Hasított légtér

Alfons Mensdorff-Pouilly és a Gripen Magyarországon

PUBLICISZTIKA - RIPORT - LIII. évfolyam 28. szám, 2009. július 10.

Lassan homályba vész a Gripen vadászgépek vásárlásának hátterét feltáró, több ország hatóságainak együttműködésével indult büntetőeljárás. A vizsgálati fogságból való szabadulását követően visszavonultan él és nem nyilatkozik az ügyben központi szerepet játszó osztrák gróf, Alfons Mensdorff-Pouilly, aki egyébként jelentős gazdasági tevékenységet folytat Magyarországon. A komoly társasági életéről és magyarországi vadászatairól híressé vált gróf neve ennek ellenére egyetlen jelentős hazai politikai szereplőnek sem cseng most ismerősen, pedig egykor többek közt nagyban segítette a kisgazdák által irányított földművelési tárca elképzeléseit. Legjelentősebb vállalkozásának magyarországi cégében, az M. P. A. Budapest Kft.-ben pedig 1999 és 2004 közt kézbesítési megbízott, valamint ügyvezető volt az akkor húszéves Gyuricza Ágnes, Gyuricza Béla altábornagy, az Orbán-kormány nemzetvédelemért felelős politikai államtitkárának lánya, aki folyamatos elfoglaltságára hivatkozva több alkalommal is lemondta lapunknak ígért interjúját, és határidőre írásbeli kérdéseinkre sem válaszolt.

Kemestaródfa azon kevés nyugati határszéli kistelepülés közé tartozik, ahová a rendszerváltásig még a rokonok is csak útlevéllel léphettek be. Búcsú, majális idején a szomszéd községben élő fiatalok a falutáblánál elhelyezett ellenőrző pontnál leadták a személyi igazolványukat, és ha este tíz órára nem jelentkeztek az okmányokért, riasztották a határőrséget.

- Persze, itt nem is volt bűnözés - jegyezte meg lapunknak egy idős őslakos, hozzátéve: ma sincs ezzel gond, mert az egykor több mint ezerfős falut mindössze ket­tő­száz­negy­ven­ketten lakják.

Miért érdemes ma mégis Ke­mes­ta­ródfán lakni? Egyrészt a gyönyörű, alpokaljai táj, a vadaktól nyüzsgő sűrű erdők, no meg Alfons Mens­dorff-Pouilly miatt, akit a faluban egyszerűen csak „a gróf"-nak hívnak. Az Ausztriában élő arisztokratának ugyanis egybeérnek errefelé a földjei és erdei. A rendszerváltást követő években a gróf még maga műveltette a birtokait, sokan dolgoztak neki, később azonban bérbe adta a birtokait. Székhelyét Ke­mes­ta­ród­fán rendezte be, itt található a vadászháza, ahová a magánépítésű útján keresztül jár át Ausztriából.

Alfons Mensdorff-Pouilly három éve átjelentette ide néhány cégét, s ez jelentős iparűzésiadó-bevételt jelent a településnek. Bár ez a tulajdonosnak is megérte, mert Ke­mes­ta­ródfán térségi viszonylatban alacsony mértékű adókat vetett ki az önkormányzat. Ide van bejelentve Mensdorff-Pouilly egyik legnagyobb kereskedelemmel foglalkozó cége, az M. P. A. Handelsgesellschaft m.b.H. magyarországi leánycége, az M. P. A. Budapest Kft., valamint a Pinkamindszenti Mezőgazdasági Bt. jogutódjaként alakult VASI AMP Kft., amelyből kiválás útján jött létre a szombathelyi székhelyű Csönge Mezőgazdasági Kft. és a Tacskándi Mezőgazdasági Bt. jogutódja, a C. P. E. 2000 Mezőgazdasági Bt. A gróf egyik mezőgazdasági érdekeltsége, a Retriever Kft. jelenleg végelszámolás alatt áll, ezenkívül családtagjaival (Elisabeth Mensdroff és lánya, Mariette Was­si­bauer) tulajdonolja az Erdődy Mezőgazdasági Kft.-t. A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium tájékoztatása szerint a gróf jelentős számú mezőgazdasági vállalkozásai nem igényeltek fejlesztési pénzeket a tárcától, csak a földalapú támogatásokat veszik fel. A gróf néhány éve a szélenergiában is lehetőségeket látott, ezért német cégekkel megalapította a Pannónia Szél Kft.-t, amely tulajdonrészt szerzett a szintén határ menti Ostffyasszonyfán szélerőmű-engedéllyel rendelkező Windpower Hungaria Kft.-ben.


Az első lobbi

Az Orbán-kormányba négy minisztert is delegáló kisgazdák a magyar agrárdiplomácia sikerepizódjaként könyvelték el 1999-ben, hogy a Nemzetközi Vadvédelmi Tanács (C. I. C.) világközpontja hetven év után Párizsból Budapestre költözött. Az eseménnyel kapcsolatban Béres Béla - a független kisgazdapárt külügyi főtanácsadója, 1998 és 2001 között az FVM kabinetfőnöke, majd a párt országos alelnöke - a következőket nyilatkozta akkor a Vadászlapnak:

„Elévülhetetlen Mensdorff-Pouilly úr érdeme is, akit a miniszter úrral együtt pártvonalon régóta ismerünk, aki motorja volt és az ma is, hogy a C.I.C. milánói közgyűlésén még a franciák többsége is a változás, az ésszerű változtatás mellett adják le szavazataikat." A gróf pedig az alábbiakat nyilatkozta a szaklapnak:

„Édesanyám Erdődy lány, és Vép környékén voltak és vannak birtokaink, amelyen most újra gazdálkodhatunk. Anyámtól tanultam meg magyarul, amelyet mindig jól tudtam kamatoztatni. Azt el kell mondanom, hogy a magyar kormány deputációja nagyon jó volt, lehetett mellette lobbizni."

A C. I. C. központja Budakeszire került, és azóta is ott működik. A magyar állam vállalta az iroda díjmentes elhelyezését, valamint a háromtagú személyzet fizetését.

Ügyvédi praxisát felfüggesztő és ősztől újra politikai szerepre készülő Torgyán József, a független kisgazdapárt egykori elnöke lapunknak azt mondta: nem mond neki semmit Alfons Mensdorff-Pouilly gróf neve. Hozzátette, lehet, hogy minisztersége idején bemutatták neki, mint annyi mindenkit, de ez akkor is legfeljebb egy futó találkozás lehetett, nem pedig személyes kapcsolat. Kérdésünkre elmondta: a vadászati világközpont Budapestre helyezésének terve a párt szakembereinek kimunkált koncepciója volt, amit helyeselt és támogatott. A vadászgép-beszerzéssel kapcsolatban az ÉS-nek azt mondta: ő a kezdetektől nem gondolkodott vadászgépek vásárlásán, mert véleménye szerint Trianonban annyira megnyomorították Magyarországot, hogy a légterünkben meg sem tudna fordulni egy harci repülőerőd anélkül, hogy az egyik szárnya ki ne lógna a légtérből. Véleménye szerint a szerb válság időszakos probléma volt, ezért egy ilyen kis országnak hosszabb távon és sokoldalúan kell az ilyen jellegű kérdésekben tervezni. Javaslatának lényege azt volt, hogy Magyarország többcélú szállító repülőgépeket vásároljon, és ezen a téren legyen segítségére a NATO-nak, ugyanis az ilyen jellegű repülőket békeidőben is jól hasznosíthatja az ország, főleg a legértékesebb zöldségeink és gyümölcseink távoli kontinensekre történő szállításainál. Torgyán József hangsúlyozta: a hivatalos tárgyalásokon az USA-ban is ezt a véleményt fejtette ki. Amerikai tárgyalópartnerei ezt a felvetést továbbgondolásra alkalmasnak találták, azonban azt válaszolták, hogy az ötlettel addig nem tudnak mit kezdeni, amíg azt a magyar kormány elő nem terjeszti.

Torgyán József továbbá elmondta, hogy repülőügyben a koncepciójáról tájékoztatta a médiát és Orbán Viktor miniszterelnököt.

Megtudtuk: ezt követően a Fidesz már egyáltalán nem tárgyalt vele ebben az ügyben. Hogy a háta mögött megtette-e ezt a kisgazdapárttal, arról nyilatkozni nem tud, mivel a Gripen-ügyben történt pálfordulás már a távozása utáni időre esett.

Tény: vadászgép-beszerzés terén az amerikaiak lobbija kézzelfoghatóbb volt a svédekével szemben. Az Egyesült Államok magyarországi nagykövete, Peter Tufo nemegyszer nyilatkozott a vadászgéptender ügyében. Sőt, Demszky Gábor, aki személyes, jó kapcsolatban állt a nagykövettel, az MTI-nek Tufóra hivatkozva bejelentette: az FBI olyan adatokhoz jutott, miszerint a MIG-29-es repülők tervezett felújításának hátterében korrupciós gyanú merült fel, és erről Orbán Viktor miniszterelnököt is tájékoztatta. Tufo később nyilvánosa cáfolta, hogy nyomozati dokumentációt adott volna át a MIG-ek korszerűsítéséről a magyar miniszterelnöknek. Nyilatkozata szerint általánosságban beszélt a vadászrepülőkről Orbán Viktorral, és csak híresztelésekből tud a felújítások kapcsán felmerült szabálytalanságokról.


Hajrá Lockheed

A Lockheed-botrány 1999. május 21-én robbant, amikor a Népszava közölte annak az angol nyelvű levélnek a másolatát, amelyet a Miniszterelnöki Hivatal három államtitkára: Balsay István, Selmeczi Gabriella és Gyuricza Béla, valamint további 29 fideszes, valamint két kisgazda országgyűlési képviselő írt alá. Az iratban az önmagukat „se­na­tor­nak" tituláló magyar politikusok Steven M. Jonest, az amerikai Lockheed Martin (LM) hadiipari cég magyarországi képviselőjét ajánlották az Egyesült Államok soron következő budapesti nagykövetének. A levél címzettje két texasi szenátor, Jesse Helms és Joe Biden volt. Helms már elhunyt, a demokrata párti Bi­den jelenleg az Egyesült Államok alelnöke.

A Magyar Narancs szerint soha ekkora zavarodottság még nem volt kormánykörökben, mint a levélügy kapcsán, mivel ahányan megszólaltak benne, annyifélét állítottak (Jones-levél, 1999. máj. 27.). Tény: Balsay István kamarai ajánlólevélről, Sel­meczi Gabriella texasi kollégáknak írt ajánlólevélről, Stumpf István kancelláriaminiszter pedig levéltervezetről beszélt az akkori híradások szerint. A három államtitkár végül lemondott posztjáról, kiderült ugyanis, hogy valamilyen módon mindhárman kapcsolatban álltak az Lockheedal. Balsay - Székesfehérvár egykori polgármestere - az ígéretek szerint abban bízott, ha a Lockheed nyeri a hazai vadászrepülőgép-tendert, akkor az óriáscég központja a fehérvári választókörzetében épül meg. Selmeczi Gabriella barátja révén vált érintetté az ügyben, Rónai Gábor ugyanis az LM alkalmazásában állt, és Selmeczi nem egy nyilvános rendezvényen megjelent Steven M. Jonesszal. Gyuricza Béla - aki az aláírásgyűjtés egyik fő szervezője volt - tárgyalt Budapesten James O. Ellis tengernaggyal, a Lock­heed igazgatójával, valamint többször járt az LM amerikai központjában. (Sajtóértesülések szerint a cég az akkor már súlyos beteg képviselő gyógykezelésében is segített.) John F. Stout, aki több mint tíz éve a Lockheed sajtóreferense, lapunknak az üggyel kapcsolatban elmondta: akárcsak az 1999. június 8-i texasi sajtóértekezleten, most is megerősíti, hogy a Lockheed nem fizetett Gyuricza Béla a rákkezeléséért, de a cég alkalmazottai segítettek Gyuriczának abban, hogy kapcsolatba kerüljön a megfelelő egészségügyi szakemberekkel az Államokban.

Az általunk megkérdezett szakértők szerint nem valószínű, hogy a Lockheed bárkinek is kenőpénzt ajánlott volna Magyarországon, mert a cég túl volt néhány jelentős botrányon - 1971-ben 24 millió dollárt juttattak külföldi politikusok lefizetésére, egy 1976-os kongresszusi vizsgálat szerint Olaszország első szocialista köztársasági elnökét fizették le, Japánban Tanaka miniszterelnököt, Hollandiában pedig Julianna királynő férjét, Bernhard herceget -, és a jelentős mértékű hazai megrendeléseik miatt kénytelenek voltak tiszta eszközökkel lobbizni és üzletelni. Valószínűnek tűnik, hogy a nemzetközi Gripen-ügy kirobbanásában is érdekeltek voltak. Lapunk megpróbálta megkeresni Steven. M. Jonest, de a magyarországi botrány miatt a Lockheed azonnali hatállyal megvált tőle. Jelenlegi munkahelyét nem sikerült meglelni, elérhetőségét a hadiipari cégnél nem tudták megmondani.

 

Derült égből Gripen

1995-ben a kecskeméti katonai bázison hadrendbe állt a MIG-29-es vadászrepülő-ezred. Az 1993-as gyártású 28 repülőt a hozzá tartozó fegyverzettel, földi kiszolgálóegységgel, szimulátorokkal az orosz államadósság terhére számolta el a magyar állam 854 millió amerikai dollár értékben. Ugyanebben az évben felmerült új, nyugati vadászrepülőgépek beszerzése, de érdemi tárgyalásokra gazdasági okok miatt nem került sor. Hazánk 1999 tavaszán csatlakozott a NATO-hoz. 2000. július 3-án a Honvédelmi Minisztérium és a német Daimler-Chrysler Aerospace (DASA) szándéknyilatkozatot írt alá a magyar haderő kötelékében szolgáló 14 MIG-29-es korszerűsítéséről, amit a német cég az orosz gyártóval végzett volna közösen. Ezt követően (2000-2002) rendkívül hiányos a hazai légierő fejlesztésének dokumentációja, a legtöbb erre vonatkozó irat nem található meg az ügyben akkor érintett minisztériumoknál, ezért a Gyurcsány-kormány által felállított Gripen-vizsgálóbizottság sem tudott teljes körű megállapításokat tenni a vadászgép-beszerzéssel kapcsolatban. 2000. december 13-i keltezéssel egy honvédelmi minisztériumi, a légierő fejlesztésről készített előterjesztés hivatkozik több vadászrepülőgép gyártó cég, valamint a NATO védelmi minisztereinek leveleire, de sem a szaktárca által elküldött kérdések, sem pedig az arra adott hivatalos válaszok nincsenek meg az irattárakban. Tény: a nemzetbiztonsági kabinetnek készített előterjesztés határozati javaslatai szerint a honvédelmi tárcának haladéktalanul meg kellett kezdenie a tárgyalásokat a MIG-29-es vadászgépek modernizációjával és üzemidő-hosszabbításával kapcsolatban. Ezenkívül a nemzetbiztonsági kabinet 2001. szeptember 31-ig javaslatot kért húsz használt harci és négy harci gyakorló repülőgép bérléséről, illetve ugyanezen határidőig a Pénzügyminisztériumnak is ki kell dolgoznia e haditechnikai eszközök bérlésére vonatkozóan egy finanszírozási tervet. 2006. március 30-ig a honvédelmi tárcának a kormány elé kell terjesztenie a harcászati gépek beszerzésére vonatkozó javaslatát - áll a határozatban. A nemzetbiztonsági kabinet 2001. január 31-i ülésére a Honvédelmi Minisztérium egy előterjesztés-kiegészítést nyújtott be, amelyben arról számol be, hogy 2001. január 11-én Moszkvában aláírták a német-orosz együttműködési megállapodást a MIG-ek szabványosításáról és modernizálásáról. Az előterjesztés egyben tájékoztatja a kabinetet, hogy információs csomagot küldött a Lockheed Martin (F-16), a Boeing (F-18), a Dassault Aviation (Mirage), továbbá jelezte részvételi szándékát az Eurofighter gyártója, az EADS vállalat. A nemzetbiztonsági kabinet ülésén ennek a napirendi pontnak a tárgyalásakor jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök. A kabinet 2001. február 8-án fogadta el a hadiipari ellentételezési tevékenységgel kapcsolatos kormányzati szempontokat, amelyre a kormány április 2-án bólintott rá. E szerint egymilliárd forint feletti haditechnika import beszerzése esetén a beszállító vállalja a szerződéses érték legalább harminc százalékát kitevő magyarországi beruházás megvalósítását (a határozat nem részletezi, hogy ez kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági jellegű beruházást jelent-e). A nemzetbiztonsági kabinet 2001. április 11-én szóbeli (!) beszámolót fogad el a vadászrepülő-légierő fejlesztéséről, majd határozatot hoz arról, hogy a téma konkrét megtárgyalására április 20. és május 1. között kerüljön sor. A kabinet ezt követően 2001 szeptemberéig nem ülésezik. 2001. május 2-án levél érkezett Staffan Carlssontól, a Svéd Királyság magyarországi nagykövetétől Pintér Sándor belügyminiszterhez, amelyben a nagykövet mellékelte Tony Blair angol, valamint Göran Persson svéd miniszterelnök által Orbán Viktornak írt levelet, amelyben figyelmébe és támogatására ajánlják a Gripen vadászrepülőgépeket. 2001. augusztus 31-i dátummal a honvédelmi tárca elkészítette előterjesztését a nemzetbiztonsági kabinet részére, amelyben a szakértői bizottság egyetértésével az F-16/B MLU típusú repülőgépek kiválasztását javasolják légierő-fejlesztésre. A kabinet szeptember 10-én ült össze, az ülésen jelen volt Orbán Viktor miniszterelnök is. A grémium nemzetgazdasági és biztonságpolitikai szempon­tok­ra hivatkozva (a 130-140 milliárd forint értékű árajánlat jobb, mint az amerikaiaké, az ellentételezés nagysága százmilliárd, alacsony fogyasztás, az ajánlat tartalmazza a szimulátor, a földi kiszolgáláshoz szükséges berendezések bérlését, valamint a tartalék alkatrészek biztosítását) úgy döntött, a legjobb ajánlatot a svéd kormány tette, ennek értelmében felhatalmazták az érintett minisztereket, hogy tíz napon belül kezdjék meg a tárgyalásokat tizennégy többfunkciós Gripen-vadászgép bérlésére vonatkozóan.

 

Alfons, hol vagy?

Miként lett a 24-ből végül 14 vadászgép? A megtalálható hivatalos és nyilvános iratokból nem derül ki. A Gripen-szerződést - 2003-ban a szocialisták a fegyverzetfejlesztés érdekében módosítják, és az összegbővítésben csak annyit rögzítenek, hogy a teljes költségek (akkori árfolyamon számolva) nem haladhatják meg a kétszáztizenegy milliárd forintot - 2001. december 12-án írja alá Szabó János honvédelmi miniszter, az ellentételezési megállapodást pedig Matolcsy György gazdasági miniszter szentesíti. Szabó János, mielőtt 2002 májusában leköszönt posztjáról, még levelet ír Orbán Viktornak, amelyben a támogatását kérte, mert a szerződés megkötésekor a bérleti díjba nem számították be az áfát (25,1 milliárd forintot), ami az APEH állásfoglalása szerint a megrendelőt, vagyis a Honvédelmi Minisztériumot terheli.

Kérdésünkre, hogy a kormánydöntés meghozataláig feltűnt-e a háttérben Alfons Mensdorff-Pouilly, az akkori politikusok azt válaszolták, csak mostanában, a sajtón keresztül hallottak róla. Gyuricza Béla altábornagy 1999. május végén, a Lockheed-botrány kirobbanását követően elhunyt. A cégbírósági adatok szerint lánya, az akkor húszéves Gyuricza Ágnes a következő hónapban a gróf nevének kezdőbetűiből álló kereskedelmi cég, az M. P. A. Budapest Kft. kézbesítési megbízottja lett, majd az év őszétől egy évig az ügyvezetői státust is betöltötte. A jelenleg a Conedis Pannónia Oktatási és Tanácsadó Kft. ügyvezetőjeként tevékenykedő Gyuricza Ágnes elfoglaltságára hivatkozva több interjúidőpontot is lemondott, majd ugyanezen hivatkozásra írásbeli kérdéseinkre sem válaszolt. Azt tudakoltuk, miként ismerte meg a grófot, és miért pont rá esett a választás, hogy magyarországi cégét vezesse. Mindemellett Mensdorff-Pouillynak végzett munkájáról, illetve az édesapjával való kapcsolatáról is szerettünk volna többet megtudni. Az M.P. A. Budapest Kft. cégbírósági adataiból mindenesetre annyi kiderült, hogy elválásuk nem volt éppen felhőtlen. Gyuricza Ágnes 2008-ban kikérte az M. P. A. Budapest Kft. cégiratait, és az ott olvasottak miatt levelet írt a cégbíróságnak, miszerint ügyvezetői státusa nem 2000 őszén, hanem már júniusban megszűnt, és nem „azonnali hatályú felmondással", hanem lemondással távozott. Továbbá azt is nehezményezte, hogy a kézbesítési megbízotti kinevezése sem tartott 2004 márciusáig. A cégbíróság válasza szerint azonban a hivatal a cég által benyújtott taggyűlési jegyzőkönyvek és határozatok alapján járt el.

 

Hajtóvadászat

A grófot először múlt év őszén vették őrizetbe skóciai birtokán, majd Észak-Angliában kihallgatták, és feltételesen szabadlábra helyezték. Az ügyben eljárás indult Svédországban is, majd idén tavasszal burgenlandi birtokán jelentek meg az osztrák rendőrök, és több mint egy hónapig Bécsben előzetes letartóztatásba került pénzmosás alapos gyanúja miatt, mert az érdekeltségébe tartozó cégekhez érkezett mintegy 150 millió svéd koronát hamis szerződésekkel utólag akarta tisztára mosni. Az angol és a svéd hatóságok arra az „alapos okból kifolyó feltételezésre" szerettek volna választ kapni, hogy a Gripen vadászgépek gyártásában érdekelt British Aero Space (BAE) fegyvergyártó konszern korrumpálta-e Mensdorff-Pouilly segítségével az osztrák, a magyar, a cseh és a dél-afrikai vadászgép-beszerzés döntéshozóit. A nyomozás során nemzetközi jogsegély keretében házkutatást tartottak Szombathelyen, valamint Ke­mes­ta­ród­fán, a gróf cégeinek székhelyén. A külföldi hatóságoknak nyújtott segítségről sem a helyi rendőrségtől, sem az ügyészségtől nem kaptunk felvilágosítást. Az eljárás adatai szerint Mensdorff-Pouilly egyik, a Virgin-szigeteken bejegyzett offshore cégén, a Red Diamondon keresztül állt szerződéses viszonyban a BAE-val. A Format osztrák hetilap néhány hete közölte a Red Dia­mond ügyvezető igazgatója, Mark Cliff vallomását, amely szerint „Marketingcélokra kifizetett összegeket készpénzben harmadik feleknek továbbítottak, a kifizetések igazolására utólag írtak szerződéseket. Mennsdorff-Pouilly pedig korrupt módon manipulálta a politikai folyamatokat a BAE javára." Cliff azt is elmondta: a gróf jutalékot kapott a BAE-től, azt viszont nem tudta megmondani, hogy mely országokban kiknek és mennyit fizettek.

Mensdorff-Pouilly ausztriai letartóztatása során tagadta a vesztegetési és pénzmosási vádakat, de azt elismerte, hogy jelentős összegeket fizetett Csehországban és Magyarországon, de nem politikusoknak, hanem üzletembereknek.

Lapunk kérdéseket tett fel Harald Schusternek, Mensdorf-Pouilly ügyvédjének, aki egyben a szóvivői feladatokat is ellátja a gróf mellett. Mensdorf-Pouilly magyarországi üzleti, politikusi, valamint pártkapcsolatairól érdeklődtünk: milyen viszonyban volt a kisgazdákkal, valamint Gyuricza Béla altábornaggyal, illetve a lányával. Szerettük volna, ha beszámol hazai gazdasági tevékenységéről, a bérbe adott földjeiről, a nehezen épülő szélenergia-parkjáról, valamint ha megnevezné a vallomásában szereplő magyar cégeket és vállalkozásokat, amelyeknek utalt a BAE pénzeiből (öt magyar [jogi]személynek összesen 12 millió euró). Az ügyvéd hosszú kérdéssorunkra azonban csak röviden annyit válaszolt: folyamatban lévő ügyről nem kíván nyilatkozni.

 

Vaktöltények

Időközben a két éve indult nagyszabású nyomozás is más irányt vett. A Gripen-eladások hátterét nyilvánosságra hozó svéd SVT1 televízió június 10-én újabb dokumentumfilmet közölt az ügyről, e szerint az amerikai és angol hatóságok megállapodtak a BAE-val, valamint a SAAB-bal, hogy a Gripen-eladások hátterében történt tranzakciók miatt a cégek hajlandók pénzbüntetést fizetni. Ennek értelmében az angol hatóságok nem szolgáltatnak több adatot a svéd ügyészségnek. Bár az angol Korrupcióellenes Hivatal (SFO) nem erősítette meg az alku tényét, Chister van der Kwast, korrupciós ügyeket vizsgáló svéd főügyész napokkal később bejelentette: lezárta a magyar, cseh és dél-afrikai Gripen-vásárlásokkal kapcsolatban indult nyomozást. Elmondta: a SAAB fizetett kenőpénzt, de adatok híján - illetve, mivel egy részük elévült - mindezt nem tudja konkrét személyhez kötni, ennek okán vádat sem tud emelni. Hozzátette: a magyar, a cseh és a dél-afrikai hatóságok folytathatják országukban az érintettek ellen a nyomozást. Chister van der Kwast a Népszabadság kérdésére megerősítette: Gripen-ügyben vannak Magyarországot érintő terhelő bizonyítékai, de azt nem adhatja ki, mert „szigorúan bizalmas és titkos anyagokról van szó, nem lehet csak úgy feladni postára, mint egy csomagot, tehát ez csak abban az esetben lenne lehetséges, ha a magyar hatóságok ezt hivatalosan kérnék".

Lapunk megkérdezte Hack Péter egyetemi adjunktust, hogy milyen jogi lehetőségek léteznek a svéd nyomozati anyag azon részének megismerésére, amelyben állítólag vannak terhelő adatok Magyarországra nézve. Hack szerint a hatályos magyar törvények alapján a hivatali vesztegetés esetén mindig az ügyész nyomoz, ez kizárólagos jogköre. Hozzátette: az ügyészség hivatalból vagy feljelentésre indíthatja meg az eljárást. Feljelentés esetén az ügyészség elrendelheti, illetve - ha kétséget kizárólag megállapítja, hogy a feljelentett cselekmény nem bűncselekmény - elutasíthatja a nyomozást, továbbá feljelentés-kiegészítést rendelhet el. Ez utóbbi esetben adatszerző tevékenységet folytathat, vagyis bárkitől okiratokat és adatokat kérhet be. Bár az ügyészség hatásköre széles, de az eset körülményei alapján úgy véli, nem a törvényi lehetőség, hanem a jogalkalmazói szándék hiányzik.

Mindenesetre az állampolgári feljelentés a napokban megérkezett a Legfőbb Ügyészségre, valamint Karsai Péter független országgyűlési képviselői is kérdést intézett írásban Kovács Tamás legfőbb ügyészhez, hogy a Gripen-ügyben lefolytatott ügyészi vizsgálat során napvilágot látott korrupciógyanú ismeretében tervezi-e a kapcsolatfelvételt a svédekkel.

Borbély Zoltán szóvivő lapunknak azt mondta: Gripen-ügyben a Legfőbb Ügyészség álláspontja továbbra sem változott. Tehát az eljárás során sem a nyomozás koordinációs értekezletein részt vevő felek, sem az Unió igazságügyi együttműködési szerve nem kért együttműködést, illetve jogsegélyt a magyar hatóságok részéről. Hozzátette: svéd hatóságok a Gripen-ügyben vesztegetés, valamint pénzmosás gyanúja miatt indult nyomozást a múlt hónapban lezárták, mert nem merült fel olyan adat, amely a gyanút igazolta volna.

 

(Köszönet Lázár Györgynek a riport elkészítésében nyújtott segítségéért.)

A szerző további cikkei

LVI. évfolyam, 39. szám, 2012. szeptember 28.
LVI. évfolyam, 27. szám, 2012. július 6.
LVI. évfolyam, 10. szám, 2012. március 9.
Élet és Irodalom 2024