A makacs dinnyehéj

Betűméret növelése  Betűméret csökkentése


(Kissé elkésett hozzászólás Hárs György glosszájához) Hárs György megtisztelt glosszájában (A makacs dinnyehéj, ÉS, 2009/18., ápr. 30.) azzal, hogy elismerően említette kritikai kiadásomat, amely 2005-ben jelent meg a Balassi Kiadónál. Röstellem, de ezt a gáláns gesztusát azzal kell viszonoznom, hogy kimutatom: mindenben téved. A kérdés tehát az, hogy József Attila sokszor idézett és szavalt költeményében, A Dunánál címűben a III. rész 3. szakaszának 2. sorában melyik szó a helyes: nemzetség vagy nemzedék. Korábban a nemzetség szót adták a kiadások. 1980-ban jelent meg először József Attila-kiadásom; ettől kezdve nemzedék olvasható a kiadásokban, amely Hárs György szerint torzító szöveghiba, és botfülűek azok, akik ezt szavalják vagy nyomtatják. Én vagyok tehát a ludas, és nekem kell helyt állnom a nemzedék mellett. Lássuk Hárs György érveit!

A Dunánál szövegét a Nagyon fáj kötet szedői a költő autográf gépiratáról szedték ki. A Petőfi Irodalmi Múzeumban őrzik (jelzete: JA 137/III/10); úgy maradt meg, hogy a Nagyon fáj szedője eltette, majd a Munkásmozgalmi Intézetnek ajándékozta. A gépiraton - s ennek megfelelően a Nagyon fáj-kötetben - nemzedék olvasható, szó sem lehet tehát sajtóhibáról, amint ezt Hárs György tévesen feltételezte. Legfeljebb a költő gépelési hibájáról beszélhetnénk, de ezt az önmagában is elég valószínűtlen feltételezést cáfolja, hogy a költő még egyszer legépelte a verset (PIM JA 137/III/12-13), s ezen a gépiraton is nemzedék áll.

A szó jelentése. Ha Hárs György előveszi A magyar nyelv értelmező szótárát, láthatja, hogy a nemzedék negyedik jelentése (irod) megjegyzéssel: „Az egy törzsből, nemből származott, egy időben élő utódok, ivadékok összessége; nép, nemzet." Madáchtól való a bizonyító idézet. Tehát a sok nép, nemzet egymásra tör. Hárs György a szó első, közismert jelentésével érvel, ám versekben gyakori egy-egy szónak a köznyelvitől eltérő használata. De hát ebből a szempontból a nemzetség se jó, mert ennek közismert jelentése: „Egy őstől származott, ennek nevét viselő ivadékok sora; tágabb értelemben vett család" vagy rokonság. Igaz, nemzetségek gyakran öldösték egymás tagjait (pl. a Montague és Capulet nemzetség vagy nálunk a két szomszédvár tagjai), de talán mégsem ez volt a történelem fő hajtóereje.

Ritmus. Elismerem: a nemzetség kevésbé zavarja a jambikus sémát, mint a nemzedék második szótagja. De A Dunánál számos sorában (különösen a sorok első felében) nem érvényesül a jambikus lejtés (hogy fecseg a felszín; egymást ölelik), ezért szerintem a vers ritmikájával nem lehet érvelni.

Stoll Béla