Sulyok Miklós

a szerző további cikkei

Elképedve olvastam Károlyi gyászbeszédét. (A Petri-mítosz vége, ÉS, 2008/1.) Nagyon szépen felépített gyászbeszéd.

Petri érdemeinek felsorolásával kezdi, megértő, meleg, baráti hangon. A végére megértjük, hogy csak a baráti hűség készteti, kényszeríti Károlyit a dicsérő szavak leírására. Szinte érthetetlen, hogy az érdemdús költő-műfordító-kritikus miért pazarolja drága idejét olyan emberre, akiről már ma se nagyon tudni, kicsoda, és egy-két éven belül visszavonhatatlanul elsüllyed a feledés mocsarába.

Kritikával vitatkozni nem szabad, kiváltképp, ha a kritikus az újság szűkre szabott korlátai miatt csak egy-két jelzővel - kisszerű, modoros, idétlen nyelvű - érezteti meg velünk, hogy már földet hányni sem érdemes a költészetében is oszlásnak indult költőre.

Van, ami mégis zavar Károlyi írásában:

1) A mítosz kollektív műfaj. Outsiderként csak azt látom, hogy gyerekeim és az ő osztálytársaik körében Petri mitikus alak. Számomra Petri mitikus alak. Mégsem merném azt mondani: Petri mitikus alak. Hiszen ahhoz sokkal nagyobb körben kéne látnom Petri szerepét. Az viszont meghökkent, hogy Petri társadalmi elfogadottságának megítéléséhez Károlyinak elég, hogy ő kiábrándult belőle.

2) Sok alkoholista költőről hallottunk már. Sok dúlt, zaklatott, kiegyensúlyozatlan magánéletű költőről hallottunk már. Petri is ilyen volt. És alapvetően rosszkedvű. Ebből a perspektívából írta le a világot, amelyben élt.

A Kádár-korszak fénykorában, majd hanyatlásának idején sokan lubickoltak, élvezték a lehetőségeket. Mások úgy érezték, a hazug rendszerből még otthon sincs menekvés, mindent megmételyez. Ez utóbbiaknak nagyon fontos volt Petri depressziója: az övékét fejezte ki. Nem a haza érdekében tette tönkre magánéletét. (Károlyi nem majdnem írta: elkúrta.) Tönkrement az magától. Illetve nem is ment tönkre. Az biztos, hogy ezt nem nekünk kell megítélni.

Nem tudom, Petri hol írja elő az elit pesti értelmiségieknek a berúgást, az úgy viselkedést a nőkkel. Nem kételkedhetem, hogy valahol ezt írja. Ám megnyugtatom Károlyit: Petri senkitől nem várta el, hogy úgy éljen, mint ő. Életvitele csak magára nézve volt kötelező. De az biztos, hogy ma sok mindenki allergiás Petri életvitelére, bátorságára.

És végül: én szeretném, ha lenne Petri-mítosz. Még sokáig.

Sulyok Miklós