állhatatlanságát sok kortársa bírálta, s az utókor történészei nagyon is kritikusak. Diószegi István éppen Deák István 1848-ról szóló könyvéről írt recenziójában vetette fel, hogy „ha egyszer a magyarok a Monarchia fennmaradását akarták, miért nem segítették a háborúzó Ausztriát, miért nem vállaltak részt az államadósságból, és miért ásták alá hatalmi állását az önálló hadügy létrehozásával – kérdezi teljes joggal Deák István”. Vermes Gábor Tisza-életrajza a politikai ítélőképesség hiányát rótta fel, és felelőtlennek tartotta: „Az álmodozók és a realisták között állva Apponyi saját személyében testesítette meg a magyar politikai centrum össze nem illő elemekből álló vegyülékét. […] jól tudta, hogy Ferenc József a hadsereg kérdésében soha nem egyezne bele a magyar szeparatista követelésekbe, mégis továbbra is agitált mellettük”. A brit C. A. Macartney lénye egyik felével a kormánypárt, másikkal az ellenzék felé hajló politikusként említette; a problémát mindenkinél jobban ismerő Péter László úgy látta: „Ahelyett, hogy segített volna tüzet oltani, Apponyi inkább hajtóereje volt a dzsentrivágyak által fűtött motornak, amely mélyebb válságba taszította a politikai életet”.  

► Karády Viktor és Kemény István: Zsidóság a magyar nemzetépítésben a numerus clausus előtt és azután. Múlt és Jövő Könyvkiadó, Budapest, 2023, 244 oldal, 4420 Ft

Kiindulópontjuk a nyugati és a keleti zsidóság gyökeresen eltérő helyzete Európában, illetve a magyarországi zsidók különleges pozíciója. Egyetlen más országban sem fordult elő, hogy a zsidóság olyan fontos szerepet kapjon a gazdaságban és a kulturális életben, ahogy az sem, hogy ezt a szerepet a helyi (magyar) nemesi elit támogatásával töltse be. (Ezt a sajátos együttműködést nevezte Karády később „asszimilációs szerződésnek” – ebben a korai műben még „stratégiai szövetségnek”.) Csak helyeselni lehet azt a megállapítást is, hogy Magyarországon a zsidóság integrációja és asszimilációja az első világháborúig kifejezetten sikeres volt, ezt példák sokaságával bizonyítják; az antiszemitizmus feltámadása éppen az asszimiláció látványos sikerének tulajdonítható.

Gyarmati György: Az emlékezet metamorfózisa
Farkas Gyöngyi: Márciusi ifjak a Kádár-korban
A. Sajti Enikő: „Kis Bácskából süvít a szél…”
Margittai Linda: „Zsidókérdés” a Délvidéken 1941–1944

► Csunderlik Péter: Egy különleges közép-európai történész. Hanák Péter pályaképe. Napvilág Kiadó, Budapest, 2023, 318 oldal, 4400 Ft

Még jelentős történészekről is elég ritkán írnak életrajzot. Hanák Péter (1921–1997) azonban (Heller Ágnes szerint) Magyarország egyik legkíváncsibb, tehát egyik legsokoldalúbb embere volt, sőt élete és életműve (Varga László szerint) kulcsot ad az 1940 és 1990 közötti fél évszázad Magyarországának megfejtéséhez. Csunderlik Péter kiváló munkát végzett: minden lehetséges forrás feltárásával és figyelmes olvasásával (plusz ötven interjúval!) reális Hanák-portét s egyúttal izgalmas XX. század-portrét állított elénk.

► Stefano Bottoni: A hatalom megszállottja. Fordította Radó Ágnes, Dorogi Katalin, Lovacsi Mária, Szőcs Nóra. Magyar Hang Könyvek, Budapest, 2023, 288 oldal, 5990 Ft

Az első lényeges megállapítás az, hogy végre magyar nyelven is (!) megszületett az első, nem túl vaskos, ám alapos és tudományos monográfia Orbán Viktor Magyarországáról. Itt volt az ideje, hiszen a NER kezdetétől napjainkig már több idő telt el, mint a nácik hatalomra jutásától a II. világháború végéig, vagy mint Magyarország német megszállásától az 1956-os forradalom leveréséig. Bottoni bizonyos értelemben 2006 ősze, a magyar válság kirobbanása óta írta és írja – eredetileg olasz nyelven, olasz közönségnek –, magyar kiadót állítólag nagyon nehezen sikerült találni. Végül a Magyar Hang szponzorok sokaságának támogatásával vállalta a feladatot. Néhol érezhető (például a furcsa borítón), hogy ebben még nem gyakorlottak, de a főszöveg, a lábjegyzetek rendben vannak, a sajtóhibák száma nem kirívó, a kötetet záró névmutató használható.

► Ritoók Emma: Évek és emberek. Bölcsészettudományi Ku­ta­tó­köz­pont, Budapest, 2022, 616 oldal, 12 990 Ft

A hat nagyobb részbe szerkesztett visszaemlékezés 1914. június 28-án, a szarajevói merénylettel kezdődik, és 1933 végéig, Hitler és Gömbös barátkozásáig tart. Bizonyos, hogy szerzője kiadásra szánta, még az 1940-es években is dolgozott rajta – nem „valódi” napló tehát, a forrásértéke csekély – leginkább azt árulja el, mit gondolt évtizedekkel később az emberekről és az eseményekről. A kortársairól szinte semmi jót; majdnem mindenkiről van néhány rossz szava: még Schöpflinről, Fülep Lajosról, Tiszáról, Apponyiról, Bethlenről és saját sógornőjéről, a nála híresebb és sikeresebb Tormay Cécile-ről is. Pozitívan kizárólag a történészek által kalandornak minősített Friedrich Istvánról vélekedik, s elvétve Gömbösről, Babitsról, Kaffka Margitról. De az utálatai feltétlenül erősebbek a vonzalmainál.

Apáthyt tehát nem egyszerű besorolni; a nemzeti gondolat, illetve az „izzó” nacionalizmus gondolatvilágának végig legmeghatározóbb, legszilárdabb eleme. Liberális ember volt, hiszen lépten-nyomon hangsúlyozza, hogy az egyén, sőt az individuum kibontakozása számára alapvető érték. (Noha tényként rögzíti „az individualizmus csődjét”.) Ezért is lehetett a Szabadgondolkozás Magyarországi Egyesületének első elnöke 1905-ben, és egyúttal a kolozsvári szabadkőműves páholy nagymestere. Sőt: elkötelezett demokrata, a férfiak általános választójogának híve, amit persze nem könnyű összeegyeztetni a magyarság dominanciájával. Közben azért kárhoztatja a „lipótvárosi szellemet”; mi több Budapestet „Magyarország legnagyobb betegségének” nevezi; helyette Kolozsvár lehetne az ország „sokkal egészségesebb szellemi központja”. Függetlenségi párti, Ausztriáról kizárólag rosszat tud írni (400 év elnyomás; Indiáét felülmúló rabság, gyarmati állapot) – de a (Habsburg) királyság megszűnését, a köztársaság kikiáltását még 1918-ban is elhibázottnak tartja.

► Ágoston Gábor: Az oszmán hó­dí­tás és Európa. Fordította Var­ga Krisztina. Rubicon Intézet, Bu­da­pest, 2022, 528 oldal, 6990 Ft

A könyv négy része közül az első a XVI. század elejéig jut el, s kiemelten tárgyalja Konstantinápoly meghódítását, majd a város átalakulását. Megtudjuk még, hogy „egyetlen más uralkodó sem tett annyi erőfeszítést az oszmánok távoltartására, mint éppen [Luxemburg] Zsigmond”. A második rész az oszmán fénykorról, Szulejmán dicsőséges hódításairól és hosszú uralkodásáról szól. Habsburg Ferdinándnak jóval kevesebb dicséret jut, mint Zsigmondnak – noha később világosan kiderül, hogy összes bevétele nagyjából egyötödét tette ki az oszmán államkincstárénak. Minderről A Birodalom kötőszövete című harmadik részben olvashatunk, amely talán a legérdekesebb: adatok sokaságát mozgatva tárja fel a had- és pénzügyek részleteit, a diplomácia, a hírszerzés, a követek, a kettős és többes ügynökök világát, még a nyelvi nehézségeket is megvilágítja.

► John Paget: Magyarország és Erdély. Fordította Rakovszky Zsuzsa, Görög Czintos Emese, Szabó Dániel, Pellérdi Márta. Rubicon Intézet, Budapest, 2022, 672 oldal, 7990 Ft

Az éles szemű szerző az ország csaknem minden szegletébe eljutott, minden érdekelte; számolt, írt, mért, jegyzetelt és mindennek (alaposan) utánajárt: a lovak, a borok, a bálok, a bányák, a divat, az iskola, az építkezés, a régiségek, a vármegye, a hazai nemzetiségek szokásai és „jelleme”. Ráadásul 1835 körül éppen kialakulóban volt a reformellenzék, így Paget Széchenyivel és Wesselényivel beszélgetve ismerte meg az ország helyzetét és gondjait. Nem meglepő, hogy művét – a liberális ellenzék szemléletének megfelelően – átjárja az osztrák kormány ostobaságát, az oroszok gonosz szándékait, meg az amúgy rokonszenves és vendégszerető magyarok restségét illető kritika.

2021 szeptemberében választották meg az új Bundestagot, decemberben lépett hivatalba az Olaf Scholz (SPD) vezette koalíciós kormány; lassan egy éve már, hogy Angela Merkel – 16 évnyi kancellárság után, önként – távozott a német és az európai politikából. Nemigen tudjuk, mit csinál azóta (idén is megjelent Bayreuthban, a Wagner-bemutatón), de azt igen, hogy politikai örökségéről komoly viták folynak. Hívei szerint a kétezres évek legkiválóbb válságmenedzsere volt, az euró, sőt az Európai Unió és a liberális értékek védelmezője, megmentője. Bírálói azonban minden válságot a nyakába varrnának: a bevándorlókat, a Brexitet, a diktátorok babusgatását, a klímakrízist, a COVID-járvány korántsem hibátlan kezelését, de még az Ukrajna elleni orosz támadást is (annak összes következményével együtt).

Martyn Rady: A Habsburgok – A világ urai

Ewoud Kieft: A tiltott könyv

Huhák Heléna: Agitátorok

Laczó Ferenc – Varga Bálint szerk.: Magyarország globális története 1869–2022

Romsics Ignác: Hetven év. Egotörténelem 1951–2021. 1. rész: 1951–1985. Helikon Kiadó, Budapest, 2022, 436 oldal, 5499 Ft

Romsics önéletrajzából megismerjük egy tehetséges, ambiciózus és rendkívül munkaszerető – a gyökereit sosem feledő vagy tagadó – fiatalember felfelé vezető útját; az Egotörténelem tehát fejlődésregényként is olvasható. A második kötet nyilván a már beérkezett, itthon és nemzetközileg elismert történészt fogja bemutatni: nagy érdeklődéssel várom.

A nagy háború hatására felerősödtek Rathenau gondolkodásának korporatív és kollektivista vonásai. A szabad verseny helyébe lépő „nagymértékben koncentrált”, racionálisan és bürokratikusan irányított óriásvállalatok rendszerét vázolta fel, „amelynek működőképességét a legkülönbözőbb típusú állami beavatkozásokkal fogják biztosítani”. Nehéz belátni, hogy ez miként segített volna Rathenau – s nem mellesleg kortársa, Max Weber – legnagyobb problémáján, ami „a lelkek felszabadítása az elgépiesedés béklyói alól” – bár hangsúlyozta a munkások döntésekben való részvételének fontosságát. Mindezt ráadásul nemzetközi méretekben képzelte el (feltehetően német vezetéssel), hogy az európai kontinens Amerikával szembeni térvesztését meg lehessen állítani.

Révész Sándor: Húzzuk a ke­resztünk. Európa Könyvkiadó, Bu­da­pest, 2022, 280 oldal, 4399 Ft

Révész új könyve egy remek és igazán eredeti ötletet kitűnően, jó adag keserű iróniával, mégis komolyan visz végig – remélhetően a történelem és a politika iránt érdeklődők örömére. Ráadásul közel 150 kiváló fekete-fehér fényképet is megcsodálhatunk.

Apor Péter: Forradalom a hátsó udvarban
Balázs Eszter: Mars és Apolló közt
Mályusz Elemér: Visszaemlékezések
Victor Karády–Péter Tibor Nagy: Sociology in Hungary