Nem mindegy

VISSZHANG - L. évfolyam 28. szám, 2006. július 14.

Csak laikus nézőként, aki nem ért a labdarúgáshoz, de a kékeknek drukkolt (allez les bleus!) merem állítani: nem mindegy, hogy mit mondott Materazzi Zidane-nak. Az sem mindegy, hogy hányszor. (Előzmény az ÉS-ben: Esterházy Péter és Vitray Tamás írása, 2006/28.) És ma már tudjuk, mit mondott - nem egyszer, hanem amikor csak módja volt rá. Elemezték a jelenetet szájról olvasók, futball-szakértők, pszichiáterek. Nyelvészeket nem láttam a felsorolt elemzők között. Nos, egyetlen szó van, amely olaszul és franciául csaknem azonos, csak a kiejtése más. Puttana (olaszul) - putain (röviden: put) (franciául) - szajha, keményebb megfogalmazásban. Nyugodtan leírhatom, hiszen a magyar nyomtatott sajtóban, minden műfajban (publicisztika, riport, kommentár stb.) vaskosabb szavak, trágárságok is megjelennek, az elektronikus médiában elhangzanak riportban, reggeli műsorokban, Heti Hetesekben. Nincs közbeszéd trágárság nélkül.

Mi "anyázunk". Káromkodásaink legtöbbször a nőket sértegetik. A franciáknál nem. Az olaszok a Madonnát káromolják: madonna put...na, porca mad..na. Az anyjukat, a húgukat nem sértegetik. Materazzi kijelentette: "nálunk az anya szent". Továbbá: "Nem vagyok egy kulturált ember, azt sem tudom, mi az, hogy iszlám terrorista." Meggyőző.

Zidane a francia televízióban sem volt hajlandó kimondani a szidalmakat, amelyek pedig elhangzottak.

A szerepek ki voltak osztva: már az első perctől ott kell rúgni a franciákat, ahol lehet, a szavakkal pedig nem kell takarékoskodni. Zidane-nak nem az első k...-ra borult el az agya. Camus mondta az algériai háború idején: "jobban szeretem az anyámat, mint Algériát". Ezzel iszonyú vihart váltott ki minden létező oldalon, de nem veszített el egy világbajnokságot. Zidane marseille-i születésű, családja algériai és muzulmán, ő pedig elveszítette a vb-t.

Nagyon kellett ez a győzelem az olaszoknak, akiknek korrupciós botrányait most a bajnoksággal igyekeznek elfeledtetni. És nagyon kellett volna a győzelem a franciáknak, akiknek csapatában a feketék a kevés fehérrel együtt oly lelkesen énekelték a Marseillaise-t. A franciák gyönyörűen fogadták a csapatot, amely - Chirac elnök szerint - a multikulturális Franciaországot (is) jelképezi. Ki beszél itt fociról?

Zidane nem bánta meg tettét, csak a gyerekeknek akarja megmagyarázni, hogy a sport nem ilyen.

Nálunk általános vélemény, hogy Zidane tettére nincs sem mentség, sem bocsánat. Sértegették az anyját. Na és?! A franciák többsége szerint viszont megérthető és van bocsánat. Nézőpont és stílus kérdése.

Szécsi Éva

A szerző további cikkei

LVIII. évfolyam, 40. szám, 2014. október 3.
LVIII. évfolyam, 35. szám, 2014. augusztus 29.
LVIII. évfolyam, 31. szám, 2014. augusztus 1.
Élet és Irodalom 2024