Kettős mérce

Olvasom az ÉS február 4-i számában a Mi van a csomagban című dolgozatot, és elképedek (Kovács Zoltán, Élet, 2011/5.). A mondanivaló lényege a következő: teljesen mindegy, milyen hazugságokkal, átverésekkel, csalásokkal, mellébeszélésekkel, lódításokkal, huncutságokkal (nem kívánt törlendő) jutott is hatalomra a Fidesz, a szocialistáknak most nem szabad ellenzékben ezt a stratégiát követniük, hanem leszegett fejjel tűrni, hogy a Fidesz ilyen módszerrel megszerzett hatalmával megvalósítja azokat a reformokat, amiket négy-nyolc éven át igyekeztek véghezvinni a szocik. Le kell nyelniük a békát és legfeljebb a kormányprogram kritikáját fogalmazhatják meg.

Most azon ne is rágódjunk soká, hogy a Fidesz pont azzal az érzelmi zsarolásos, hazugságpanelekre épülő retorikával érte el kétharmados sikerét, melyben egy fikarcnyi realitás, egy fikarcnyi tárgyilagosság, egy fikarcnyi tisztességes kormányprogram-kritika nem volt. Szimplán érzelmi átverés, ahol a nyomorult, információhiányos választó 6-8-12 évnyi következetes pocskondiázást követően csak annyit tudott a végén kinyögni, hogy „vesszen Gyurcsány" vagy „elég a kommunisták lopásaiból" (függetlenül attól, hogy a mai Fideszben több komcsi van, mint az MSZP-ben, és az ügyészség 2009-es kimutatása szerint eleddig azonos számban vannak fideszes perek, mint szoci érintettségűek). Ez most sokadlagos kérdés.

Sokkal fontosabb az, hogy Kovács Zoltán - akár akarva, akár akaratlanul, de - kettős mércével mér. Szerinte a szocik nem mondhatják azt, hogy az embereket éveken át átverték, kihasználták a tisztességüket hatalomérdekelt szélhámosok. Kovács Zoltán szerint ez a magatartás - mármint a szélhámosság - elfogadott a politikában és „bele kell kalkulálnia" minden politikusnak, hogy ez megtörténhet vele. Azonban ha ez így van, akkor miért szavaznánk rájuk? Miért kellene szélhámosokra adnunk a voksunkat?

Mindenkinek, a politikusoknak is elemi joguk és a választópolgárai felé kötelességük, hogy rámutassanak: ma szélhámosok vezetik az országot. Nincs semmi olyan indok, amivel tűrni kellene a csalást.

Természetesen értem, mit akart kifejezni Kovács Zoltán. Igen, egy igazán tisztességes politikusnak, pártnak emelkedettebbnek kell lennie, mintsem lealacsonyodni a szélhámosok színvonalára. Azonban ezzel a fentebb felsorolt disznóság nincs megoldva.

Tisztelettel kérem Kovács Zoltánt, legyen olyan emelkedett, hogy ő se tűrje, ha valami ennyire sérti az értékrendjét. Kérje ki magának, és nevezze annak azt, amit lát. Bizonyos vagyok benne, hogy ha az ő lapját, írását, dolgozatát, fogalmazványát, ötletét kezdené valaki más megvalósítani, aki korábban lehazugozta, csalózta, hazaárulózta, nemzetvesz­tőzte őt, és elvette azt a lehetőséget, hogy ezeket megvalósíthassa, akkor nem lenne ilyen engedékeny.

Aki ilyen eszközöket sem szégyell a hatalom megszerzése érdekében bevetni, azzal nem szabad kesztyűs kézzel bánni. Félreértés ne essék: egyik politikai oldalon sem. Hagyjuk meg magunknak azt az illúziót és erkölcsi elvárást, hogy tisztességes politikusaink vannak, akiket, ha bűnt követnek el, számon kérhetünk, büntethetünk, s nem kell eltűrnünk egyetlen bűnös ember hatalmát sem felettünk.

Ezt nevezzük civil kontrollnak, mely az igazi hatalom egy demokráciában és nem a parlament. Jobb, ha ezt tudatosítjuk magunkban.