EMLÉKTÁBLA

A kórház kertje, ahová vizsgálatra érkeztünk, ápolt és rendezett, éppen tombolt benne a tavasz. A főút mellett, amely az épülethez vezet, egy pulpitushoz hasonló kőoszlopon ez a feliratú tábla állítja meg a szemlélődőt:

EMLÉKTÁBLA

„A Bajcsy-Zsilinszky kórház és rendelőintézet patológiai osztályának 2013. évi bonctermi felújítása során feleslegessé vált boncasztalokból Ready Made és az autonóm szobrászat kombinációjával készült egyedülálló szobor együttes melyet a kórházban elhunytak emlékére emeltünk 2015. július 24-én. Az itt látható műalkotás Dr. Bodnár Attila főigazgató, Dr. Rácz Gergely patológus, Kontúr András szobrászművész közös munkája.”

Az emléktábla mögött, félkör alakban, élére állított kő boncasztalok, jól kivehető rajtuk még a nyílás is, amelyen a boncolás után kifolyik a lemosó víz. Az egyiken négy halott kőbe vésett arca, lehunyt szemmel, a végső megmerevedésben. Aki faragta, jól ismerte a halált.

Az ide látogató beteg vagy hozzátartozó szinte nem kap lélegzetet a meglepetéstől. Megállapítja, hogy a szoborcsoport kőből van, ennyi a valóság benne. Csak a többi, az vajon a művészet? A halálban a méltóság kérdése nem áll közel a tudás kérdéséhez. A méltóság nem egy kérdés a sok közül, hanem az emberi kérdések kezdete és vége. És ez nem végződhet egy közszemlére kitett, szobrászművészetre átkeresztelt boncasztalon. Mert ameddig tart, addig korlátlannak látszik az élet, és minden élet egyedi műremek. A halál élménye talán mégis maradjon szívünk és elménk legbelső helyén.